ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI(13)

                         MÁSODIK FEJEZET

 

                     "LÁTÓ SZEM, HALLÓ FÜL"

 

"Jehuda rabbi, a Fejedelem mondotta:

Melyik a helyes út, amit az embemek választania kell? Az, amelyik becsületére válik követőinek, és embertársai tiszteletét ébreszti iránta. A kisebb parancsolatok betartásánál éppen olyan elővigyázatos légy, mint a jelentősebbek esetében, mert nem ismerheted az érte járó jutalmat. Ugyancsak mérlegeld a parancsteljesítés anyagi kárát és az érte járó jutalmat,valamint a vétek hasznát és annak káros mivoltát. Ezenkívül  három dolgot kell figyelembe venni hogy ne essél kísértésbe: tudd, hogy mi van feletted: látó szem, halló fül, és a tetteid könyvbe jegyeztetnek". (Atyák, 2,1)

 

   Rabbi Jehuda, a Fejedelem, Rabban Simon ben Gamliél fia, már a hetedik nemzedék a Hillél által alapított fejedelmi dinasztiában. Az ő nevéhez fűződik a Misna mint a Szóbeli Tan - mely eddig csak szájhagyományként létezett - összegyűjtése, rendszerezése és írásba foglalása.

Messze kimagaslott nemcsak saját nemzedéke, hanem a tanaiták számos nemzedékének óriásai közül, mind tudásban, mind emberi tulajdonságaiban vagy vezetői képességekben. Kitűnő kapcsolatot épített ki a megszálló római hatóságokkal is, akik - a helyzet konszolidálódásával - egyre több autonómiát voltak hajlandók biztosítani Júdeának.

 

   Jehuda jó barátságban volt Antoninus Sverus római császárral, aki egy talmudi hagyomány szerint - még a zsidóságba is be akart térni, annyira megtetszettek neki a zsidó szokások.

 

   A Fejedelem erős kézzel vezette a Synhedrion által kormányzott miniállamot. Jehuda Bét-Seárimban lakott (alsó Galilea délnyugati csücske), ott volt a jesívája is, ahol fogadta az odasereglő Talmud-tudósokat. Ez egyben a Synhedrion székhelyéül is szolgált. Életének utolsó 17 évében, amikor már betegeskedett, Cippóri városába költözött, melynek levegője jót tett egészségének.

 

                               ****

Mi a "helyes út?"

 

  Maimonides szerint az arany középút.

Egy neves középkori rabbi azt vallotta, hogya "helyes út" az, amikor az ember lemond bizonyos neki járó előnyökről, jogokról, ill. azokat nem érvényesíti. Ezt a véleményt Rási - "tedd az egyenest és a jót" - bibliai versmagyarázatából vezette le, miszerint ez nem más, mint amikor valaki engedékeny és lemond jogairól. (Lifnim Misurát Hádin) Erró1 viszont Jehudának az a véleménye: hogy "az ember válasszon önmagának", de nem embertársának. Vagyis, ha Tisa Beávkor (Áv hó 9-én), a nagy nemzeti gyász napján valaki úgy alszik, hogy a feje alá követ tesz (ahogy ez a Sulchán Áruchban elő van írva), tegye, de csak magának. Ha netán vendége van, akkor annak még ezen az éjszakán is párnát tegyen a feje alá...(Májjánot Hánecách).

 

 "Ami becsületére válik."

 

   Ne viselkedjék senki egyéniségétől idegen módon, csak azért, mert ezáltal egy ismert, híres embert akar utánozni.

Legyen olyan, amilyen, s cselekedetei feleljenek meg saját személyiségének.(A psiszhai Szimhe Bunim).

  Egy további magyarázat azt mondja, a "helyes utat" úgy kell kiválasztani, hogy az mind Isten, mind az emberek szemében tetszésre leljen.(Háméiri).

 

                              ****

 

 "A kisebb parancsolatok".

 

 A kisebb és  a nagyobb parancsolatok közötti különbségeket, ill. az azokért járó jutalmat, vagy a be nem tartásért járó büntetést, senki nem ismerheti előre. Ezért van az, hogy azokat, függetlenül minden feltételtől, egységesen be kell tartani.

 

     Erre vonatkozóan a Midrásban egy frappáns hasonlat található: "Egyszer egy király munkásokat fogadott fel, hogy kertjében gyümö1csöst telepítsenek. Azt azonban nem mondta meg, milyen fajta munkáért mennyit fizet, hiszen akkor mindenki csak a jól fizető munkát akarta volna elvégezni. Így  az Örökkévaló sem mondta meg nekünk az egyes micvák jutalmát, hogy ne válogassunk közöttük." (Pszikta, 80, 23).

