A FEGYVERSZÜNET SZÜNETEL – MÉG MIELŐTT ELKEZDŐDŐTT * A CHAMASZ AZT MONDJA, HOGY NEM AZ Ő EMBEREI A LUDASOK, DE IZRAEL SZERINT A CHAMASZ A FELELŐS. MIKOR LESZ A BEIGÉRT ELLENCSAPÁS? Nem ma se nem holnap (mert jön Mitchell) és szükség van a meglepetésre.
Gilád Sálit apja találkozott Sárkozi elnökkel, aki biztositotta őt, hogy fia – él.
***
VÁLASZTÁSI NAPLÓ (1)
Mához két hétre lesznek nálunk választások. Az ezzel foglalkozo blogokat olvasni életveszélyes és ezért külföldiek (ideértve a Lipótvárost is), inkább ne olvassák. Ez egy speciális öngyilkos izraeli massza, és akinek nem inge, ugye, tudjuk. Nekünk nincs más választásunk, mi nem tudunk erre az időre jeruzsálembe utazni – kongresszusra.
Ez kissé úgy van itt mint az ünnepek. Egy hónappal Ros Hásáná előtt mindenre azt mondják nálunk, hogy "majd az ünnepek után" és ebben bizik most a chamász is, hogy nem kap a fejére egy nagyot a mai provokáció miatt. Nyugodt lehet hogy kap. Abban is bizik, hogy a holnap érkező uj gauleiter miatt (valami Mitchel)késik a reakció – és ebben is téved. Baraknak, mármint a miénknek, nem a Baracknak, minden halasztás most sulyos mandátumokba kerülhet – és ezt nem engedheti meg magának.
Most fáj a fejem mert meghallgattam a rádióban az első választási adást. "A pártok a saját felelősségükre...", de az én szegény fejemre. Ha a szinvonaltalanságot mérni lehetne – de nem lehet. Dávid azt mondja hogy lesz ez még sokkal rosszabb is. Elhiszem neki. Nehezen tudjuk önmagunkat alulmúlni.
Kiss-Klein-Zeira és Aboutbul, a mi HacsekésSajónk, az utolsó percben mondták le pesti utazásukat, ahová küldetésemben mentek volna. Kár, mert megismerhették az ottani zsidókat, nomeg a "zsidókat" (utóbbiak sajnos nagy többségben), meg a szombatosokat, meg a tegnapelőtti bősz párttagokat, meg a "szóvivőt", meg a steiner "rabbit" – de ami késik az nem múlik. Majd – a választások után.
Hogy én kire szavazok? Az titok, hétpecsétes. Nálunk már, a boldog ferencjóskás időkben, boldogult apám tisztitóba adta a zakót, ha egypecsétes volt akkor is. Tehát: nálunk a választás titkos. De annyit elárulhatok, hogy nem szavazok a volt kommunistákra és a jelenlegi széljobbosokra (ilyen is van itt, de ezek nem isszák le magukat az asztal alá vasárnaponként), sem pedig nem a ballibek rózsaszinű elvtársaira, akikről nekem a flódni (zál) és társai jutnak eszembe, valamint az a bizonyos "büszke" menet. De nem kell kétségbeesni, van itt 32 választási lehetőség, a legtöbbnek érvényes fleppnije van, hogy "ideiglenesen szabadságolva".
Sebaj, kérem, ez a demokrácia. Már Churchill megmondta: nagyon rossz, de nincs jobb nála. Még a Kádár rendszer sem, Isten nyugosztalja.
Élelmet tartalékolnak a Sóá menekültjei
Ez MA itt egy rövid hir volt a sajtóban. 230 ezer Sóá túlélő van Izraelben, ebből naponta 30 elmegy. Sokan nélkülözők, nincstelenek, a németek adta kárpótlás eltünik, nem érkezik el hozzájuk. Sokuknak nincs pénzük az orvos által felirt gyógyszert kiváltani. A legujabb felmérés szerint vannak köztük, akik a háborus hirek hallatán élelmiszert próbálnak tartalékolni, konzerveket, kenyeret.
Miért irom le mindezt? Gyüjtőakciót rendezek? Dehogy, Csak valamit kell tenni. Én jobb hiján szégyelem magam.
Kérés a blog olvasóihoz:
Nagyon szépen kérem az (unatkozó) olvasókat, hogy ne (csak) ezeket a publicisztikai hülyeségeket olvassák, hanem inkább a heti szidrát, a Háftárát, Midrást és a hasonló anyagokat. Ez a blog célja, értelme, a zsidóság, a jiddiskeit, terjesztése. Tudom hogy szélmalomharc, de Cervantest mégis sokan olvasták.
Ne tessenek mazsolázni, nagyon szépen kérem. És aztán majd, 120 után, ha fent megkérdezik, hogy "és tessék mondani, mennyiben tetszett zsidónak lenni, ott lent?", akkor ne tessék nyilasokról mesélni, mert az már rég nem releváns. Attól hogy valakit üldöznek, attól nem lesz zsidó – ellenkezőleg: azért üldözik, mert zsidó. Tessék azt mondani, hogy sajnos nem kaptam zsidó nevelést, rossz helyen és rosszkor születtem, szüleim megrögzött asszimilánsok voltak, de hallottam Ábrahám ősapánkról és arról hogy ő találta ki az egyistenhitet és én az ő unokája vagyok, és igen, Sára néni volt a déd-déd-dédnagymamám, és olvastam a naftali könyvében, hogy..."
Köszönöm figyelmüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése