VALLÁSSZABADSÁG – A MAI MAGYARORSZÁGON

"Nem a hatalom kegye kell” – Interjú Iványi Gáborral

 

Vári György(Magyar narancs)

 

Publikálva 2013. szept. 26., 07:09

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek (MET) pár napja van még, hogy megfelelő számú (nagyjából tízezer) tagot igazolni tudjon, és ezzel bevett egyházzá minősülhessen. A MET vezető lelkészével vettük számba, hogyan jutottak idáig, és mi forog kockán.

magyarnarancs.hu: A hatályos szabályozás szerint ahhoz, hogy bevett egyházzá minősüljön egy vallási közösség, hozzávetőleg tízezer tagra és húszéves magyar jelenlétre, vagy százéves nemzetközi folytonosságra van szükség. Önök a hittételeiket, hitgyakorlatukat tekintve metodisták – miért kell mégis aláírásokat gyűjteniük, tízezer hívőt demonstrálniuk?

Iványi Gábor: Elég régen a magunk útját járjuk. Épp negyven éve, 1973-ban váltunk ki a metodista egyházból, illetve nem váltunk ki, hanem állami segédlettel kiűztek bennünket. 81-ben aztán független felekezetként ismertek el, immár több mint harminc éve. A húszéves működés tehát aligha kérdéses. Ami a létszámot illeti: a jelenleg épp tízezer főt előíró feltételek harmadszor változnak meg, mi eddig mindig meg tudtunk felelni nekik különben. Ezt a létszámot pedig a már bevett egyházzá nyilvánított 37 közösség közül úgy öt tudná produkálni, de vannak olyanok is köztük, amelyek a töredékét sem. Nem akarom én őket bántani, csak a szabályozás képtelenségét szeretném megmutatni.

magyarnarancs.hu: A létszámkorlátot azzal szokás védeni, hogy ez – és az évtizedes működés – jelezheti az adott vallási közösség iránt megnyilvánuló társadalmi igényt. Önökről pedig azt szokták mondani a törvény védelmezői, hogy noha a szociális intézményrendszerük impozáns és az ellátottaik sokan vannak, a híveik viszont kevesen. Mennyien vannak a híveik?

IG: A 90-ben elfogadott szabályozás változtatását szerintem nem indokolta semmi, és utóbb az is kiderült, hogy érdemben nem is egyeztettek róla senkivel, még a katolikusokkal sem. A 90-es korszerű, Európa-szerte példamutató törvény volt, a megalkotásában annak idején Erdő Péter és Hack Péter is részt vett, de magam is hozzászólhattam. Ebből is látszik, hogy bár kétségtelenül az első szabad választások előtt született, de ettől még kommunista törvényként szidalmazni, ahogy a jelenlegi parlament tette, méltánytalan és hamis dolog. De ami végképp elfogadhatatlan, az a szerzett jogok visszavétele. Nem azt mondták, hogy ezután ilyen és ilyen feltételeknek kell megfelelnie a bevett egyházaknak, hanem már megszerzett egyházi státuszt vettek el tőlünk és másoktól. A kárvallottakat pedig arra kényszerítették, hogy megalázó feltételek között fussanak neki az elismertetésnek. A formai előírások teljesítése ugyanis nem garancia semmire, a folyamat végén a parlament, vagyis a jelenlegi kétharmados többség minden további nélkül, teljesen önkényes módon dönthet úgy, hogy elutasítja az előírásoknak mindenben megfelelő kérelmet is. Lukács Tamás kereszténydemokrata képviselő, az illetékes parlamenti bizottság elnöke tavaly úgy fogalmazott, hogy egyházzá válni nem jog, hanem a hatalom kegye. Ekkor már látszott, hogy nekünk nehézségeink lesznek. Azt pedig nehéz megítélni, hogy mennyi a tényleges támogatottsága egy egyháznak. Például a római katolikus egyháznak körülbelül hatszázezren ajánlják fel adójuk 1 százalékát, ami még akkor is jóval kevesebb hívő, mint amennyiről az egyház beszél, ha néggyel felszorozzuk. Az én egyházam durván nyolcezer körüli felajánlást kapott, amelyet egyébként máig sem utaltak át, aztán a következő évben már nem lehetett minket egyházként így támogatni. Én azt gondolom, mindent összevéve, hogy ez a tízezer körüli szám nem irreális.

magyarnarancs.hu:  Mekkora a gyülekezeti alkalmak látogatottsága?

IG: Ez egy szórványegyház, szórványgyülekezetekkel. Úgy szokás ezt meghatározni, hogy azokat számolják bele, akik évente legalább háromszor megjelennek. Azt nem mondom, hogy a közösségekben vasárnap délelőttönként tízezer ember hallgatja az istentiszteleteket, de hát ezt egyik egyház sem mondhatja el magáról. Évente háromszor legalább tízezer ember jelen van. Továbbra is azt gondolom, hogy ez egy mesterkélt dolog, és az előzményeket elnézve azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy ha igazolok tízezer személyt, akkor tovább emelik húszezerre. Vagy, teljesített kritériumok ide vagy oda, egyszerűen nem fognak minket elismerni.

magyarnarancs.hu: A parlament döntését önök is megtámadták, több fórum előtt is. Hol tartanak most ezek az ügyek?

