HA NEM  EZ A NAP (SÁVUOT)

         "Hány Jóska szaladgál az utcán?!..."

 

      "Ráv Joszéf, szokása volt évente, hogy Sávuot ünnepe előtt kérte háza népét, készitsenek neki egy jó minőségü borjuból ünnepi lakomát. Indokolásul azt mondta: Ha nem ez a nap – a Tóraadás napja – hány Jóska szaladgál az utcán?!" (Pszáchim, 68b).

 

        Ráv Joszéf, a nagy amorita, a babilóniai zsidóság egyik vezetője, a pumbaditai nagy jesiva feje – abban látta élete lényegét és értelmét hogy Tórát tanul , tanit és aszerint él. És mivel Sávuot a Tóraadás ünnepe, Ráv Joszéf szemében ez volt az ünnepek ünnepe. Mivel, ha nem ez a nap, amikor a zsidó nép a Tórát kapta – ki vagyok én és mi vagyok én? Ha nem tanultam volna sok Tórát és ezáltal magas rangot értem el a zsidóságban – hány hozzám hasonló Joszéf van a "piacon"? (Rási).

 

           Sávuot ünnepének több neve és több jellemzője van. Egyrészt ez a Hetek Ünnepe (innen a neve Sávuot), mivel pontosan hét héttel Peszách után ünnepjük – ez az Ómer számlálás hét hete – másrészt ez a Zsengék Ünnepe (Chág Hábikurim) , valamint a Gyülekezés Ünnepe (Áceret). Leglényegesebb jellemzője azonban az, hogy ezen a napon, Sziván hatodikán,  több mint 3300 évvel ezelőtt, kapták az Egyiptomból kiszabaduló héber törzsek   a Tórát a Szináj hegyen. Ez a zsidóság chartere, alkotmánya – mindene.

 

  Miben nyilvánul ez meg a mindennapi gyakorlatban? Hiszen hiába tart bennünket a szomszéd zsidónak; hiába irigykednek a népek hogy mi vagyunk a Tóra örökösei – ha egyszer nem tanuljuk és nem tudjuk a Tórát. Hiába vagyunk immár elismerve mint az "idősebb testvér", ha a "fiatalabbak" jobban ismerik a Bibliát mint mi. Ha a Ráday utcában jobban tudják a Tánáchot, mint a Dob vagy Sip utcákban.

 

                                                             * * *

     Ilyenkor, Sávuot, a Tóraadás ünnepe előtt, önkéntelenül is felmerül a kérdés: miért beszél a Talmud a Tóra    a d á s á r ó l (Mátán Tórá) és nem e l f o g a d á s á r ó l, átvételéről (Kábbálát Hátorá)? Miért definiáljuk az ünnepi imákban Sávuot ünnepét mint "Zmán M á t á n Tóráténu" és nem mint a Tóra elfogadásának ünnepét? Vajon arról lenne Isten őrizz, szó, hogy az adás ténye közismert történelmi tény, mig az elfogadás, az átvétel, hm... nem teljesen egyértelmü?   Másszóval, ahogy a mellékelt ábra mutatja, az elfogadás akadozott valamikor, ahogy akadozik napjainkban?

 

    Erre utalna a talmudi aggáda, amikor egy tórai vers homályos értelmezésére hivatkozva azt mondja, hogy a Tóraadás kényszer alatt történt :"Rájuk boritotta Szináj hegyét mint egy dézsát, mondván: ha elfogadjátok, jó, ha nem – itt haltok meg!"? (Sábbát, 88a). Egy másik Talmud-bölcs (uo) azonnal hozzáteszi a naprakész kifogást: Innen a "logikus" érv  a Tóra ellen: ha perbefogják az égi hatóságok a zsidókat, amiért elhanyagolják a Tórát – azzal válaszolhatnak, hogy kényszerből fogadták el...

 

     A kissé mesterkélt válasz az, hogy "később, Eszter és Mordecháj idejében, önként ,ujra elfogadták a Tórát..." (uo.)

