MIT IMÁDKOZUNK ROS HÁSÁNÁKOR?

                                        

                                Engedjék meg hogy bemutassam Önöknek a

                             MÁCHZORT, A ROS HASANAI IMAKÖNYVET

                                   és eláruljam hogyan lehet az Örökkévalót "elcsábitani"

 

                                                   

           Van aki a "nagy ünnepeken", Ros Hasana és Jom Kipurkor, azért megy el a zsinagógába, mert boldogult édesapja is elszokott menni. Van aki csak azért, hogy egy jót smúzoljon ott barátaival, akiket hasonló ok hoz ide. És van aki érez a levegőben valami fuvallatot; valamit amit Elul hava hozott magával, valami meghatározhatatlant; erős vágyat  valami után ami valamikor volt és ma – nincs.

 

     Mindegy hogy miért megy el. Elment, itt van ösztönösen körülnéz, látja-e valaki, bár az eszével tudja hogy nem kell félnie, de ez a zsigereiben van. Bemegy, leül, van hely elég, ha nem is vett elővételben és valaki elétesz, egy kopott szakadt,  jobb napokat látott  Szidurt (imakönyvet), vagy Máchzort. Ez utóbbi az ünnepi imakönyv, ezt használják ma, Ros Hásáná első napján.

 

     A kántor trillázik, egész jó hangja van. De mit mond, hol tartanak? Nem meri szomszédját megkérdezni, hátha az se tudja (na és?), de a dallam ismerősnek tünik. A héber betük is. Valamikor tudott jól olvasni...

   Tehát: ez az  esti, ünnepfogadó ima hasonló a péntek estihez, csak nincs Löchá Dodi és az azt megelőző zsoltárok és egyenesen Borchunál kezdünk, a speciális ünnepi dallammal. Ezt a kántorra kell bizni, nem csatolhatok kottákat. Az első és egyetlen jelentős változás, az Ámidá, amit Smona eszrének (vagy "magyarul" Simeneszrének ) hivunk, a 18 áldás miatt. Most ez nem 18, hanem csupán hét áldás. Itt kezdődik el az a négy betoldás, amit a Félelmetes Napokon mondunk, egész Jom Kippur utánig (Emlékezz ránk hogy éljünk...!";"Ki hasonlitható Hozzád..."; "Jegyezd be jó életre szövetséged tagjait!" és "Az élet...könyvében emlitessünk meg!...").

                                              "A halak is remegnek a vizben"

     Ja, igen, hogy mik azok a "Félelmetes Napok? Ezek elsősorban Ros Hásána és Jom Kippur és a köztük lévő napok, vagyis összesen Tiz nap, amit úgy is nevez a hagyomány hogy a Bünbánat Tiz Napja (Ősi nyelvünkön: Ászeret Jömé Tsuvá). Ezt előzik meg az előző hónapban, Elul havában, a Szlichot imák, amikoris eleink hagyománya szerint, amit ők még jiddisül, vagy hoch-deutschül fejeztek ki, "a halak a vizben is remegtek félelmükben", ugyanis Ros Hásáná nálunk az Itélet napja, amikor az égi felsőbiróság eldönti  mi lesz velünk a következő évben. Jom Kipurig lehet fellebezni, illetve megjavulni. Akkor pecsételik le az itéletet.

            A Ros Hasanai (és Jom Kipuri) Ámidá egyik fontos része, amit a hagyomány Rávnak, a babilóniai ámorának tulajdonit, arra kéri az Örökkévalót, hogy "terjessze ki félelmét az egész világra", vagyis segitse az embereket abban hogy istenfélők lehessenek; szerezzen becsületet népének, Izraelnek, ugymond "Hozz örömöt Országodra, vigságot Városodra (Jeruzsálemre) és növeld meg hamarosan, napjainkban, Dávid szolgád tekintélyét...!"; lássák ezt és örüljenek az igazak, vigadjanak  a becsületesek, zengjenek öröméneket a jámborok, a jogtiprás meg tartsa a száját, a gonoszság tünjön el mint a füst..."

                                                  ...De mire lettünk kiválasztva?

     Ennekutána logikus a következő megállapitás, miszerint "Te választottál ki bennünket a népek közül. Szerettél és kiemeltél minket és megszenteltél bennünket parancsolataiddal, hogy szolgálatodba állits bennünket". Ezért nemcsak a gójok szekálták a zsidókat (ime, a kiválasztott nép...)de a zsidók maguk sem igen tudták, a máglyák és az inkvizició kinzókamrái "fényében", mire lettek kiválasztva. Ime a magyarázat,  ami olyan egyszerü, hogy az "Izrael fohásza" Máchzor lábjegyzetében (42 oldal) megtalálható:"Kiválasztottál bennünket" – Az Ámidá központi áldása itt  a zsidó nép kiválasztottságáról beszél (Bab.Talmud, Bécá, 17a). Ennek célja az isteni küldetés, a parancsolatok teljesitése, a monoteizmus terjesztése az emberek között. Ilymódon a "kiválasztottság" nem előjogokat, hanem megterhelést, kötelezettséget jelent."

              Ez után elérkezünk a Tóraolvasáshoz (Leinolás), amikor valóban nem illik smúzolni és a Máftirhoz – és utána a nap központi programja, a Sófár fuvás.

