ZSIDÓ  FOGALOMTÁR

R

Ráává"d  Rabbi  Ávráhám ben Dávid (1125-1198). Rabbi, poszék és kommentátor, aki Maimonidés Jád cimü könyvére (Lo) a "fenntartásokat" irta, vagyis egyes állitásait megkérdőjelezte. Ő maga is több halacha könyvet irt és válaszokat a hozzá intézett kérdésekre, amelyek a zsidó világ minden részéből jöttek.

 

Rábbá  - babilóliai amorita a harmadik nemzedékben. Teljes neve: Rábbá bár Náchméni (270-330).

 

Rá"n  - lásd rabbénu Niszim gerondi

 

Rádbá"z –  l'sd rabbi David ben Zimra

 

 Rásbá  (Áderet)  Slomó ben Ábrahám (1235-1310). Poszék, mint neves "spanyol rabbi" volt ismert. Leghiresebb könyve responzuma volt (Su't Rásbá) amiből képet lehet kapni kora zsidóságának helyzetéről.

 

Rásbi   lásd rabbi Simon Bár Jocháj.

  

Rásbá"m  - rabbi  Smuel ben Méir, Rási unokája, neves exegéta (1085-1174). A Tórára irott magyarázata erősen racionalista beállitottságu és több helyen vitába száll hires nagyapjával, Rásival. Több talmud-traktátusra is irt magyarázatot.

 

Rási,  rabbi Slomó  ben Jichák (Jicháki):minden idők legnagyobb és legkompetensebb Biblia és Talmud kommentátora. Franciaországban élt ( 1040- 1105), ahol iskolát teremtett. Szölőtermelő és borkereskedő volt és  nem a Tórából élt. Több helyütt kinyilvánitja, hogy "én a psát alapján állok", de exegetikájában nagy szerepet kapnak a Midrások(lo) is, amelyekből Rási Psátot csinál. A legnépszerübb és legelterjedtebb a Tóra magyarázók között; magyarázatait gyxerekek is tanulják – és értik. A Talmudra irott magyarázatai nélkülözhetetlenek; Rási kommentárja nélkül nehéz megérteni szövevényes Talmudi szövegeket. Rási Tóra exegetikája körül egész irodalom keletkezett (lásd magyarul Dr Zvi Moskovits könyvét a Biblia exegétáiról, Budapest, Göncöl kiadás

 

Rava –  ( 299-352), babilóniai amóra, Machuza városából, amely a Tigris folyó partján terül el. R' Joszéf bár Chámá fia. Ábájjé társa és vitapartnere.(Mindkettejük részletes életrajzát – lásd Naftali Kraus: Az Ősi Forrás(3) A Talmud Bölcsei, Budapest, 2ooo, második kiadás, Ulpius Ház) A Talmud szerint minden vitában Rává szerint dönt a Halacha, kivéve 6 ügyet. Bölcs mondásaival tele van a babilóniai Talmud.

 

Rebbe (népszerü, jiddis) Ádmor, vagyis egy chászid csoport feje. Valamikor az óvodákban (chéder) tanitókat is igy nevezték tanitványaik

 

Reccenáti,  Menáchem ben Benjámin,  olasz exegéta a 13. században. Az egyetlen a korabeli olasz rabbik körül aki kabbalával is foglalkozott és ennek exegetikájában is teret szentel. A Tórára irott kommentárját leforditották latinra. Könyvet irt az imák értelméről is.

 

Responsum  (latin: válasz) A kiterjedt Su't irodalomban nevezték igy a kérdezett válaszát a feltett halachikus kérdésre.

 

 Risonim – (héber) elsők, vagyis  az előző nemzedékek rabbijai, ellentétben az Áchronim-mal, a későbbi nemzedékek rabbijaival. A Talmud megjelől egyes rabbikat mint R. és másokat mint Á. A mindennapi szóhasználatban Risonim alatt a nagy középkori kodifikátorokat értjük, mig az elmult 200 rabbijai az Áchronim.

 

Römá ( lásd Iszerlis, rabbi Mose).

 

Rottenburgi rabbi Méir  (Máhárá"m)   (1215-1293), az askenázi toszafisták egyike, responzer és poéta. Több közöségben szolgált mint rabbi, sok máig is elfogadott szokást vezetett be és néhány könyvet is irt. Hirneve onnan ered hogy Rudolf császár fogságba ejtette, hogy nagy váltságdijat préseljen ki a zsidó hitközségektől, amit azok hajlandók voltak megfizetni, de r' Méir ezt megtiltotta nekik, azon Misna alapjon, hogy "nem váltják ki a foglyokat értékükön felül", hogy ezzel ne ösztökéljék a banditákat, hogy a zsidókban pénzforrást lássanak (lásd Gittin 45a és könyvünkben a "Foglyok kiváltása" fejezetet). Hét évet űlt r' Méir várfogságban, ahol meg is halt és további három év telt el amig tetemét kiváltották és eltemették Wormsban. A fogságban is tanitott, válaszolt tanitványai kérdéseire. Könyvei föleg magyaraázatok a Talmud traktátusaira és sokezer válasz hozzáintézett kérdésekre.

 

Sakter (sochét)  - rituális vágó, aki a jószágot vagy szárnyast a Halacha szerint vágja le.

 

Sámmáj:  Az első tanaiták (lo) egyike, Hillél (lo) társa, egy róla elnevezett Talmud iskola megalapitója (Bét Sámmáj). Általában szigorubb kollegájánál. Élettörténetét lásd Naftali Kraus, Az Ősi forrás (3) A Talmud Bölcsei, Bpest, 1993 és 2002 (második kiadás)

 

 

Schnéor Zalman ben Baruch (Borochovits), a Chabad haszidizmus megalapitója, a Tánjá cimü filozófiai mü szerzője. Első rebbéje a Chabad-Lubavits dinasztiának (lásd haszidizmus). A cári börtönben tartották fogva, a haszidok ellenségeinek besúgása folytán. A napoleoni invázió során az orosz cárt támogatta a "francia" ellen, mert tartott tőle, hogy a nyomában jövö "felvilágosulás" eltántoritja a zsidókat hitüktől.

