HETI SZAKASZ(2) Mátot – 2014

irja:Smuel GLITSENSTEIN, rabbi

 

EGY UJFAJTA "MILLIOMOS"

 

A vagyon vagy az ember -, a pénz vagy a gyerekek?  Mi fontosabb?

Természetesen senki soha nem vallaná be, hogy a pénzt fontosabbra tartja a gyermekeinél, de nem mégis túlontúl gyakori a jelenség? Nem úgy van-e, hogy a jó szülők is elkövetik ezt a hibát itt-ott?

Az eheti pársában a zsidó nép előkészületeket tesz Kánaán meghódítására,  hogy kiossza az ígéret földjét az Izrael törzsei közt, és akkor Reúbén és Gád törzsei különleges kéréssel jönnek Mózeshez.

Nyájaik és lábasjószáguk volt bőséggel, s a Jordán folyótól keletre fekvő földek különösen alkalmasak voltak a legeltetésre. Megkérték Mózest, hadd kapják meg inkább ezeket a földeket, mint a Jordántól nyugatra esőket. A következőképpen fejezték ki magukat: „Juhaklokat építünk majd itt jószágunknak, és városokat gyermekeinknek."

Mózes nyomban megdorgálja őket, és kijavítja a hibát: „Építsetek magatoknak városokat gyermekeitek számára, és aklokat juhaitok számára." Mózes megfordította a sorrendet, a gyerekeket előbbre állítva az állatoknál.

 

Rási szerint e törzseket jobban foglalkoztatta a pénz, azaz a jószág gondolata, mint amennyire fiaik és lányaik sorsa. Mózesnek leckét kellett adnia nekik az értékekről és prioritásokról. A család jön elöl. A vagyon másodjára.

Egyszer hallottam egy történetet. Az illetőnek valamiképpen sikerült bezáratnia magát egy nagy szupermarketbe, este. Hogy súlyosabb legyen a helyzet, hétvége következett. Mikor kiderült, hogy sehogyan se tud kijutni, úgy döntött, kiéli a frusztrációját, és bosszút áll a cégen. Az idejét azzal töltötte, hogy lecserélte az árucédulákat. Az eredmény? A nercbunda 29,99$ lett, a nyakkendő 999.

A bútort a földimogyoró árával látta el, a legújabb hifit egy CD-ével, viszont az alsónemű egyszerűen megfizethetetlenné lett. Képzelhetjük a káoszt nyitáskor.

A kérdés az, hogy a mi „árcéduláink" megfelelő helyzetet tükröznek-e? Kellően értékeljük a dolgokat az életünkben? Rendben vannak a prioritásaink? Vagy a nyájat és a lábasjószágot – az autót és a hivatalt – a gyerekek elé helyezzük?

Hány munkaalkoholista férj mondta már a feleségének: „Drágám, én ezt mind érted és a gyerekekért teszem." De az üzlet, amit „értük" építünk, elrabol tőlük minket a legfontosabb, a döntő jelentőségű években. Helyesebben így mondanánk: „A legdrágább, amit a gyerekeidnek adhatsz, nem pénz, hanem idő."

Sokakat láttam már „sikert" építeni az évek során. Sikert arattak a szakmájukban, karrierjükben, üzletben, hírük és vagyonuk növekedett. És eközben sajnos túl sokan is közülük romos családot hagytak maguk mögött. A nap végén az igazi kielégülést az életben nem a hivatásbeli siker, hanem a család adja – a növekedés, a stabilitás és az együttlét élményét, amit éveken át óvunk-ápolunk – ezt nevezték zsidó szüleink és nagyszüleink náchásznak.

A hatodik Rebbe, Joszéf Jichák Schneerson mondatát parafrazeálva: „A zsidó vagyon nem ingatlanban, portfólióban, kötvényekben és értékpapírokban méretik, az igazi zsidó vagyon a gyermekáldás, azé, aki az Örökkévaló útjain jár." Ezért aztán jelen kell lennünk a gyermekeink életében.

Valaki egyszer azzal jött hozzám: „Rabbi, én milliomos vagyok!" Tudtam, hogy viszonylag szerény anyagi körülmények közt él, de mindjárt hozzá is tette: „Náchászból vagyok milliomos!"

Ámen. Ezt kívánom mindannyiunknak.

 

(Nagyfuvaros Press)