A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL –DVÁRIM – 2014

 

HETVEN    NYELVEN

 

Kevesen tudják, hogy a Tóra első fordításait Mózes mesterünk készítette, mielőtt Izrael fiai elfoglalták Kánaánt, az ígéret földjét.

 

Hogyhogy?

    Azt a verset értelmezve, hogy (Mózes) „hozzáfogott magyarázni ezt a tant…" (5Mózes 1,45), azt mondják a Midrás bölcsei, hogy „hetven nyelven magyarázta nekik". (Tanchuma, Ágádát Brésit16 és Brésit rábbá 49,2)

 

Ez nem volt elég, hanem Mózes megparancsolta nekik, hogy miután átkeltek a Jordánon, írják le a Tórát hetven nyelven – kövekre. Lásd Mózes ötödik könyvében (27,4 és uo. 8), ahol a parancs úgy szól, hogy „tisztán és érthetően" (báér hétév) kell ezt leírni, hogy a népek saját nyelvükön tudjákolvasni.

 

 Igen ám, de Szofrim traktátusában (BT, Szofrim 1,7)  azt találjuk, hogy „amikor Ptolemaiosz(Tálmáj) összegyűjtött hetven zsidó tudóst, és rájuk testálta, hogy fordítsák le a Tórát (az egész Bibliát) görög nyelvre – a nap olyan tragikus volt Izraelre nézve, mint az a nap, amikor az aranyborjút csinálták"!

 

Miért?

 

A magyarázat szerint azért, mert „nem lehetett a Tórát tisztességesen (pontosan) lefordítani".

 

  Ezt meglehetősen körülményes és nehéz értelmezni, mivel mint látjuk, már Mózes maga lefordította a Tórát hetven nyelvre, közöttük a görögre is!

 

     A BORJÚ – MÓZES HELYETT

 

      A megoldás a bölcsek pontos szövegében rejlik, amennyiben nem azt mondták, hogy „ez (a fordítás) olyan volt, mint az aranyborjú v é t k e", hanem hogy a nap volt olyan – tragikus, nehezen elviselhető –, mint az a nap, amikor az aranyborjút csinálták. Ez volna tehát az összehasonlítási alap: sem az aranyborjú készítése, sem a fordítás nem történt negatív szándékkal, és veszélyük abban van, hogy valami rossz, negatív származhat belőlük.

 

    Az aranyborjúval kapcsolatban több neves  exegéta,ezt úgy magyarázza, hogy a borjút nem az Örökkévaló „helyett" készítették, hanem - Mózes helyett! Hiszen úgy érveltek, hogy „Nem tudjuk, mi lett ezzel a Mózessel…" (2Mózes 32,1), miután felment a hegyre, és késlekedett visszajönni.

 

   A nép látta és érzékelte, hogy az Örökkévaló egy hús-vér embert állított összekötőként, közte és a nép között – ahogy Mózes mondta a tóraadás előtt: „Én ott állok ] álltam[ köztetek és az Örökkévaló előtt" (5Mózes 5,5), és amikor látták, hogy késlekedik és esetleg nem jön vissza – akartak helyette egy új közvetítőt – egy borjút...

 

JÓ SZÁNDÉK – NAGY TÉVEDÉS

 

    Az elgondolás, magában véve, jó volt. Tulajdonképpen ez volt a célja a Hajlék építésének is – lehozni és „letelepíteni" az isteni dicsfényt ebben a materiális világban. A két ember készítette kerub közül hallatszott az Örökkévaló hangja, és érzékelhető volt a sechiná (lásd Náchmánidés vonatkozó magyarázatát a Tórára).

 

Ez volt az elgondolás – az alapelv – amely szerint Izrael fiai a borjút csinál(tat)ták, hogy legyen lent valami az égi, isteni „szekér" mintájára, és ők az ott látható ökörfejet használták  mintának.

 

    Azonban – tévedésük fatális volt. Amikor az Örökkévaló választ egy „közvetítőt" – nem érezzük és akár észre sem vesszük a "közbenjárót", akinek nincs önálló léte, és egyetlen feladata közvetíteni a néphez az Örökkévaló szavát. Azonban amikor az ember maga „gyárt" magának közvetítőt közte és a fenti világ között, előállhat egy olyan helyzet, mintha kettősség (dualizmus) állna fenn, ami a pogányság jellemzője. Ezért volt annyira súlyos és veszélyes az a  nap, amikor az aranyborjút csinálták.

 

     A FORDÍTÁS VESZÉLYEI

 

 Ez történt a Tóra görög fordításával is. Amikor Mózes fordította a Tórát – az Örökkévaló utasítása alapján –, az egész munkán Isten szelleme nyugodott, és nem kellett aggódni , hogy félremagyarázzák. Nem ez volt azonban a helyzet,amikor Tálmáj (Ptolemaiosz) követelésére fordították le, és nem isteni sugallatra. Ezúttal lehetett tartani attól, hogy félre forditják és ezért kellett a bölcseknek egy sor változtatást eszközölni.

 

     Gyakorlatilag nem okozott a fordítás (a Septuaginta) semmi kárt, sőt – általa terjedt el az egyistenhit a népek körében, és megállapíttatott, hogy az egyetlen nyelv, amire a Tórát  le szabad fordítani, az a görög, mivel azon lehet a legjobban kifejezni a Tóra tartalmát és értelmét. (BT Megilla 9,1)

 

     (Likuté Szichot, 24. kötet, 1. o.)