HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL –MÁTOT    2014

BŰVÖS SZÁMOK

„Ahogy az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek" (4Mózes 31,31SS)

 

  Heti szakaszunkban a Tóra elmondja a midjani hadjárat történetét és az Örökkévaló parancsát, ami a hadizsákmány elosztását illeti: meg kellett számolni a zsákmányt és két részre osztani: a fele a hadfiaknak, és a másik fele az egész népnek.

 

  Ebből aztán vámot kellett adni az Örökkévalónak: a hadfiak részéből minden ötszázból ból egyet, minden fajtából (foglyok, állatok, ékszerek, pénz), és ezt a kohanitáknak adták, míg a nép részéből, azoktól, akik otthon ültek és nem vettek részt a hadjáratban – levontak minden  ötvenből egy részt, és azt a levitáknak adták.

 

     A fejezet végén elmondja a Tóra, hogy „Mózes és Elázár, a kohanita azt tették, amit és ahogy az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek". Úgy tűnik, hogy ez elég is, de nem: a továbbiakban a Tóra aprólékosan részletezi a pontos mennyiségeket, amiből a zsákmány állt, majd ezek után következikegy külön lista, mennyi volt a fele, amit a hadfiak kaptak és mennyit kapott a nép, és pontos részletek arról, hogy mennyi volt a vám, amit levettek.

 

  Kérdezhetjük: mi szükség volt minderre?

 

EGY SE HALT MEG!

 

    Nachmanidész értelmezése szerint ezzel akarja a Tóra értésünkre adni, hogy mióta elkezdték a zsákmányt szortírozni és számba venni, és amíg két részre osztották és levették belőle a vámot –ez  művelet érthetően hosszú ideig elhúzódott –, nem döglött meg egy állat sem (ha akár egy is elpusztult volna, akkor már a  zsákmány két  része nem lett volna egyenlő)!

 

    Ez viszont kissé érthetetlen, mivel tudjuk, hogy az Örökkévaló nem csinál hiábavaló csodákat. Itt pedig mi célja lehetett ennek a természetfeletti dolognak?

 

 Ezt azzal lehet magyarázni, hogy a zsákmány elosztásáról szóló „használati utasításban" nincs említve, mi a teendő a maradékokkal? Mit kellett volna csinálni, ha például a számlálásnál kiderül, hogy hetvenhárom  bárány van. Hogyan lehetett volna ebből „egy az ötvenből" alapon vámot szedni? Ehhez kerek, két részre osztható szám kell. Hogy lehet az, hogy a Tóra nem említette ezt a lehetőséget?

 

NEM VOLT MARADÉK

 

    Ezért részletezi az Írás, hogy nem volt maradék! Csodálatos módon a zsákmány számai pontosan két egyenlő részre voltak oszthatók, nem kellett „kerekíteni". Ha gondosan megvizsgáljuk a zsákmány számadatait, kiderül ez a dolog, ami egyáltalán nem szokványos, nem mindennapi.

 

    Ez a magyarázata annak, hogy a Tóra fontosnak tartotta ennyire részletezni a zsákmány elosztási módozatát, hogy ezzel hangsúlyt kapjon a számok fele-fele alapon való elosztásának lehetősége – az Örökkévaló parancsa alapján.

 

  Ha belegondolunk, nem lehet nem észrevenni az isteni jelenlét csodálatos beavatkozását a történésbe. Ahhoz, hogy ilyen mennyiségű zsákmány legyen – isteni közreműködésre volt szükség – még jóval a hadjárat előtt. S mindez abból a célból, hogy Izrael fiai minél tökéletesebben tudják teljesíteni a micvát.

 

   Ebből az lehet a tanulság, hogy minden micve teljesítése előtt – az Örökkévaló „előkészíti a terepet", és elhárít minden akadályt. Így aztán nem kell visszariadni a nehézségektől, és bízni kell abban, hogy az Örökkévaló mindent eleve elrendez, hogy a micvákat tökéletesen tudjuk teljesíteni – úgy, ahogy kell!

 

(Likuté Szichot, 13. kötet, 110. o.)