A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL -  DVÁRIM – 2013

 

      AZ ÖRÖKKÉVALÓ BESZÉL MÓZES TORKÁBÓL

        

„Mózes magától mondta…” (Megilla 31,b)

 

   Dvárim könyve, a Tóra ötödik része,  - más mint az előző négy rész. Ezt a könyvet "Misne Tórá"nak, a Tóra ismétlésének is nevezik, mivel a benne foglaltak tulajdonképpen egyfajta ismétlése annak, ami az előző négy könyvben van (ámbár van itt sok új dolog és találunk magyarázatot is az előző könyvekben foglaltakra).

 

   A leglényegesebb különbség az ötödik chumás (ötöd) és az előbbiek között a Talmud azon megállapításában rejlik, hogy ezt a könyvet „Mózes magától mondta”. (uo.)

 

Mit jelentsen az ,hogy „magától mondta”? Hát Dvárim nem isteni eredetű? Hiszen Maimonidés azt írja, hogy „ha egy ember azt mondja, hogy akárcsak egy szót is a Tórából Mózes magától mondta – az istentagadó!” (Rámbám, Hilchot Tsuvá, 3, 8) - akkor egy egész könyvre  hogyan lehetne ezt állitani?

 

Világos tehát, hogy nem lehet azt állítani, hogy ezt a könyvet Mózes „magától”, vagyis saját  kútfőből és gondolataiból írta.

 

Hanem?

 

CSAK MINT KÜLDÖNC

 

      Az elsődleges magyarázatot erre a kardinális kérdésre a toszfotisták* (a Talmud értelmezői) adják. Ők (uo.) azt mondják, hogy a „magától mondta” azt jelenti, hogy a „szent sugallat”. Vagyis ne gondoljuk egy percre sem, hogy Mózes valóban "magától mondta" azaz kitalálta ezeket a dolgokat. Minden szó a Tórában isteni eredetű és a „szent sugallat” alapján íródott, tehát az Örökkévaló szava!

     Azonban ha így van, mi a különbség az ötödik és az előbbi könyvek között?

Hiszen az előzőket is az Örökkévaló Mózes által adta a zsidó népnek?

 

   A válasz az, hogy az első négy könyvet az Örökkévaló adta, de Mózes csak mint egy küldönc tevékenykedett, és  személyisége, egyénisége, esze és gondolatai nem álltak a „feladó” és a címzett között. Itt azonban, az ötödik könyvnél a schiná (vagyis az Örökkévaló) „beöltözött” Mózes gondolatvilágába, úgymond eszébe, és ennek folytán úgy tűnt, mintha magától mondaná, pedig valójában mindezt a „szent sugallat” mondatta vele, vagy ahogy mondják „a schiná beszél a torkából”. (Rási, uo.)

 

     KÖZELÍTENI AZ ÉLETHEZ

 

   Az isteni szöveg átadásánakilyetén módja előnyökkel jár. Ugyanis, ha a Tóra átmegy Mózes eszének és értelmének „szűrőjén”, akkor a nép eszének valamint szükségleteinek több esélye lesz azt megérteni és befogadni. Valóban ez az oka annak, hogy a Tóra ismétlése magyarázattal szolgál olyan dolgokra, amelyek homályosak és érthetetlenek voltak az előbbi négy könyvben.

 

    Az, hogy erre szükség volt – a Tóra ilyen formábsn való átadására – abból a tényből fakadt, hogy a nép itt és most a honfoglalásra készült. Most egy új szakasz kezdődött számukra – az istenszolgálat új formája. Már nem elszakadás  és izoláció a világtól úgy, hogy minden szükségletüket csodák által szerzik be. Eljött az ideje, hogy természetes életet éljenek - a világon belül,- mikor is a feladat az - és ebből áll az istenszolgálat -hogy szellemiséget vigyenek a mindennapi materiális életbe. Ezért kellett a Tórát közelebb vinni hozzájuk, és ebben rejlik a jelentősége a Misne Tórának*.

 

  A TÓRAADÁS FÁZISAI

 

   Valójában az ötödik könyv, a Misne Tóra,  a Tóra átadásában, nagy jelentőségű fordulatot jelent a zsidó népnek. Az első fázis a tízparancsolat volt, amit a nép egyenesen az Örökkévalótól hallott. Az ezt követő második fázis a Tóra átadása Mózes által, amikor ő csak a küldönc szerepét tölti be.

 

   Itt, az ötödik könyvben, jön a harmadik fázis, amikor a Tóra egy asszony szülte ember eszén és értelmén megy keresztül, amikor a schiná – az isteni dicsfény – beöltözik Mózes gondolataiba (hogy közelebb juthasson az egyszerű emberek értelméhez).

 

Ez a fázis folytatódott a következő nemzedékekben is. Megszentelt hozzáállásunk a Misnához, a Talmudhoz a Midrásokhoz és az Izrael igazi bölcsei által írott

szent könyvekhez  azon a hiten alapul, hogy ezek a ruách hákódes – a szent inspiráció által  iródtak.  Habár emberek gondolták ki saját eszükkel és vetették papírra ezeket a dolgokat, miután megtárgyalták, vitatkoztak és határoztak, de végeredményben ez Isten szava, amely beöltözött, beköltözött eszükbe és gondolatmenetükbe.

 

(Likuté Szichot, 4. kötet, 1087. oldal alapján)