AZ ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI (8)

              

            AKIT A KIRÁLYNÉ BÚJTATOTT

 

Jehuda ben Tábáj és Simon ben Sátách vették át a hagyomány fáklyáját. Jehuda ben Tábáj azt mondta: "Amikor bíráskodsz, ne tégy úgy, mint az ügyvédek, és amikor a peres felek előtted állnak, tekintsd mindkettejüket igaztalannak, de azután, amikor elfogadták az ítéletet, legyenek a szemedben ártatlanok".

 

   Ezt pedig Simon ben Sátách mondta:

"Nagyon alaposan hallgasd ki a tanúkat, és légy óvatos abban, amit mondasz, nehogy szavaidból tanuljanak meg hazudni". (Atyák, 1,8-1,9)

 

  Ez a harmadik bölcs pár, amely a zsidóság szellemi vezetését vállalta, meglehetősen nehéz időkben, Alexander Jánnáj királysága alatt működött. Simon ben Sátách Jósua ben Peráchjá tanítványa volt, és csak azért nem kísérte el mesterét az egyiptomi emigrációba, mert nővére, Slomcion királyné - Jánnáj király felesége - elbújtatta őt, és a magas rokonság egyébként is némi védettséget biztosított neki.

 

   Simon és Jehuda - elődeikhez hasonlóan - szívósan küzdöttek a hasmoneus állam zsidó jellegének megőrzéséért, a Tan prioritásáért, a zsidó nevelés általánossá tételéért és elmélyítéséért. Mindezt egy olyan ellenséges közegben folytatták, ahol a király és főemberei, a Synhedrion (Felsőbíróság), a hadsereg, az ország elitje mind az idegen, a hellén kultúra hívei voltak egy külsőségekben független, de szellemileg gyarmati sorban tartott kis országban.

 

   Simon mindenekelőtt a Synhedriont tisztította meg az ott uralkodó szadduceus és tudatlan, műveletlen elemektől. A hosszú ideig tartó fáradozását siker koronázta, s a nép, mely a Bölcseket követte, együtt ünnepelt vele.

 

De hogyan is érte ezt el Simon?

 

A szadduceusok nem ismerték el a szóbeli Tant, és a zsidóságot a maguk kénye-kedve szerint értelmezték. Simon, az egyetlen Talmud-bölcs, aki Mózes Tórájának feltétlen követője volt, egytagú ellenzékként szállt szembe a Synhedrionban eluralkodott szellemmel. Amikor egy-egy konkrét kérdés megtárgyalására került sor, mindig szót kért, és arra hivatkozott, hogy mivel zsidók vagyunk, feltétlenül a Tóra alapján  kell   döntenünk. Ezt nem lehetett elutasítani, de aki vállalkozott arra, hogy a javaslatot majd a Tóra alapján nyújtja be, az rendszerint - tudatlanságában - képtelen volt erre, így szégyenében a következő ülésen nem jelent meg.

 

Az így hiányzó tagot Simon - mondván, hogy a Synhedrion nem lehet lehet kevesebb mint 71 tagú - egyik fiatal tanítványával helyettesítette. S tette ezt mindaddig, amíg lassan az egész bírói testületet meg nem tisztította az oda nem való  "rabbiktól". (Kiddusin, 66)

 

 A kettő  sok olyan, egyéb intézkedést is hozott, melyek a közállapotok romlása, a hellén életformából fakadó erkölcsi züllés ellen voltak hivatottak fellépni. Legfőképp azonban a "pár" mindkét tagja a bíráskodás Tóra alapján álló rendjének helyreállításán fáradozott, hogy ismét a törvényes rend váljék uralkodóvá.

 

                                      ***

 

Simon ben Sátáchról feljegyezték, hogy egyetlen napon felakasztatott Askelonban 80, mágikus praktikákat űző nőt (boszorkányt), kiknek üzelmei rendszerint bálványimádással voltak egybekötve.

