HETISZAKASZ(4)- BÁLÁK – 2014

Irja:SMUÉL GLITSENSTEIN,  rabbi

 

Mit LÁTOTT A FÉLVAK  BILEÁM?

 

 „És Bileám fölemelte szemét, és látta Izraelt, amint lakik törzsei szerint, és reászállott Isten szelleme." (4Mózes 24:3)

 

Mi volt olyan különleges abban, ahogy Izrael lakott? Rási szerint a vers magyarázata az, hogy az izraeliták sátrai a pusztában úgy voltak elrendezve, hogy az ajtaik ne szembe álljanak egymással. Így senki nem látott át szomszédja sátrába, a privát szférája meg volt védelmezve. Ez a magyarázata Bileám híres zsidóságdicséretének: Má tovu ohálechá Jáákov – „Milyen szépek a te sátraid, Jákób!" A pogány próféta dicsérte a zsidók erényeit, mely a településtervezésben mutatkozott meg, hogy elővigyázattal óvták a szemérmet és a családi magánéletet a minden lében kanál és kukucskáló szomszédoktól.

Egy másik lehetséges értelmezése a „ne tekints szomszédod sátorába" kijelentésnek esetleg: ne nézz a szomszédod sátrába azért, hogy eldöntsd, mit kelljen neked tenned. Az életdöntéseid ne alapozzanak arra, hogy mások mit tesznek vagy nem tesznek. Arra pláne semmiképpen, hogy mijük van és mijük nincs.

A szociális munkások bízvást megerősítenék azt a fájdalmas tényt, hogy a családi krízisek gyakran anyagi nehézségek következményei, illetve azé a stresszé, amit ez a házasságokban jelent. A stressztényezők nagy része önként „vállalt". A kliensek gyakran bevallják, hogy valójában nem volt szükségük új konyhára vagy autóra, de minthogy a barátaik is újítottak ezekben a „státusszimbólumokban", úgy érezték, nekik is fenn kell tartaniuk a pozícióikat.

Mindegy, hogy konyháról, kocsiról, nyaralásról, a legfrissebb digitális kütyükről van szó, ha megengedjük, hogy mások szempontjai irányítsák az életünket, számos szükségtelen stresszforrásnak nyitjuk meg magunkat. Még a szimchá – egy családi esküvő, bár micvá – is belesodorhat minket a „lépést kell tartani a Cohenékkel" csapdájába a hétrétű, dizájner tervezte, kézzel gyártott meghívótól egészen a flancos estély utolsó részletéig és a szoborszerűen formázott májpástétom-előételig.

Miért? Mert olyan sokat vagyunk elfoglalva azzal, hogy a vállunkon át lessük, mit csinál a szomszéd.

Ez az szempont érvényes a cedákára is. Felhívás érkezik a sul javára, zsidó jótékonyságra való gyűjtésről, és mi mit felelünk? „Na hát ha ez és ez, aki pedig sokszoros milliomos, százezer forintot adott csak, akkor a rám eső rész mindössze száz forint." Mit számít, hogy valaki más mit adott vagy nem adott? Add oda, amit tudsz, tekintet nélkül arra, mások mit tesznek.

Mennyi sértődést, keserűséget, csalódást tudnánk elkerülni, ha nem próbálnánk mások mércéjével mérni magunkat! Mennyivel boldogabbak lennénk, ha magunkra tekintenénk, és azt érnénk el, amit nekünk kell és amit mi tudunk, anélkül, hogy másokkal hasonlítgatnánk össze?

Ha a „szép sátrak" áldását akarjuk élvezni, illetve egy békés háztartás örömeit - tartsuk a szemünket és az orrunkat a magunk „sátrában". Ez az elégedettség útja.

(Nagyfuvaros Press)