A SÖTÉTSÉG - CSAPÁS AZ ASSZIMILÁNS ZSIDÓKRA

  

 

 

 

                    A ZSIDÓK AKIKNEK JÓ VOLT EGYIPTOMBAN

 

                                   HETI MIDRÁS  - BÓ SZAKASZA

          

      A KILENCEDIK CSAPÁS – AZ EGYIPTOMI SÖTÉTSÉG – a Midrás szerint nemcsak az elnyomókat sujtotta, hanem a velűk együttmüködő asszimiláns zsidókat is, akiknek jó volt Egyiptomban, akiknek nem akarózótt kiszabadulni, hanem jól érezték magukat, protektoraik védelmében.

 

      A Midrás Rábbá (Bó, 14,2) elmondja, hogy is volt ez a csapás: három-három napra volt felosztva, mig a hetedik nap a tengerre maradt, amikor a menekülő héberek száraz lábbal keltek át a vizen, amely elöntötte az üldözőket.

 

    Az első három napon a sötétség, ha lehet mondani, enyhébb volt: aki állt, le tudott ülni és aki űlt – fel tudott állni. A következő három napon a sötétség megduplázódott: aki ült – nem volt képes felállni és aki feküdt – nem tudott felkelni.

 

   Itt felfed a Midrás egy meglepő dolgot: bár a kilencedik csapás nem jutott kifejezésre Gósen földjén, ahol a héberek zöme élt, egyfajta önkéntes gettóban – Gósen földjén világosság volt – ez mégis érintett bizonyos zsidókat, akik jól érezték magukat Egyiptomban, nem akartak elmenni onnan, azt hazájuknak tekintették. "Egyiptomi patrónusaik jóvoltából gazdagok voltak, nagy tiszteletben állottak" és az egész Mózes által keltett "cionista hűhót" fölöslegesnek és veszélyesnek tartották és arra nem tartottak igényt.

 

   "Mondá az Örökkévaló: Ha nyiltan számolok le velük – az egyiptomiak ezt félre fogják érteni. Ezért ezek a háromnapos sötétség leple alatt halnak meg, eltemetik őket csöndben és az egyiptomiak tudtán kivül..." és a nép hálát adott az Örökkévalónak, hogy a szégyen nem tudódott ki. Más Midrások szerint  csak négy ötöde a népnek hagyta el Egyiptomot, egy ötöd odaveszett, a fenti oknál fogva . (Möchiltá, Bösálách és  Jálkut Simoni).