MIÉRT KE LL A PALESZTINOKNAK TUDNI A HOLOKAUSTRÓL?

IZRAELBŐL KITILTOTTÁK 25 ÉVRE;

EGYETEMI DIJÁKJAIT AUSWITZBA VITTE;

Al-Quds NEM ÁLLT KI MELLETTE

Mohamed Dajani a jeruzsálemi Al-Quds Egyetem amerikanisztikai tanszékét vezette, valamint a könyvtár igazgatója volt. Márciusban olyan lépésre szánta el magát, ami palesztin környezetben hallatlanul merésznek tűnt: hallgatók egy csoportjával látogatást tett az egykori auschwitzi koncentrációs táborban.

Május 18-án, mintegy két hónappal a látogatást követően viszont beadta lemondását, miután – amint a Haaretz izraeli napilapnak nyilatkozta – nem volt más választása. Az egyetem engedett az ellene irányuló uszításnakés nem áll ki mellette nyilvánosan.

A náci haláltáborban tett márciusi látogatást Izraelben és nyugaton elismeréssel fogadták, ugyanakkor Dajani a palesztin közvélemény össztüzébe került, árulónak bélyegezték. Az Al-Quds palesztin lap online kiadásának cikkét a minősíthetetlen hangú kommentek miatt kellett eltávolítani.

A tudós, aki korábban a Fatah harcosa volt, és 25 évre kitiltották Izrael területéről, azt nyilatkozta, hogy az egyetem elhatárolta magát akciójától, így magánszemélyként cselekedett, és az utazáshoz évi szabadságát vette igénybe.

A Haaretz szerint Dajani arra számított, hogy az egyetem nem fogadja el lemondását, és ezzel világos és határozott üzenetet küld a diákoknak, karoknak és a palesztin közösségnek: támogatja a tudomány szabadságát és az utazást információszerzés céljából tett, szervezett tanulmányútnak minősíti. Nem ez történt: az egyetem elfogadta a lemondást, és június 1-jével elbocsátotta állásából.

„Vannak, akik lemondó levelemet úgy értelmezik, hogy megadtam magam azoknak, akik ellenzik a kutatási szabadságot, a cselekvési és a szólásszabadságot" – nyilatkozta Dajani. „Szó sincs róla. Úgy érzem, lemondásom bejelentésével a csatát egy magasabb szintre helyeztem. Lakmusz teszt volt ez, hogy világosan kiderüljön: vajon az egyetem vezetősége valóban támogatja-e a kutatás szabadságát és az egyéni szabadságjogokat, mint ahogyan azt állítja, avagy sem."

Dajani hozátette, hogy miközben a távozó rektor, Sari Nusseibeh (akinek visszavonulásában az egyetemi campuson rendezett Hamasz felvonulás is közrejátszott), valamint a kinevezett rektor Imad Abu Kishek támogatását élvezte, mindez szöges ellentétben állt a közösség elutasításával. Az ellene irányuló rágalomhadjáratot, majd ezt követő lemondását az egyetem tudomásul vette.

„Véleményem szerint az egyetem vezetőségnek nem kellett volna elfogadni a lemondásomat: ez világos üzenet lett volna az egyetemi közösség felé arról, hogy nem szegtem meg egyetemi törvényeket, szabályokat és lépésem nem volt ellentétes az intézmény politikájával. Az elfogadás üzenete viszont az:

 Hogy Dajani eszméinek nincs helye a campuson."

A palesztin diákok auschwitzi utazását a németországi Friedrich Schiller Egyetemmel és az izraeli Ben-Gurion egyetemmel együtt szervezték, a megbékélés és konfliktuskezelés szellemében. A palesztin csoport látogatásával párhuzamosan egy izraeli diákcsoport egy Betlehemtől délre fekvő palesztin menekülttáborban tett látogatást.

Dajani nyugodt hangnemben érvelt az auschwitzi utazás mellett: „Egyik diákom azt kérdezte: miért kell ismernünk a Holokausztot, amikor az izraeliek még a „Nakba" (az 1947–48-as palesztin exodus, arabul 'katasztrófa') kifejezés használatát is be akarják tiltani. Azt feleltem: mert ha ezt tesszük, helyesen cselekszünk. Ha ők nem a jót cselekszik, az legyen az ő problémájuk."

A palesztin tudományos közélet azonban a példa nélkül álló látogatást élesen kritizálta, csakúgy, mint egy izraeli egyetemmel való együttműködést.

Három éve, 2011 májusában a New York Times-ban jelent meg Dajani és Robert Satloff amerikai zsidó történész közös cikke „Miért kell a palesztinoknak ismerniük a holokausztot?" címmel. Ebben kifejtik: a palesztin diákoknak azért kell tudniuk a genocídiumról, hogy fel legyenek készülve a Holokauszt és a Nakba közötti párhuzamok elutasítására. Ha ezt elkerüljük, a békét közelebb hozhatjuk. De még jó ideig el fog tartani, amíg az arab társadalmakban a történelmet végre nem cenzúrázva fogják tanítani.

Ha az arabok többet tudnának a genocídiumokról általánosságban és többek között a holokausztról, akkor a közvélemény határozottabban fordulhatna szembe hasonló atrocitásokkal. A holokausztról szerzett tudás a fiatal palesztinok körében felerősíthetné a hitet: érdemes a békére törekedni, mert a mostani konfliktus messze nem hasonlít a nácik és zsidók konfliktusához. A holokausztról folytatott beszéd arról szól, hogy a békének van realitása.

 

A Times of Israel nyomán