A MANNA MINT...TÖLTÖTTKÁPOSZTA
"És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Ime, én hullatok nektek kenyeret az égből. Menjen ki a nép és szedjen naponként, egy napra valót - - - Reggelre kelve pedig harmat hullott a táborra körös-körül. Amikor felszikkadt a lehullott harmat – finom szemcsés dolog maradt a puszta földjén, mint valami finom dara. Amikor meglátták ezt Izrael fiai – azt kérdezték egymástól: mi ez? - - Mózes megmondta nekik: ez a kenyér, amit az Isten ad nektek eledelűl - - -"
(2. Mózes, 16, 4-15).
Sokszinü szakaszunk egyik legtartósabb epizódja, csodája... az "égi kenyér", vagyis a manna. Ugyanis – a Sástenger csak egyszer vált ketté és az üldöző egyiptomi hadsereg is csak egyszer fulladt bele. A fürjek által megoldandó húsellátás is egyszeri volt csupán (másodszorra már büntetésként jelentek meg a kövér, zsiros madarak – lásd 4. Mózes, 11, 31-35 ). Amálék támadása és legyőzése is egyszeri epizód volt csupán.
Ezzel szemben az "égi kenyér", vagyis a manna, negyven éven keresztül kisérte a népet, amig lakott területre érkezett Kanaánban. Negyven éves logisztika – nap mint nap, hatszor egy héten, ha esik ha fagy.
Kétségtelen hogy a manna eredetileg ideiglenes megoldásként kezdődött, hiszen az isteni tervek szerint, a Tóra adás után és az ideiglenes Hajlék felépitésének befejeztével, vagyis a második év elején, már be kellett volna menniök Kanaánba hogy elfoglalják öröküket. Azonban, ahogy az nálunk lenni szokott , nincs állandóbb az ideiglenesnél és igy az ideiglenes manna negyven évig kitartott.
Még mielőtt rátérnénk a dolog lényegére és megállapitanánk mit (nem) tudunk a mannáról – lássuk milyen "mellékes" tanulságokat voltak kénytelenek a rabszolgaságból kiszabadult eleink a mannából levonni.
Először is a manna, illetve annak elosztási rendszere, a hitet volt hivatva erősiteni. Mivel naponta csak az aznapra elegendő mennyiség esett le és tárolni nem lehetett mert megromlott – a kishitü nép állandó létbizonytalanságban leledzett, mivel nem tudta mit fog másnap enni. Biznia kellett abban, hogy az Örökkévaló, aki ma adott mannát – fog holnap is adni.
Erről van egy nagyon szép midrási példázat egy királyról, aki apanázsát fiának egyszer egy évben szokta átadni. "Természetes", hogy az ifju herceg egyszer évente jött látogatni édesapját, aki elhatározta hogy ezentul naponta fogja a fiatalúr az apanázst megkapni...
Továbbá, ami nem kevésbé fontos, a manna megtanitotta és valósággal rákényszeritette a zsidókat a szombat megtartására. Ugyanis, szombaton nem esett "mannaeső" és pénteken dupla adagot kellett szedni, hogy szombatra is legyen. Bár egész héten a másnapos manna megromlott és kukacos lett – szombaton a manna friss maradt. Aki nem szedett duplán pénteken – éhesen maradt szombaton. Azok a hitetlen Tamások, akik szombaton kimentek szedni mannát – üres kézzel tértek vissza. Nem volt.
Ennél szemléltetőbb tanitást nem lehet elképzelni. Hatásosabb mint bármilyen tilalom.
Igy ment ez nem egy-két hétig, hanem negyven esztendőn keresztül. A manna égi ellátását a világon semmi nem szakitotta meg. Sem az aranyborju vétke, sem a kémek kishitü, defetista jelentése – ami a negyvenéves sivatagi barangolás büntetését eredményezte – sem a Korách lázadás, nem idézték elő a logikusnak tünhető szankciót: a manna-ellátás felfüggesztését.. A manna "ment", illetve jött, naponta. Ellátása folyamatosabb volt mint a vizellátás: tény hogy gyakran panaszkodtak és követeltek vizet – de nem kenyeret.
Itt-ott morogtak, hogy a manna túl légies, "unalmas" - ami nem csoda – de azért ették rendületlenül.
* * *
Nos, mi volt tulajdonképpen az a bizonyos manna? Amit a Tóra egyszer olyan izünek titulál mint a mézeslepény, másszor meg mint az olajos pogácsa.
Az igazság az, hogy nem tudjuk. Itt a legracionalistább exegéta is felemeli a kezét, "megadja magát" és azt mondja hogy ez egy isteni csoda volt, amit nem értünk a mai napig. Minden magyarázat mint természeti jelenség - sántit.
Mivel nincs racionális magyarázat – jönnek a Midrások. Nemcsak maga a manna jövetele 40 éven keresztül volt a csoda – hanem rengetg csoda történt a mannával és körülötte, használat közben is. Elsősorban az, hogy mindenki azt az izet érezte benne amit akart, vagyis ha valaki a manna evése közben töltöttkáposztára gondolt – akkor azt érezte, érzékszervei által, hogy töltöttkáposztát eszik. Csecsemők az anyatejjel mintha mézet szivtak magukba, a fiataloknak olyan volt mint a kenyér és az öregeknek mint az olajos pogácsa. Azonkivül a manna légies volt, nem tartalmazott salakot és ennélfogva, aki csak azt ette – nem kellett üritenie. Később a panaszkodó héberek ezt is kifogásolták...