      Hogy mi ebben a pláne – azt már a Midrás is kérdezi: "Rabbi Jósijá mondotta: 'Mit jelentsen az amit az Irás mond (Zsolt.89, 16) "Boldog  az a nép amely a Sófár rivalgását ismeri"? Hát a világ népei nem tudnak Sófárt fujni? Hiszen hány kürtjük, trombitájuk, fuvolájuk van a népeknek, te pedig azt mondod hogy "Boldog a nép amely a (Sófár) rivalgását ismeri?"

     ---"De Izrael fiai tudják a titkot, hogyan lehet az Örökkévalót "elcsábitani", vagyis rávenni valamire és addig fujják a Sófárt, amig át nem űl az Irgalom trónusára (a szigoru itélet trónusáról) és meg nem könyöröl rajtuk" (Midrás Vájikrá Rábbá, 29).

                                       A mainzi mártir imája

      Itt elérkeztünk a  a Muszáf imához, amely hétköznapokon nincs, csak szombaton és ünnepnapokon találkozunk vele. Az eleje, olyan mint a Sáchriti Ámidá, benne az állandó jellegü betoldások, majd az ünnepi pijutok, melyek lényege a megtérés, a bünbánat és a könyörületes Isten dicsérete. A fenkölt Unetáne Tókef, a mainzi rabbi Amnon imája, az amelynél szem nem marad szárazon. A legenda szerint a mainzi választófejedelem, aki nagyra tartotta a rabbit, győzködte, hogy hagyja el ősei hitét és vegye fel a keresztséget. Egyszer Amnon, hogy időt nyerjen, három napi gondolkodási időt kért, amit nagyon megbánt és az idő leteltével – nem ment vissza a fejedelemhez. Az megdühődött és bosszúból levágatta a rabbi kezeit-lábait, aki szörnyü kinok közepette mártirhalált halt.

 Ezt megelőzően – Ros Hásáná napján – elvitette magát hordágyon, megcsonkitva, a zsinagógába és ott a frigyszekrény előtt elmondta az általa szerkesztetett imát:

  "Mondjuk hát el e nap szentségének nagyságát,hiszen félelmetes és rémületet keltő az! E napon tetőfokára ér uralmad, trónod irgalomra alapul és igaz törvényt ülsz rajta. Bizony Te vagy egyben a bíró és a vádló, szakértő és a tanú. Te írod és pecsételed, Te jegyzed fel és  veszed számba, emlékezvén mindenre, ami feledésbe ment, mert felnyitod a jegyzőkönyvet, mely önmagában beszél, hiszen minden ember keze nyoma benne van. Akkor megfújják a nagy sófárt és halk, suttogó hang hallatszik, az angyalok szaladgálnak, félelem és rettegés fogja el őket, s így szólnak. "Itt az ítélet napja!"

 

 "Ítéletedkor számba veszed még a mennyei seregeket is, mert előtted ők sem mentesek az ítélet alól. Azok pedig, akik a világra jöttek, elvonulnak előtted mint a juhnyáj. Amint a pásztor számba veszi nyáját, átbocsátván őket pásztorbot ja alatt - úgy bocsátsz át, veszel számba, megszámlálsz és felülvizsgálsz minden élő lelket, kiszabod teremtményeid napjait és megírod ítéletüket.

     "Újév napján lesz megírva és a Jom Kipuri böjt napján lesz megpecsételve, hányan múlnak ki és hányan születnek meg, ki marad életben és ki fog meghalni, ki a maga idejében és ki idő előtt, ki a vízben és ki a tűzben, ki kard által és ki ragadozók által, ki éhségben és ki szomjúságban, ki földrengésben és ki járványban, ki megfojtva és ki megkövezve? Kinek lesz nyugta és ki kel vándorútra, ki él majd csöndben és ki hányattatik, ki él békében és ki szenvedésben, ki szegényedik el és ki gazdagszik meg, ki alacsonyodik le és ki emelkedik fel?"

 Közösség, majd az előimádkozó;

"De a bűnbánat, az ima és a jótékonyság elháríthatják a rossz végzést."

 

                                                                     ***

     Halála után három nappal Amnon rabbi megjelent egy hivének álmában és megtanitotta az ima szövegére. Azóta mondják ezt évente a zsidók Ros Hásáná első napján, nagy átérzéssel..

   Eddig a legenda ami a 13.századbeli Or Záruá  cimü halachikus müben jelenik meg előszőr, tehát már legalább 800 éve ismert. Az ima azövegét Simon Sároni forditásában hoztam, ami az új, IZRAEL FOHÁSZA nevü Máchzorban jelenik meg.

                              A hármas imafüzér

     A Muszáf ima további részeiben egy hármas imafüzér található, amely bibliai versek segitségével ismerteti Isten királyságát a világ fölött, majd az emberi emlékezetet, melynek segitségével felelevenitjük mi minden történt az emberiséggel a világ teremtése óta és a végén jőn a kürt szava, a Sofrot, amely Száádjá gáon szavaival élve megremegteti a sziveket és megtérésre ösztökéli még a legtávolibb, legmesszebbre rugaszkodott és legrozsdásodottabb szivü embert is.

     A megtérés, a megbánás a lényege tehát a Ros Hásánái imának. Az Örökkévaló a szivet  akarja-kéri – mondja a Talmud. "Nyissatok nekem egy olyan kis kaput mint a tü hegye, és én óriási kaput nyitok nektek, akkorát mint a Szentély csarnokának kapuja" – mondja az Örökkévaló.

      Ros Hásáná első napjának délutánján van a Táslich ima, amikor a folyóba dobjuk vétkeinket. De ez egy jelképes aktus. A lényeg – a vétkek elvetése – a szivekben történik.