IG: Amikor év elején az Alkotmánybíróság határozata szerint mi is visszakaptuk az egyházi státuszunkat, azonnal kértük az illetékes minisztert, Balog Zoltánt, hogy a döntés értelmében jegyezzék be a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget. A megadott határidő lejártáig nem kaptunk választ, ezt követően Balog munkahelyi főnökéhez, Orbán Viktorhoz fordultunk, onnan viszont arról értesítettek minket, hogy csak azokat lehet bejegyezni, akiket a parlament többsége egyháznak nyilvánít, vagyis szembementek az Alkotmánybíróság ítéletével. Mi rögtön pert indítottunk a döntés kézhezvétele után, ez a per jelenleg is folyamatban van, a szabályozás ügyében pedig már korábban Strasbourghoz fordultunk. A törvény eddigi változatait az AB – részben vagy egészben – kétszer semmisítette már meg, ezt követően az önkényeskedő részeket beleírták az alaptörvénybe. A Velencei Bizottság véleményét is figyelmen kívül hagyták, annak ellenére, hogy a kormány kérte fel őket. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága a szokásos ügymenet szerint a beadványunkat elküldte a kormánynak, a kormány pedig arra hivatkozva kérte az elutasítását, hogy az Alkotmánybíróság a mi státuszunkat már helyreállította, ezért okafogyottá vált az indítvány. Ez azért elképesztő cinizmusra vall. A következő körben az anyagi kárunk mértékéről kellett nyilatkoznunk, ezt az összeget a kormány soknak találta. Nem is jelöltünk meg mindent, de ez valóban tetemes összeg, ami kár például az 1 százalékok visszatartásával keletkezett. Az intézmények fenntartásához az alapnormatívát, ha akadozva is, de megkaptuk, ez azonban a fenntartási költségeknek csak a szűk fele, azokhoz a kiegészítő támogatásokhoz nem jutottunk hozzá, amelyek nélkül az intézményeink hosszú távon fenntarthatatlanok. Ez egy hatalmas intézményhálózat, amely 3200 mélyszegénységben élő gyerek alapvető szükségleteihez járul hozzá, a hajléktalanjaink számára 600 ágyat tartunk fenn, a nappali ellátásukat is szervezzük és így tovább. Nem az egyház presztízse érdekel, hanem az intézmények ellehetetlenítése. Mielőtt megszületett a törvény, megkértek, hogy csináljak egy kimutatást, és jelöljem meg, melyik legyen az az általuk elismert egyház, amelynek átadom az intézményeinket. Én meg megírtam, hogy nem adom át: miért adnám át, ha másik egyháznál finanszírozzák, akkor nálunk miért nem?

magyarnarancs.hu: Amíg nem kapják meg a bevett egyházi státuszt, miből tervezik fenntartani az intézményeket? Magánpénzek, pályázatok?

IG: A pályázatok zöme a kormányon keresztül zajlik, elvétve lehet csak valamit megcsípni. Egy ekkora intézményrendszert folyamatosan nem lehet működtetni esetleges pályázatokból. Illetve lehet, mert most már évek óta így csináljuk, és egyelőre – napról napra élve, küszködve – működünk. 800 ember dolgozik különféle intézményeinkben, a szociális intézményekben, idősotthonokban, a Wesley János Főiskolán – és jelenleg minden hónapban ki tudjuk fizetni őket.

magyarnarancs.hu: Mennyire számíthatnak a kimaradt egyházak egymásra, vagy akár a nagy, történelmi egyházak szolidaritására?

IG: A bevetté nyilvánított zsidó felekezetektől kaptam a legtöbb baráti gesztust, annak apró jeleit, hogy azért a barátság megmarad, és én nem is kívánok többet, és meg is értem, ha valaki nem kockáztat. De az zavarba ejtő, mennyire nem jelentkeznek azok, akik nem kockáztatnának semmit. A kimaradtak közül is sokan abban bíznak, hogy ha jól viselkednek, talán megesik rajtuk a hatalom szíve. Persze ez sem mindenkire igaz, van pár gyülekezet, amelyekkel szoros kapcsolatban vagyunk, segítünk egymásnak.

magyarnarancs.hu: Mit várnak a strasbourgi pertől?

IG: Azt gondoljuk, hogy nem lehet nem megnyerni, annyi sebből vérzik ez a szabályozás és annyira ordítóan alkotmányellenes. A Velencei Bizottság éppen azokat a pontokat támadja, amelyeket mi is, és az Alkotmánybíróság döntései is a mi álláspontunkat támasztják alá. Más kérdés, hogy ez mikor történik meg, és hogyan hajtja végre az ítéletet a magyar állam. Az elmúlt évek után vannak balsejtelmeink. Én hívő emberként azt mondom, hogy az Örökkévaló kezében vannak ezek a dolgok, és én nem csalódtam benne. Utólag bizonyára érdekes kirándulásnak fogjuk tartani mindezt, még ha most sokszor kellemetlen is. Nekem kegy nem kell, csak a jogommal élnék. Amikor annyi társadalmi csoport van megbántva, öregek, fogyatékkal élők és mások, nem is szeretnék a kegyencekhez tartozni. Ha nem megy, ha kiderül, hogy el kell vérezni, akkor eddig tartott ez a történet, és ami eddig volt, azt nem lehet elvenni. Nem vagyok kétségbeesve. Még van hat napunk (az interjú mult  kedd este készült – V. Gy.) az aláírásokat összeszedni.

magyarnarancs.hu: Hogy állnak?

IG: Pontosan nem tudom, de lényegesen kevesebb hiányzik, mint amennyi már megvan. Nemrég tréfálkoztam azzal, hogy Istennek hat nap kellett hozzá, hogy a világot megteremtse, mi ez ahhoz képest. Nekünk ugyanakkor nem jelentéktelen feladat. A vallásszabadság, egyáltalán: a szabadság híveit kerestük meg – nem vagyunk térítő egyház, nem hiszünk abban, hogy volna egyedül üdvözítő egyház.