 

   A kocki rebbenek tulajdonitott mondás próbálja  magyarázni a nem kitünő bizonyitványt: Azért Tóra-adás, mert az egységes, egyöntetü, minden zsidó egy és ugyanazon "adagot" kapott a Tórából. A "kapás" viszont individuális: mindenki annyit fogad el és birtokol belőle, amennyit elbir. Haszid mondás azt tartja, hogy a Tóraadás egyszeri esemény volt, ami nem ismétlődik meg, egy soha vissza nem térő alkalom szert tenni arra a drága ékszerre, mig a Tóra befogadása 3300 éve folyik szakadatlanul és még nem fejeződött be.

 

                                                            ***

    A Tórát igazából elfogadni, befogadni és tartani, valóban nem könnyü dolog. Sőt, nehéz, mint ahogy nehéz zsidónak lenni. Rengeteg parancsolat, megszoritás, tilalom és mindez azért, hogy Isten nevét megszenteljük a világban. Azonban, a nehézségek ellenére, a Tóra és törvényei azok, amelyek a zsidóságot fenntartják és éltetik, minden nehézség, üldöztetés, inkvizició és öldöklés ellenére. Ha a zsidóságot elvágjuk a Tórától, ez olyan mintha egy szinpompás disznővényt elvágnának gyökereitől. Ideig-óráig még úgy tünik mintha élne, azután lehajtja a fejét és elhervad. Volt – nincs.  

   

  Talmudi legenda adja tudtunkra, hogy a Tóraadás előtt az Örökkévaló kisérletet tett arra, hogy a világ népeit érdekeltté tegye a Tórában, vagyis a benne rejlő isteni üzenetet szélesebb alapokra helyezze mint a kislátszámu zsidó nép. Azonban az akkori népek mindegyike talált valami logikus kifogást a Tóra elutasitására. Az egyiknek a "ne paráználkodj" volt elfogadhatatlan, a másik meg a "ne ölj!" tartotta zsenánsnak. Ekkor jött el Izrael népéhez és tarsolyában az "áru", a Tóra, amit azok a hebehurgya zsidók "megtartjuk és elfogadjuk" közfelkiáltással fogadták el (Náásze Vönismá)... (Ávodá zárá 2a).

 

A berdicsevi cáddik, reb Lévi Jichák, aki arról volt nevezetes hogy mindig, mindenkor, mindenkire talált valami mentséget, azt mondja erre, hogy "jől tudta az Örökkévaló, áldott legyen a neve, hogy a népek nem fogják elfogadni a Tórát. Naná, majd a Tóra kell nekik. De maga az hogy felajánlotta nekik – vagyis hogy megvolt az elméleti lehetőségük elfogadni – okozta hogy valamicske a gójokra is ráragadt a Tórából...

 

                                                           ***

    Mit tehetünk hogy a Tóra ne "heverjen a sarokban", ne legyen muzeális műtárgy és tudálékos "irástudók" kutatásainak tárgya, hanem élő tanitás, Tórát Chájjim, a zsidó nép iránytűje, használati utasitása és szolgálati szabályzata? Tanulnunk kell a Tórát naponta, reggel és este, otthon és a zsinagógában, közösségben és magányosan; rabbik segitségével, előadásokon, könyvekből, az internetből is – minden nyelven amit értünk. Zsidó iskolába, jesivákba kell küldenünk gyermekeiket, hogy annakidején ne tegyenek szemrehányást: miért nem tanitottatok meg apáink örökségére, a Tórára?

 

A Tóra az ünnepek utáni hétköznapokon is érvényes, aktuális, ez a mi receptünk a teljes, jelentőségteljes zsidó életre. Hiszen Ráv Joszéf csak a Tóra által lett nagy zsidó vezető, enélkül  - saját bevallása szerint - egyike lett volna az után szaladgáló Jóskáknak...