A REBBE ÉS ÉN (8)

"Tisztaszívű és istenfélő legyen"

      Mrs. Raizel Rubin házasság- és családterápiával foglalkozik Los Angelesben, Kaliforniában. Az 1970-es években, miközben főiskolára járt Kaliforniában, került kapcsolatba a Chábáddal, és került újra kapcsolatba tulajdon zsidó gyökereivel.  Ő meséli:

 

Sokat dolgoztam a Chábád-központ körül, és volt egy lakásom az egyetem területén, ahol fiatal lányok, ha el akartak jönni a Chábád-központba szombatra, megszállhattak nálam. Úgy éreztem, ez az én igazi küldetésem, ezt kell nekem csinálni.

 

Eljártam randevúkra, férjhez akartam menni, de nem akart sikerülni. Gyakran utaztam New Yorkba, és már 26-27 éves voltam ekkoriban, éppen ideje lett volna... Elkeserített a kudarc. Lányok, akiket én vezettem el a zsidó valláshoz, már férjnél voltak, gyerekeik voltak…

 

Velem mi a baj?

 

Meghívtak New Orleansba; Mindig is jóban voltam Rivkinékkel, akik oda költöztek. Közelgett a „zsidó nő hete”, és én felszólalni készültem. Úgy véltük, itt az ideje, hogy kiöntsem a szívemet, levelet írjak a Rebbének, és tanácsot kérjek, mi itt a teendő. Elkezdtem írni a levelet, és hát nekünk azt tanították: „Az ember nem ír csak úgy levelet a Rebbének, azon dolgozni kell – minden szót meg kell fontolni. Félelmetes feladat.”

És már éppen készen voltam, hogy elküldjem, amikor Cunin rabbi, aki New Yorkba készült, azt mondta:  „Ne küldd el a levelet. Majd én személyesen odaadom a Rebbének.”

 Megírtam hát a levelet. Még emlékszem, hogy kezdődött: „Ez és ez vagyok… Ennyi idős vagyok… a UCLA-n dolgozom” – szó szerint azt írtam, hogy ez a „világi” munkám, és aztán azt, hogy szerintem az igazi munkám pedig az, amit a Chábád-központért teszek. Szeretnék férjhez menni egy jóravaló lubavicsi fiúhoz. Los Angelesben élek – költözzem New Yorkba? Maradjak Los Angelesben? Gyakrabban utazzak New Yorkba? És áldást is kértem a Rebbétől.

Elrepültem New Orleansba; Cunin rabbi pedig New Yorkba. Éjszakai járatokkal repültem, átszállásokkal, rémes volt. Rivkinék házában aludtam. Bluma jön egyszer csak, kopogtat az ajtón: „Kelj fel! Cunin rabbi vár a telefonnál.

Ő meg Stillmann rabbi, kiabálnak – nem tudom, mit – valami levélről meg válaszról van szó...”

 „Micsoda?” Félig még álmomban vettem fel a kagylót. Cunin rabbi izgalmában alig jutott szóhoz. „A levél, amit küldtél – a Rebbe minden szavát megválaszolta. Nem adta vissza a levelet, azt mondta, megtartja magának, de leírtam, amit válaszolt.”

 

„Mit válaszolt?” Írtam ugye a „világi” munkám-ról – a Rebbe áthúzta a „világi” szót, és ezt írta a margóra: „Gyerekek lelkét gyógyítani, az slichut (küldetés) – szent munka az is.”

Aztán írtam azt is, hogy jóravaló lubavicsi fiút keresek, áthúzta a „lubavicsi” szót, és ezt írta a margóra: „Lehet, hogy akihez hozzámész majd, még nem is tudja, hogy ő egy lubavicsi chászid, de a te érdemeiddel majd megtudja.”

 

És a Rebbe azt irta: „Ügyelj rá, hogy tiszta szívű legyen és istenfélő.”

 

Azután ott, ahová ezt írtam: „költözzek-e New Yorkba”, a Rebbe áthúzta New Yorkot, és bekarikázta: „maradjak Los Angelesben”.

Ezt a választ kaptam. Néhány hónappal később megismerkedtem a későbbi férjemmel. Nem lubavicsi volt,de akkor már szándékosan a lubavicsi körökön kívül kerestünk férjet nekem – hiszen a Rebbe mondta, hogy a Lubavicson kívül keressek.

A második randevúnkon jövőbeli férjem azt mondta nekem – nagyon tetszettünk egymásnak –: „Hogyhogy te velem randevúzol, pedig nem vagyok lubavicsi?”

Azt feleltem: „Hát ez egy érdekes dolog…” Elmeséltem neki a Rebbe válaszát. Falfehér lett.

 „El kell neked mondanom valamit.”

 „Mit?”

 „Móse Feinstein rabbi avatott engem rabbivá, és a bizonyítványom végére Reb Móse ezt írta:

 „Szeretném külön hangsúlyozni, hogy ez az ember tiszta szívű, istenfélő…”

 

Úgy gondoltuk, ez annak a jele, hogy mi egymásnak vagyunk szánva, és, hála az Örökkévalónak, össze is házasodtunk.