"JOGÁLLAM" Schweitzer Jehuda prof. a neológia volt orsz, Főrabbija, újévi üzenete a magyar  zsidósághoz   E szerény sorokban a legmelegebb jókívánságok szólnak   és szállnak kedves Hittestvéreink felé. Mindazokhoz, akik    templomainkban fohász­kodnak vagy netán élemedett   koruk folytán már otthonukban, vagy Isten ne adja,    betegágyon keresik, kérik a Mindenható áldását.       Gyógyulást, erőt, egészséget, zavartalan új esztendőt kívánunk mind valamennyiüknek.   Micha próféta tanítása így szól hozzánk, mintegy új évi programot ad­va: "megmondotta néked, ember (lsten szavaként), mi a jó és mit kíván tőled az Örökkévaló, a te Istened: azt, hogy cselekedd a jóságot és a szeretetet, és alázattal járj Isten előtt. " (Micha,6,8)     De mielőtt megkísérelnők e prófétai útmutatás némi kifejtését, emíé­kezzünk hálával az elmúlt évi Istennek tetsző cselekedeteinkre.     Hálával gondolunk temp1omainkra, istentiszteleteinkre, zsidóságnnk szerény, de öntudatos megvallásának számos alkalmára, s még inkább arra, hogy ifjúságunk immáron felnőtt fiatalként az ntóbbi években egyre bensőségesehben kapcsolódott zsidó életünk vérkeringésébe.   Mit jelent mint új évi program a prófétai üzenet?     Egyszerúen szólva talán ennyit: légy korrekt és szeretetteljes ember. társaid iránt, de Istenhez még több kell. Őiránta lehajtott fővel, alázattal járj. Ugy gondoljuk,. megvalósítható, szép program, de jóakarat kell hozzá.     Ha végigtekíntünk az elmúlt év történetén, ez a jóakarat irányunkban nem mindég mutatkozott meg, sőt éppen az ellenkezője.     Holokausztiparról és egyéb rosszhiszemű, alaptalan    badarságokról is hallunk, olvasunk.   Ezeket visszautasítjuk.   Az emberiség, Európa, s benne a magyar zsidóság legszörnyübb tragé­diájáról ilyen módon szólni- gyalázat. A szégyen visszahull a gonosz gon­dolat kiagyalóira.   .                                        *** Hadd írjak le erről egy személyes családi· emléket.   1944.márcins 19. a német megszállás napja. Édesapámmal természe­tesen az izgatott beszéd témája. Ezek bennünket meg fognak ölni!- mon­dom apámnak.   Ő feleli: édes. fiam, téged. nagyon és joggal megrendít a német, a szlo­vák, a lengyeI zsidóság szörnyű sorsa, de azért ne feledd el, Magyaror­szág:jogá11am.   Egy jogá11amban ilyen szörnyű rettenetekre azért nem kell gondolni. Sok minden nehézség fog reánk hullani, de olyan rettenet­tól, amit te gondolsz -mondta apám -, nem hiszem, hogy tartanunk kell.   Maguk a zsidók,az érintettek, olyannyira hittek a jogállam eszményé­ben, hogy a végső iszonyatra nem gondoltak.   Fájdalom, beteljesedett.  Ez évben, hetven éve.   De mi, akiket ez a borzalom átszántott, nincsen nap, hogy   megfeledkezzünk róla.     Nem felejthetem.   Sem a magam megpróbáltatásait, sem a családoméit, sem apámat, aki Károlv király kitüntetésével mint tartalékos tiszt kényszerült utóbb a sárga 'csillagot feltűzni, s  ezzel ment a halálba.   A jó reménységek mellett ez a szomorúság és rettenet is   benne van a bekövetkező új év történetében.   Küzdjünk a jóért, de ne feledjük a tragédiát.  (ÚJ ÉLET)                                   * Minden kommentár nélkül. Talán csak annyi, hogy "Hazádnak rendületlenül, Légy hive a... jogállamnak"!   A szerk.