 

Séjgec  (jiddis) nemzsidó fiu (a héber sekecből).

 

  Sekel –ősrégi héber pénznem. Sekel Hákódes (szent sekel) és fél sekel, amit évente adóba adtak a Szentély karbantartására (Máchcit Hásekel).

 

Sevá Bráchot  (héber) az a hét áldéás amit az esküvői chupá (baldachin) alatt mondanak. Az esküvői héten tartott lakomákat is igy nevezik, mert azokon is elmondják a hét áldást.

 

Szentély (héb.Bét Mikdás): A Salamon által Jeruzsálemben épitett központi Szentély az addig több helyen funkcionáló Hajlékot (lo) váltotta fel; 410 évig állt és Nebuchadnecár hadai rombolták le. A második Szentélyt Ezra és Nechemja épitették, 420 évig állt és a rómaiak (Titus) rombolták le (Jóma, 9,b).

 

Siksze  lásd ségec, nőnemben.

 

Simon Bár Jocháj (Rásbi),  az "isteni" tanaita, rabbi Akiva (lo) tanitványa, a romai megszállók esküdt ellensége. A Hadriáni üldözések során elbujdosott és fiával egy barlangban rejtőzőtt. Neki tulajdonitja a hagyomány a Zóhár szerzőségét. Az üldözések alábbhagyása után az usai Szánhedrin tagja. Fia: Rabbi Elázár ben Simon. Méronban van eltemetve, ahol minden évben tömegek jönnek össze Lág Beómerkor, halálozási évfordulóján (Hilulá).

 

Simon ben Gámliél -  A Hilleli fejedelmi Ház negyedik tagja, az "őreg" rabban Gamliel fia. A második Szentély pusztulása során lelte halálát; a talmudi aggáda szerint a rómaiak végezték ki

 

Simon ben Lákis (Res Lákis)  ereci amora, rabbi Jochanán sógora, tanitványa majd kollegája. Egy időben mint cirkuszi dijbirkozó kereste kenyerét, mások szerint egy rablóbanda tagja volt. R' Jochanán hozzáadta szépséges hugát, azzal a feltétellel,  hogy megtér és jó zsidó lesz belőle. Igy is lett. (Részletes sztoriját lásd Naftali Kraus Az Ősi Forrás(3) A Talmud Bölcsei, Budapest,  1993 és 2022(Ulpius Ház).

 

Simon ben Sátách, az első tanaiták egyike, a Szánhedrin elnőke, Alexander Jánnáj Hamóneus király sógora. Huga, Slomcion királyné, férje halála után S. Segitségével uralkodott. Ő vezette be a Ktubát, a zsidó nők házasságlevelét (hogy férje ne tudjon könnyen szabadulni tőle)

 

 Sivá   (héber) hét. A gyászhét halachikus elnevezése.

 

 SL"Á  (Sné Luchot Hábrit) – rabbi Jesája Hálévi Horovitz (1558-1628). Már életében szentnek tartották ("Slá'á Hákádos"). Rabbi, szerző és kabbalista, főmüve a Sné Luchot Hábrit ( A Szövetség két kőtáblája), amelyben halacha, aggáda, szokások és moralizáló jó tanácsok váltakoznak. Eredetileg fiainak irta, akiket figyelmeztetett a szerénységre, a luxus elutasitására és a filozófia káros voltára.

 

Smá Jiszráél   (héber) Halljad Izráel, a zsidóság hitvallása, amitz az imákban naponta többször elmondunk, és amivel a  szájukon  - a meggyötrött zsidó áldozatai az inkviziónak – a halálba mentek. Alapja: 5. Mózes, 6,4)

 

 Smád  (héber) elveszejtés, kiirtás, melynek egyik értelme, ha a zsidó hitehagyott lesz, vagyis egyfajta szellemi öngyilkosságot követ el ("smádolja magát"). A "Smád idejében" alatt a Talmud a római pogromokat érti, amikor a zsidókat akadályozták hitük tartásában és aki nem hallgatott rájuk – megölték.

 

Szifré: A Mózes 4. és 5. könyveire irott Midrás Háláchá (lo).

 

Szifrá:  A Mózes 3. könyvére irott Midrás Háláchá (lo). Másik elnevezése Torát Kohánim.

 

Schnéurson, Menachem M.  -   ( 1902 – 1994), a  néhai lubavitsi rebbe, az egész zsidó világot átfogó Habad haszid szervezet feje. Küldöttei mindenütt ott vannak, ahol a zsidóságot terjeszteni lehet – Magyarországon is.

 

Száádjá, (ben Joszef) Gáon: a gáonita kor (lo)  legismertebb alakja  (892 – 942). Filozófus, vallásbölcselő, nyelvész,  exegéta, Egyiptomban született és a szúrai (Babilóniai) jesiva gáonja. Ismeretes könyörtelen harca a karaiták ellen. 

 

Szálánter, r' Jiszráél Lipkin,   rabbi (1810-1883) a moralizáló (muszár) iskola megalapitója. Tvuná néven hetilapot adott ki. Könyveket nem irt de tanitványai összegyüjtötték és kiadták válogatott mondásait. Kezdeményezte a Talmud leforditását könnyü és érthető héber nyelvre, ami csak napjainkban valósul meg (Steinsalz).