 

  Előfordulhat, hogy egy jelentéktelennek tűnő micvá semmibevevése is komoly kárt okozhat. A Talmud (Joma, 83) elbeszéli, hogy a római vallásüldözések idején egy zsidó vendéglős - hogy kilétét titokban tartsa - a nem kóser ételek mellett titokban kósert is főzött. Ha valaki bement a vendéglőbe, és nem mosott kezet evés előtt, arról tudta, hogy nem zsidó, tehát adhatott neki disznóhúst. Aki pedig "vásolt" ( kezet mosott), az elé "glatt" (tiszta) kóser ételt tálalt. Történt, hogy egy alkalommal betért a vendéglőbe egy zsidó kinézetű ember, de kézmosás nélkül ült le az asztalhoz. A vendéglős - azt gondolván, tévedett vendége vallását illetően - disznóhúst tálalt fel. Az ember az étkezés utáni imát sem mondta el (nem bencsolt).

   Amikor fizetésre került a sor, akkor derült ki, hogy mit evett. A vendég teljesen oda volt, és suttogva, hogy senki ne hallja, azt mondta: hogy tehettél ilyet, én zsidó vagyok, és te disznóhússal etetsz engem?!

 

   - Az ördög vigyen el téged - válaszolt a megdöbbent vendéglős -, amikor láttam, hogy nem mosol kezet evés előtt, biztos voltam benne, hogy nem vagy zsidó...

 

                                 ****

- Mi a "kis micvá"? - kérdezte Josua Hesl, a monosztritsi rebbe. A "ne hazudj" parancsolata - válaszolta -,  ami azért könnyű, mert tenni nem kell semmit érte, csak odafigyelni. Idézte a koritzi reb Pinchászt, aki azt szokta mondani: aki hazudik, annak akkora a vétke, mintha fajtalankodna, Isten őrizz...

 

  Cháféc Chájjim, egy rabbigyűlés résztvevőivel alá akart íratni egy olyan nyilatkozatot, hogy a "rossz beszéd" (hazugság, pletyka, rágalom stb.) vétkétől épp úgy tartózkodni fognak, mint a disznóhús élvezetétől. A híres-neves reb Chájjim Ozér mosolyogva jegyezte meg: attól tartok, hogy ezekhez a szóbeli vétkekhez annyira hozzá vagyunk szokva, hogy ha azokat összevetjük a sertéshús élvezetévei, akkor ahelyett, hogy jobban ügyelnénk arra, hogy ne pletykálkodjunk, inkább semmibe vesszük a sertés tilalmát...

 

   "Mi van feletted?"

 

  A harmadik lubavitsi rebbe, a Cemách Cedek, unokájának, reb Smuélnak szokta mondani: nagy kegyet gyakorolt a Teremtő az emberrel azzal, hogy két lábon járónak teremtette. Ugyanis ennek következtében láthatja, hogy "mi van felette", vagyis az eget, ellentétben a négylábú teremtményekkel, akik csak a földet bámulhatják...

 

"Látó szem - halló fü1"

 

 A szem vétke, hogy látja, amit nem kellene; a fül vétke, hogy hallja

 amit nem kellene - vallja reb Zvi Hirs, a rimanovi rebbe. Ezekr61 az ember, úgymond, nem tehet, mégis ugyanabba a könyvbe jegyeztetnek fel, amibe a rossz cselekedetek, amiket tudatosan vagy szándékosan követsz el.

 

                                 ****

  Az öreg nadvornai rabbi, reb Itamár,  egyik fia szerint a modern világ minden találmányának a hitet kell szolgálnia. A telefon arra tanít, hogy messze innen hallják, amit itt beszélsz. A tévé azt sugallja, hogy messziről 1átható, mit teszel itt, ahol azt hiszed, hogy senki nem lát.

 

  "Látnak! Látnak!"

 

 Cháféc Chájjim egyszer lovas kocsin utazott. A kocsis egyszer csak megállt, leszállt, és az út menti gyümölcsfáról letépett egy almát. Ekkor a rebbe elkiáltotta magát: "Látnak! Látnak!"

 A kocsis óvatosan körülnézett, de nem látott senkit, ezért megkérdezte utasát, hogy ki látja őt. Ekkor a rabbi égnek emelte szemét, és úgy mondta: föntrő1, fiam, látnak...