 

 

A Synhedrion perrendtartás a szerint még két olyan pert sem szabad tartani ugyanazon a napon, melynél az ítélet halálbüntetés lehet. Tömeges kivégzés csak statáriális bíráskodás következményeként lehetséges. (Jeruzsálemi Talmud, Szánhedrin, 6,6 és Chágigá 2,5) A történet folytatásaként azt is feljegyezték, hogy a boszorkányok rokonai bosszút esküdtek, és hamis tanúk felbéreléséveI nem létező bűnök elkövetéséveI bevádolták ben Sátách fiát, akit halálra ítélt a Synhedrion.

 

   Midőn a fiút a vesztőhelyre vitték, azt kiáltotta: "Ha igaz az, amivel vádoltok, ne hozzon halálom vétkemre bocsánatot. Viszont ha hamisan vádoltok, akkor az ártatlanul kiontott vér szálljon a tanúk fejére..." (Uo.) Meghallván ezt a hamis tanúk, töredelmes vallomás tettek. Feltételezhető, hogy erre az esetre is gondolva, fogalmazta meg ben Sátách azt, hogy a tanúkat nagyon alaposan kell kihallgatni és kifaggatni, hogy esetleges hamis vallomásuk időben kiderüljön. (Rásbám)

 

                                   ***

 

     A Talmud (Makkot, 5) jegyezte fel, hogy ben Tábáj kivégeztetett egy hamis tanút, akit - formális okokból - nem szabadott volna halálra ítélni. Ben Sátách, tudqmást szerezvén erről, megrótta társát, mondván: ártatlan vért ontott.

 

 

Ez az eset is hozzájárulhatott a tanúkra vonatkozó gondolatok megfogalmazásához, és ahhoz is, miszerint ne légy olyan, mint az ügyvédek, akik formális okok alapján képesek az igaz ítéletet elferdíteni.

 

 

Ben Tábáj - bírákra vonatkozó - mondását akként is lehet értelmezni, hogy a bíró ne viselkedjék úgy, mint egy ügyvéd, aki kioktatja a vádlottat, mit s hogyan beszéljen. Neki még akkor sem szabad beleszólnia, ha látja, hogy az egyik félnek igaza van. A bírónak mindenekfelett pártatlannak kell lennie, amikor a peres felek előtte állnak. Egyik fél iránt sem lehet elfogult. Mindkettőt egyformán, ugyanazzal a mércével kell mérnie, s mivel bíróság előtt állnak, "igaztalan"-nak kell tekintenie őket. Az ítélet meghozatala után viszont már mindketten ártatlanokká válnak számára, hiszen igazságos döntés született.

 

                                   ***

Egy alkalommal, három rabbi - reb Ájzik Chárif, reb Jichák E1chánán és a kobrini rebbe - bíróként ültek össze, hogy egy peres ügyben ítélkezzenek. Ezen a napon elviselhetetlenül meleg volt. Miközben a ruha égette testüket, reb Ájzik megjegyezte: "Ez egyáltalán nem csoda, uraim, hiszen a Talmud figyelmezteti a dájjánokat [rabbinikus bírák] az ítélkezést tekintsék úgy; mintha közben a pokol tárva-nyitva lenne alattuk. (Szánhedrin, 7) Nos - folytatta reb Ájzik -, nyitva alattunk a gyehenna, hát csoda, hogy meleg van...?" (Meocrénu Hájásán)

 

 

A lubavitsi rebbe (Z. c.l) a "tanúk"-ról szóló misnai mondásról írja, hogy azt - átvitt értelemben - úgy is fel lehet fogni, mintha valakinek az életkörülményeiről, életviteléről volna szó. A Talmud szerint: "az emberről házának falai tanúskodnak". (Táánit, 13,a) Ehhez fűzi hozzá - magyarázatként - a rebbe: ha meg akarod tudni valakiről, miféle ember, nézd meg "házának falait", azaz otthonában pl. milyen könyveket, képeket és egyéb tárgyakat találsz.

Ezen túlmenően - folytatja a rebbe a gondolatmenetet - az ember szeme és füle öpmagában "tanú". Ezeket csak "meg kell kérdeznie", mit láttak és hallottak egykoron a Szináj hegyén,a Tóraadás napján és ezek után már tudnia fogja , miként kell viselkednie.