Ha csak azt ették – de nem csak azt ették. Aki azt hiszi hogy negyven éven keresztül kizárólag a légies mannán éltek – jócskán téved. Először is tudjuk, hogy jószáguk, barmuk volt sok, tehát aki nem sajnálta magától, az húst is ehetett. Másodszor, Bölcseink szerint a Midrásokban, a hosszu úton "a népek kalmárai" kisérték a vándorló zsidókat és adtak el nekik, jó pénzért, minden jót, élelmiszert, ruhákat, stb. Pénzük pedig volt bőven – erre soha nem panaszkodtak – egyrészt az egyiptomi "kölcsönből", másrészt pedig a tengerparton kifosztott egyiptomi hadfiak zsákmányából ("Bizát Hájám").
* * *
A manna csodás mivoltát mi sem bizonyitja jobban, mint az, hogy maga Mózes, isteni utasitásra, meghagyta Áronnak, tegyen félre egy üvegcsében egy kevés mannát és tartsa azt a Hajlékban, hogy ez legyen bizonyiték a következő nemzedékek hitetleneinek, hogyan élelmezte az Örökkévaló a zsidókat a pusztában.
Az Irás nem számol be sehol sem, mi történt a gyakorlatban ezzel a mannát tartalmazó szelencével. Azonban, egy félreolvasható jeremiási vers alapján, a Midrás beszámol a csoda folytatásáról:
"Amikor Jeremiás próféta arról moralizálta a népet, hogy miért nem foglalkozik a Tórával – a nép egykedvüen válaszolta, hogy nem hanyagolhatja el munkáját, hogy Tórát tanuljon, mert akkor miből fog élni, mit fog enni? Ekkor Jeremiás elővette és megmutatta nekik a mannás szelencét, majd azt mondta: látjátok, ezzel lakatta jól őseinket az Örökkévaló, amikor a pusztaságban a Tórát tanulták..." (Midrás mechilta, Vájiszá, 5).
***
Mindig voltak exegéták, akik megpróbálták a manna rejtélyét megfejteni. Luzzatto emlit a szináj sivatagban található egy bizonyos gyantafajtát, ami a tamariszkus fákból folyadék formájában jelentkezik és orvosságként használják "és voltak bölcsek akik hittek abban hogy ez a levegőből kerül a fákra...", azután emlit bizonyos korriánder magvakat (héberül kuszbár – "Coriandrum sativum"), amelyek fehérek és magas zsirtartalmuak. Ezek kerek lenmagok, amit Rási is emlit.
Ibn Ezra, akárcsak Luzzatto, nyilt csodáról beszél és élesen vitázik egy Chivi nevü karaitával,aki mindenféle "tudományos" elméletekkel próbálta aláásni a manna isteni eredetét.
Dáát Mikrá szerint, a Tóra szándékosan beszél röviden ezekről a csodákról és nem részletezi őket. Aminek egy egész nép – több milliónyi ember – szem és fültanuja volt, akárcsak a Tóraadásnak, azt nem kell részletezni. Aki tagadni akar – az amúgy is megtalálja "tudományos" alapját tagadásának.
* * *
A manna elleni zúgolódásokat az emberi hálátlanság legrútabb megnyilvánulásának kell(ene) tartanunk. Azonban, próbáljuk megérteni eleinket. Saját szemükkel láttak és érzékeltek olyan dolgokat, amiket még legmerészebb álmaikban sem mertek volna elképzelni. Ez volt a szabadulás az egyiptomi rabszolgaság alól; a gazdag kárpótlás amit kaptak (amiről igyekszünk megfeledkezni); a Sástenger kettéválása, stb, stb.
Nos, gondolhatták, itt vagyunk koszt-kvártélyon egy ilyen hatalmas Istenség fennhatósága alatt aki mindezt megtette érettünk, állitólag valami ősök miatt, akiknek ezt megigérte – nos ez az Isten nem tud nekünk normális, meleg, frissensült cipókat adni reggelenkét, a ropogós zsemlékről, briósokról és vajas kiflikről már nem is beszélve? Hogy-hogy nem tud? Hiszen ő Mindenható, minden az ővé és nincs olyan dolog, amire ne lenne képes- - -
Na és a kenyér, milyen kenyér ez? Kendermagok, esetleg lenmagok, amiket darálni kell, vagy mozsárban megtörni. Kinek van itt mozsara ebben a pusztában, és ki tudja ezeket a magokat enni?
***
Nem állitjuk hogy igy volt, nem voltunk ott, és nem vettük magnóra a zúgolódókat, akiknek soha semmi nem jó. Vannak vitamin tabletták, amiket ha szedi az ember – nem hal éhen, mert az összes fontos élelmi tápanyagok bennük foglaltatnak (fehérje, szénhidrát stb). De ki akar egy életen át vitamintablettákon élni?
Ha majd a következő szakaszokban találkozunk a zúgolódókkal – ne adjunk nekik igazat, de értsük meg őket. Ki tudja, helyükben mi jobbak lettünk-e volna?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése