A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL – HÁÁZINU

 

„KÖZEL AZ ÉGHEZ, TÁVOL A FÖLDTŐL”

 „Füleljetek ti egek…, és hallja meg a föld…”

 (5Mózes 32,1)

 

        Két próféta használt próféciájában hasonló kifejezéseket. Mózes azt mondta (szakaszunkban) „Füleljetek ti egek…, és hallja meg a föld…” (5Mózes 32,1), míg Jesája próféciájában hasonlóképpen mondta, csak éppen fordítva: „Halljátok ti egek, és füleljen a föld...” (Jes 1,2)

 

     A "fülelni" vagy figyelni, (héberül löháázin)kifejezés, a fül  szóból (ózen) ered, és akkor használják, amikor közelről kell hallani valamit, míg a „hallás” (vötismá) akkor használatos, amikor messze hangzóan beszélünk. Erre mondja a Szifré  cimü Midrás, hogy Mózes mesterünk „közel(ebb) volt az éghez,  mint a földhöz”, és ezért használta ezt a nyelvet, míg Jesája próféta „messzebb volt az égtől és közelebb a földhöz”.

     A"Tóra" szó etimológilag "utasítást" jelent. Ennélfogva minden, ami a Tórában írva van, utasításként kell hogy szolgáljon a zsidó ember életében. Így, ha a Tóra elmondja nekünk, hogy Mózes „közelebb volt az éghez, mint a földhöz”, ebben az az utasítás rejlik, hogy a zsidó embernek is igyekeznie kell valamelyest elérni életében ezt a szellemi lépcsőfokot.

             A TÓRA ÉS A PARANCSOLATOK KÖZÖTT

      Itt valaki megkérdezheti: ha elvárják minden zsidótól, hogy elérje Mózes színvonalát és „közelebb legyen az éghez, mint a földhöz” – akkor hogyan lehetséges az, hogy Jesája, a nagy próféta, nem érte el ezt a fokot? Azt kell mondanunk tehát, hogy Jesája próféciájában volt valami, ami bizonyos szempontból felülmúlhatta Mózesét.

 

A haszidizmus azt tanítja, hogy annak ellenére, hogy Mózes próféciája magasabb szintű, és fennköltebb volt mint az összes többi prófétáé – beleértve Jesáját is –, bizonyos szempontból volt valami a többi próféta szavaiban, ami fölülmúlta Mózes szavait.

    Ebből arra lehet következtetni, hogy volt valami előny abban is, ha valaki „közelebb volt a földhöz, mint az éghez”, ami Jesája „rendfokozata” volt.

      Az „egek” a Tóra tanulására utalnak,  melyhez az embernek az eszére  van szüksége. Ehhez az ész a legfőbb eszköz, az ember „ege”. A „föld” a parancsolatokra utal, amelyeket „tettlegesen”, cselekvően kell betartani, és fő feladatuk, megnemesíteni, megtisztítani az  anyagiasságtól, a „földhözragadtságtól” ezt a világot.

 Akinek fő feladata a Tóra tanulása, az „közelebb van az éghez”, míg aki a micvák alapos betartására teszi a hangsúlyt, az „közelebb van a földhöz”.

      A LÉNYEG – A FÖLD

         Ebben a vonatkozásban a zsidó ember élete két részre oszlik:

 

   Először tanulnia kell Mózes mesterünktől, hogyan lehet valaki "közelebb az éghez". Ne siessen világmegváltó lenni, és ebben a fázisban még ne „tisztítsa meg” a világot az anyagiasságtól. Előbb a Tórának kell szentelnie magát oly módon, hogy az körülvegye egész létét olyannyira, hogy érezze a Tóra közelségét és a materiális világ távolságát, mintha „közelebb lenne az éghez, mint a földhöz”.

 

    A második fázisban, amikor már eltelt a Tórával, ami istenfélelemre nevel – emlékeznie kell arra, hogy a teremtés célja és értelme éppen hogy a föld. A teremtés célja nem az volt, hogy az ember elszakadjon a földtől és az „égi létet” ambicionálja – hanem ellenkezőleg, a földi élet megtisztítása, megnemesítése a cél, hogy az „megfelelő lakhely” lehessen az Örökkévalónak (Tánjá 7. fejezet).

 

    Hogy ezt elérhesse – az embernek alá kell szállnia a legmagasabb szellemi piedesztálról a földre, és „közelebb lenni a földhöz, mint az éghez”, mivel „nem az elmélet a fő, hanem a gyakorlat”. (Atyák 1,17 alapján)

 

     A MEGVÁLTÁS PRÓFÉTÁJA

       Napjainkban nem nagyon látjuk a cselekvés prioritását. A szellemi odaadás, ami a tóratanulással érhető el – fontosabbnak tűnik nekünk, mint a gyakorlati micvák és mint az anyagi(as) világ megnemesítése. Azonban a jövőben ki fog derülni,  hogy éppen csak a gyakorlati micvák a fontosak, és ez viszi el a pálmát.

       Ennek alapján mondhatjuk, hogy éppen Jesája -  aki próféciájában a megváltásról beszél – az, aki arra tanít bennünket, hogy mennyire szükséges „közelebb lenni a földhöz, mint az éghez”.