ATYÁK BÖLCS MONDÁSAI(14)

              "KIFÁRASZTANI" A ROSSZ ÖSZTÖNT

 

  Rabban Gamliél, Jehuda, a Fejedelem fia mondotta: "jó, ha a Tóra-tanulás valami gyakorlati munkával párosul, mert amíg az ember mindkettővel el van fog foglalva, addig "elfelejt" vétkezni. Ezzel szemben az olyan Tóra-tanulás, ami nincs egybekötve munkával, a végén kárba vész, és vétket von maga után.Akik közélettel foglalkoznak, tegyék azt önzetlenül. Ez esetben atyáik érdeme segítségükre lesz mindörökké, [de emellett] olyan jutalmat kapnak, mintha saját maguk, önerejükből tették volna mindezt". (Atyák 2, 2).

 

 Ez a harmadik Gamliél, kivel HilIél családjában eddig találkoztunk (az Öreg és a javnei után) a nyolcadik nemzedék a Fejedelemségben.

A Talmud beszéli el, hogy amikor Jehuda, a Fejedelem halálán volt, magához kérette Izrael bölcseit, és végrendelkezett: Gamliél fiam legyen a Synhedrion feje, míg Simon fiam lesz a "cháchám" (a bölcs, vagyis a Felsőbíróság elnöke). Ezt követően átadta fiainak a rájuk váró  feladatokra vonatkozó utasításokat. Gamliélhez szólva még hozzátette: vezesd az ügyeket kemény kézzel, és fegyelmezd a tanítványokat... (Ktubot, 103).

 

                                  ****

 

   Gamliél - ez esetben - abból a szempontból javasolja a Tóra-tanulással párhuzamosan végzendő munkát, hogy a sok elfoglaltság kösse le figyelmét és idejét, vagyis "felejtesse el" az ember lelkében rejtőző Rossz Ösztönt (Jécer Hárá). "Mivel a Tóra-tanulás igen fárasztó, a munka pedig kimerít és összetöri a testet; így aztán a Rossz Ösztön elkerüli az embert..." - állítja Bartinora.

 

   Mások (Meiri és Rási) akként magyarázzák, hogy "aki Tórát tanul, az tudja, mit szabad és mit nem, és mitől kell őrizkednie, s aki becsülettel keresi kenyerét, annak nincs szüksége arra, hogy csaljon, hiszen megvan a megélhetése" .

 

  A továbbiakban a Misna (3,17) még taglalja ezt a gondolatot, miszerint aki csak tanul, de nem dolgozik, annak a tudománya a végén kárba vész, mert ha nincs kenyér, nincs Tóra sem. Mindez még bűnök elkövetését is maga után vonhatja, mert megélhetés híján az ember hízelkedéshez, csaláshoz, s ne adj Isten, még lopáshoz is folyamodhat.

 

                              ****

 "Akik közélettel foglalkoznak, tegyék azt önzetlenül" - vagyis ne akarjanak tevékenységükből hasznot húzni, tetteikkel ne dicsekedjenek, mert minden sikerük a közösség érdeme, atyáik érdeme, mely érték örökkön való.

  Az a puritánság, ami valamikor a zsidó közélet személyiségeit jellemezte, korunkra szinte teljesen kihalt. Egy mai ember talán meg sem érti, miról beszél Gamliél. Amikor Sámuel, a próféta - a kikényszerített királyválasztás előtt - búcsút vesz a néptől, a végén megkérdezi őket, ki az, akit megrövidített, kinek ítélt igazságtalanul az ügyében, és kitől fogadott el megvesztegetést."Kitől vettem el egy szarvasmarhát, vagy akár egy szamarat?" És a nép egyhangúan kiáltja: "Semmit sem vettél el senkitőL" (1.Sámuel , 12,4-5). Annak idején Mózes is ezt mondja a Korach-lázadáskor: "Még csak egy szamarukat sem vettem el." Amikor Sámsont, a Hőst, a filiszteusok megvakítják, és arra kényszerítik, hogy a csőcseléket szórakoztassa, ő így kiált fel: "Istenem, emlékezz arra a 22 esztendőre, amikor Izrael bírája voltam, és nem mondtam egyiküknek sem, hogy tegyen nekem valami személyes szívességet".(Midrás Rábbá).

 

   Ilyen a valódi ászkán, a közéleti férfi. Életét a köznek szenteli, a közösségtől nyeri erejét, tekintélye belőle fakad. Nem hiteti el magával, hogy ő a világ közepe, és nem várja el, hogy hódoljanak neki.

Ami a beígért jutalmat illeti, az nem más, mint kárpótlás azért az elvesztett időért, ami alatt nem tudott Tórát tanulni, vagy más micvát teljesíteni. A közért folytatott munkát olybá veszik - mondja Rabban Gamliél - mintha egy micvát teljesített volna (Maimonides értelmezése).

Cháféc Chájjim a Misna szavait - miszerint a Tóra-tanulás nem ér semmit, ha nincs munkával egybekötve - megfordította: nem ér semmit az a munka, ami nincs Tóra-tanulással egybekötve...

 

  Egy talmudi mondás szerint "Amikor az ember halála után az égi Felsőbíróság elé kerül, ott megkérdezik tőle: becsületesen éltél? Szenteltél időt a Tóra-tanulásra?" (Sábbát 31,a). A kettő elválaszthatatlan egymástól.A becsületes életmód, a Tóra szerinti élet: az maga a Tóra! (Jiszmách Lév).

 

 

"L