A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL : SLÁCH LÖCHÁ 2014

 

A TÓRA NEM ADATOTT AZ ANGYALOKNAK

 

„ ...az ország, amelyet kikémlelni mentünk, lakóit felemésztő ország..." (4Mózes 13,32)

 

    Szakaszunk elbeszéli a 12 kiküldött kém történetét, akiket Mózes megbízott, hogy kémleljék ki Kánaán országát, mielőtt a zsidó törzsek inváziója megkezdődik. Ők mentek, visszatértek,  az ország rossz hírét keltették és ezzel megfélemlítették a honfoglalásra készülő népet.

                                                                                            

Ha egy kicsit belemélyedünk ebbe a történetbe, észrevesszük, hogy az egyáltalán nem egyszerű. Nem szabad elfelejtenünk, kik voltak ezek a „kémek"? Izrael nagyjai, a törzsek fő emberei, ahogy az Írás is tanúsítja „csupa tekintélyes ember..." (4Mózes 13,3)

 

Mindez nem sokkal az Egyiptomból való szabadulás után történt, amikor mindenki láthatta és látta az Örökkévaló hatalmát és csodáit, melyek a tíz csapásban és a  Vörös tenger kettészakításában jutottak kifejezésre. Hogyan  történhetett tehát, hogy ezek a bechóved és nagy emberek rettegve jöttek vissza a  a küldetésből és nem hittek az Örökkévaló erejében és képességében, hogy be tudja vinni a népet Erecbe, Izrael jövendő földjére?!

 

   JÓ A SIVATAGBAN

 

        A chaszidizmus a történetet egy másik oldalról is megvilágitja. Eszerint a kémek érvei nem abból indultak ki, hogy nem akarták szolgálni az Örökkévalót, hanem éppen ellenkezőleg: mivel nagyon is akarták szolgálni az Örökkévalót és  ragaszkodtak hozzá, attól tartottak, hogy a honfoglalás ebben akadályozni fogja őket, és ezért jobb a sivatagban maradni.

 

   A pusztaságban ideális körülmények voltak az istenszolgálat zavartalan folytatására. Ételük, italuk megvolt, mégpedig ingyen: az égből jövő mannát ették és Mirjám kútjának vizét itták, és még ruházatuk sem kopott vagy szakadt el, hanem épen maradt (5Mózes 8,4). Így tehát Izrael fiainak  módjuk és  lehetőségük volt átadni magukat a szívvel-lélekkel végzett Tóra tanulásának és az odaadó istenszolgálatnak, anélkül, hogy  azt megélhetési gondok beárnyékolták volna.

 

NEM LEHET A CSODÁBÓL ÉLNI

 

     A kémek érvelése egyszerű volt: „Az ország fölemészti lakosait" (4Mózes 13,32), ott lévén anyagiasak leszünk, akik  majd a mindennapi  élet csipi-csupi dolgaival  foglalkozunk és ezáltal elveszítjük azt a magas szellemi nívót, amit itt a pusztaságban elértünk.

Odáig mentek, hogy (burkoltan) de olyasmit mondtak, hogy még az Örökkévaló sem képes lebírni az ország lakosait – ami alatt az „érv" szellemi vonatkozását értették. Nem lehet – mondták – együtt a kettő: intenzív szellemi életet élve áhítattal ragaszkodni az Örökkévalóhoz, és ezzel egyidejűleg materiális életet élni Erec Jiszráélben, mint minden más nép az ő országában. Ámbár az Örökkévaló nagy csodákat tud tenni – mondták –, de ez ellentétben áll önmagával: nem lehet egy időben természetes és természetfeletti életet élni, mint ahogy nem lehet végtelenül a csodákból élni.

 

       A KÉMEK VÉTKE

 

     Ebben vétkeztek a kémek. Ők nem értették a Tóra különleges célját, és nem vették figyelembe nagy erejét. Amitől ők annyira tartottak – a materiális, földi élet szintézise, összekapcsolása a hittel és az istenszolgálattal – ez a Tóra célja, ez a teremtés értelme: beplántálni a szentség fényét az anyagfüggő életbe.

 

    Mert a Tóra nem adatott az angyaloknak, akiknek semmi más gondjuk, mint az Örökkévalót dicsőíteni. A Tóra nekünk adatott, hús-vér embereknek, hogy betartsuk törvényeit és ezáltal szolgáljuk az Örökkévalót – éppen a földi, természetes, materiális életben. Hiszen az egyiptomi kiszabadulás és a tóraadás egyértelmű célja Erec Jiszráél elfoglalása volt, hogy ott a zsidó nép ötvözze a szellemi,  Tórához hű életet a természetes földi élet mindennapjaival.

 

   Ez volt tehát a kémek nagy tévedése, és ennek a tanulságát nekünk is le kell vonni. Nincs a világon semmi, ami az Örökkévaló és a zsidó nép közé állhat. Amikor a gondviselés olyan helyzetet teremt, hogy a zsidó embernek erőt és időt kell befektetnie – ahhoz, hogy megélhetése legyen és  materiális dolgokat magának megszerezzen –  biztosak lehetünk abban, hogy az Örökkévaló megadja az ehhez szükséges erőt.

 (Likuté Szichot, 7. kötet, 1041. o.)