AMI A MULTHETI SZAKASZBÓL KIMARADT 

 

לקט, שיכחה ופיאה ניצבים-וילך

 

 EGY POZITIV TILTAKOZÁS

 

   A MULT  héten dupla porciót olvastunk: Nicávim és Vájélech. Az utóbbi elején (5Mózes, 31.9) olvassuk, hogy Mózes leirta a Tórát egy tekercsre és azt odaadta a levitáknak megőrzésre, lévén ők voltak a törzs, amelynek feladata a Tóra oktatása volt.

 

    Itt Rási egy nagy meglepetéssel szolgál. Arra a versre amelyben Mózes dorgálja a népet, mondván, hogy "nem adott nektek az Örökkévaló szivet (vagyis eszet) hogy megértsétek -----mind e mai napig"(5Mózes 29,3), azt mondja a nagy exegéta:

"A mai napig". Mi történt aznap?

 

Hallottam hogy azon a napon amikor Mózes a Tóratekercset a levitáknak adta – összegyült körülötte az egész nép és szemrehányóan igy érvelt: "Mózes mesterünk, mi is ott voltunk a Szináj hegynél és elfogadtuk a Tórát, ami nekünk is adatott és te úrrá teszed törzsed tagjait a Tórára és najd a jövöben azt fogják nekünk mondani: nem nektek adták a Tórát hanem nekünk"!!

 

    Mózes hallgatta a zúgolódó tiltakozást – és nagyon megörült neki (mármint hogy a nép nem enged a jussából és követeli hogy a Tóra mindenkié legyen, nemcsak a levitáké) és erre mondta Mózes – ekkor -  "a mai napon lettél néppé..." (uo. 27,9) "a mai napon értettem meg, hogy kivánjátok az Örökkévalót és ragaszkodtok hozzá".

 

     Erre mondta Mózes, hogy a "mai napig"...

                                                             

  Utána Mózes valóban leirt még 11 Tóratekercset és minden törzsnek adott egyet, hogy ne legyen a levitáknak monopolium a Tórára.

 

***

  A sztori folytatása Izraelben volt – 1990-ben. Abban az időben egy ismert rabbi, éles kirohanásokat rendezett a vallástalan zsidók, főleg a kibbuctagok ellen; kérdezte tőlük miben és mennyiben zsidók, majd egyszerüen gojoknak titulálta őket, akik  - a kibbucokban nyúlhúst eszenek (ami köztudottan tréfli).

    Röviddel ezután egy közéleti személyekből álló küldöttség jelent meg Jiszráél Lau országos főrabbinál (ma Tel-Aviv főrabbija) és panaszkodott az ismert rabbi szavai ellen, aki úgymond, kizárta őket a zsidóságból.

 

Mi nem vagyuk zsidók? – kérdezték szinte kétségbeesve. Hogy lehet ilyent , mondani, hiszen mi ezer szálakkal kötödünk a zsidósághoz – lamentáltak, és Lau főrabbi csak derüsen mosolygott.

 Azok tovább panaszkodtak és a rabbi csak mosolygott. Amikor megkérdezték tőle, mitől van olyan jó kedve – elmondta nekik a fenti történetet. Ahogy Mózes örült a törzsek panaszának – mivel nem voltak hajlandók lemondani a Tóráról, ugyanúgy örülök és is, mert látom hogy nem mondtok le a zsidóságról...

 

 AZ ELSÓ TÖMEGES BETÉRÉSI KISÉRLET

 

    "Itt álltok a mai napon mindnyájan  az Örökkévaló, a ti Istenetek szine előtt; fejeitek,törzseitek, véneitek és rendörjeitek. Izrael minden férfia. Gyermekeitek, feleségeitek és jövevényeid akik a táborodban vannak; a favágótól a vizmeritőig.---" (5Mózes, 29, 9-10).

 

     Az összesereglett népben minden ottvolt, mindenki képviselve volt, a vezetők, a nők, a gyerekek és az idegen jövevények (gérim) és---a favágók és vizhordók.

 

   Kik voltak ezek? Eddig nem hallottunk erről a kategóriáról. Igaz hogy a pusztai vándorlás során nem volt szükség favágokra és a vizmeritő sem volt kimondott zsidó mesterség – de kik voltak ezek?

 

    Itt is a midrás siet segitségünkre. Tanchuma bár Abba midrása felfedi, hogy nem a giveoniták voltak az elsők, akik jelentkeztek Jósuánál(9. fejezet), hogy messzirők jönnek és zsidók akarnak lenni-. Már Mózeshez is jöttek Kanaániták, még az Ország elfoglalása elött – és békés szándékukat jelezték.

Mózes befogadta  öket és vizhordókat meg favágókat csinált belőlük, valamint egy nemzedékre megtiltotta az összeházasodást velük.

Dávid király azonban kiközösitette őket, mert kiderült, hogy kegyetlen természetüek, ami egy nemzsidó tulajdonság(TB Jevamot, 79a).

-          

*

 AZ EGYSZERÜ EMBEREK ÉS A  GYÉMÁMTOK...

    Egyszer, Nicavim hetében, ahol az egyszerü emberekről ("favágók és vizhordók") van szó, egy gazdag gyémántkereskedő,  reb Munja Moszinzon, a lubavitsi rebbénél, rabbi S.B. Schneursonnál (RS"B) tett látogatást. Ahogy beszélgettek, szóbe kerültek az egyszerü emberek, akiket a rebbe nagyon dicsért és látszott hogy nagyra tartja őket.

 

    Reb Munja ezen csodálkozott és ennek hangot is adott: Mit csinál a rebbe olyan "nagy ügyet" az egyszerü emberekből? – kérdezte. A rebbe azt válaszolta, hogy "vannak nagyon jó tulajdonságaik.

 

  Reb Munja: Nem látok bennük semmit.

 

   A rebbe hallgatott majd kisvártatva megkérdezte, van e r' Munjánál egy mintakollekció a gyémántokból?

 

    Persze, mondta Munja és máris elővett egy zacskót amiben kisebb-nagyobb gyémántok voltak és  elrendezte őket az asztalon a rebbe előtt. A rebbe érdeklődéssel nézte és Munja rámutatott az egyik gyémántra, mondván hogy ez valósággal csodálatos.

 

  Érdekes – mondta a rebbe – de én nem látok benne semmi különöset...

 

  Na ja – mondta Munja – a gyémántokhoz érteni kell!...

 

   Igaz – mondta a rebbe- minden zsidó csodálatos, de kell érteni hozzá, ha valaki ezt meglátni akarja!...

 

   (Szipuré Chászidim)

      A