Mélyponton:ROS HASANA ÉS JOM KIPPUR KÖZÖTT...

 

          Úgy tünik, innen a "messzi távolból", hogy az idei Ros Hásánákor több magyarországi zsidó kereste fel az ottani zsinagógákat, mint az előző években. Ha ez igy  van –  ki kell analizálni ennek az okait.

 

      Ha a tény – tény, nincs kizárva, hogy magyarországi testvéreink érzik a mélypontot amelyet elértek; aminél alább már nem lehet adni, hogy a zsidó létnek legalább valami látszata maradjon. Miután a "nemzetiség" fából-vaskarikája látványosan megbukott és az un. "kultúrzsidóság" évek óta egyhelyben topog, miközben csendesen falaz a vegyesházasságokban olvadó és eltünő zsidóknak – kiderült, hogy marad az ősi vallás, marad a zsinagóga.

 

    Hogy ez pontosan mit jelent, ez helyenként más és főleg a rabbitől és a közösség összetételétől függ. Pesten a legnagyobb vonzóereje a patinás Dohánynak van, még ha nem is feltétlenül imádkozni megy oda, aki nem tud héberül olvasni.

    Több levelet kaptam fiataloktól, akik azt irják, hogy a Dohányba mennek, mert ott jókat lehet smúzolni és legalább egyszer egy évben "zsidók között vagyok". Egy rátermett rabbi életet tudna lehelni az ódon falakba.

 

     A vidéki szórványokon egyenként kell összeszedni a  zsidókat. Egyszer egy évben lehet hogy Sz.en sem kártyáznak Jom Kippur este és nem tanácsolják el a jelentkező fiatal rabbit. Ott is, másutt is, ismét kiderül, hogy az antiszemitizmus nem kifogás. Vagy van, vagy nincs, de a zsidók maguktól rugaszkodnak el zsidóságuktól.  Az ujnácik nem ellenük tüntetnek (hanem ellenem), ők a neónáci normák értelmében tünnek el, szivódnak fel a vegyesházasságok hinárjában. Elnyeli őket a  vendéglátó nép: volt zsidóság, nincs zsidóság. Itt már a Holokaust sem segit.

 

                                                ***

  Ha maradt a vallás – legyen a vallás. Álljanak a rabbik feladatuk magaslatán, "ne csak temessenek", mondja  egy Sip utcai korifeus, aki megesket, hogy nem idézem a nevét. Az igazság az, hogy nincs elég rabbi, Pesten sem, de vidéken alig. A vidéki szórvány zsidók az igazán veszendő, eltünő zsidók, még a kárpótlásért is alig jelentkeznek.

 

Ha vallásról beszélünk, nincs szó ortodoxiáról. Ez csak a Dob utcában van, ott is kommersz jelleggel. Cionizmusról sincs szó, aki akart már rég allijázott (és visszament). Egyszerü azonosulásról beszélek, ahogy a valamikori neológok voltak. "Neológ-kóser" konyhával, ahogy megboldogult Ilonka néném mondotta, amikor győzködött hogy nála nyugodtan ehetek. És amikor szóltam a férjének, hogy szombaton nem szabad hajat nyiratni, vagy borotválkozni (pláne zsilettel!) Pista bácsi nem tette ezt többé. Megigérte és megtartotta. Érdekes, hogy a rabbi soha nem mondta nekem – tünődött.

 

Ha vallásról beszélünk – és másról nincs mit beszélni – akkor a szekértábor sáncai mögé húzódásról van , illetve lehet csak szó, vagyis az alapokról: óvoda, iskola – persze hogy zsidó, persze hogy olyan ami szigoruan a vallás alapján áll, mintahogy ezt a Mazsihisz számtalanszor hangsulyozta. Ezzel egyidejüleg jön, kell jönnie a kásrutnak, a szombattartásnak és ami a legfontosabb: a vegyesházasságok kigyomlálásának.  Ez a legfontosabb, fennmaradásunk záloga.

 

                                                           ***

   A Ros Hasanai és jom kippuri imának egyik megrázóbb darabja az un. "Ntáne Tókef" cimü  fohász, amit az ismert legenda szerint mainzi rabbi Ámnon, a mártirhalált halt szent, komponált, akit a helyi választófejedelem  megkinzott és megöletett  mert nem volt hajlandó elhagyni ősei hitét és kikeresztelkedni. A történet  benne foglaltatik a jobb Máchzorokban.

 

      Lássuk a fohász második részét, Simon Sároni klasszikus forditásában, a lubavitsi machzór, "Izrael fohásza", alapján:

 

        "Újév napján lesz megirva és a jom kippuri böjt napján lesz megpecsételve, hányan halnak meg  és hányan születnek meg, (a következő évben), ki marad életben és ki fog meghalni; ki a maga idejében és ki idő előtt; ki a vizben és ki a tüz által, ki kard és ki ragadozó által; ki éhinség által és ki szomjhalálban; ki földrengésben és ki járványban, ki megfojtva és ki megkövezve? Kinek lesz nyugta és ki kel vándorútra; ki él majd  csöndben és ki hányattatik, ki él békében és ki szenvedésben, ki szegényedik el és ki gazdagszik meg, ki alacsonyodik le és ki emelkedik fel"?

 

     "De a bünbánat (a böjt), az ima és a jótékonyság, elháritják a rossz végzést!"

                                                            ***

       Ime, Bölcseink megsúgják nekünk a megoldást : térjünk meg, böjtöljünk Jom Kipurkor (a következő szombaton), imádkozzunk és gyakoroljunk jótékony cselekedeteket – vagyis legyünk zsidók, és jobb zsidók mint eddig – és akkor minden rendben lesz! Akkor nem halunk ki és az évezredes zsidó láncolat folytatódik tovább.