A HETISZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL – VÖETCHÁNÁN -2013

 

NAPPALI ÉS ÉJSZAKAI MŰSZAK

 

„Amikor otthon ülsz, amikor úton jársz, amikor lefekszel és amikor felkelsz.” (5.Mózes,6,7)

 

Két fő micve (parancsolat) van ebben a tórai szakaszban:

Elmondani a Smá Jiszráél imát, és a tóratanulás micvája. Mindkettőt egy bibliai versből fejtjük ki, amely úgy szól: „Amikor otthon ülsz, amikor úton jársz, amikor lefekszel és amikor felkelsz…”  5.Mózes,6,7)

 

A két micve meghatározása azonban nem azonos. A Kriát Smá (a Smá Jiszráél elmondása) időhöz van kötve „amikor lefekszel, és amikor felkelsz”, vagyis este és reggel. Ez a kriát Smá (a magyarosan krismelájnolásnak nevezett áldás), amelyet reggel és este mondunk, és amelyekre külön-külön áldás van.

 

   A másik, innen eredő, micve a tóratanulás, amely mindig aktuális – mivel mindig kötelező, éjjel-nappal –, de az áldást rá csak egyszer mondjuk, reggel.

 

    FORDÍTVA LOGIKUSABB LENNE?

 

     Első látásra úgy tűnhet, hogy ennek fordítva kellene lennie. A Tóra tanulásához ész és értelem kell, és ebben már a „mikor” – az idő – is szerepet  játszik. Vannak dolgok, amelyeket jobb nappal tanulni, és vannak más témák, amelyekre az éjszaka alkalmasabbnak tűnik. (Hogy mit, mikor – erre van egy érdekes Midrás: „Amikor Mózes fent volt a Szináj-hegyen, hogy átvegye a Tórát – negyven napig – honnan tudta, mikor van nappal és mikor éjjel? A válasz: Amikor az Örökkévaló az írott Tórára (a Bibliára) tanította – akkor tudta, hogy nappal van, és amikor aMisnára (a Szóbeli Tanra), akkor tudta, hogy éjszaka van.” (Jálkut Simoni, Ki Tiszá, 406).

 

       Ezzel szemben a Smá Jiszráél azt jelenti, hogy a zsidó ember kinyilatkoztatja, hogy elfogadja magára nézve az Örökkévaló fensőbbségét és uralmát – és ez fennáll éjjel és nappal egyaránt, és nincs időhöz kötve.

 

    Miért van az, tehát, hogy a Tóra a Smá elmondását – ami állandó jellegű – két külön micveként vette, éjjel és  nappal, míg a Tóra tanulása csak egy micvének számít, tekintet nélkül az időre?

 

A TÓRA MINDENEK FELETT

 

    Hogy a kérdésre válaszoljunk, tudnunk kell mind a Smá, mind a tóratanulás belső, lelki szerepét és tevékenységük célját és értelmét szellemi téren. A Smá Jiszráél feladata királlyá kikiáltani az Örökkévalót, aki Egy (E-ch-á d)!! Mert király csak egy van. Ezért van ennek a legfontosabb imának ideje reggel és este, hogy Isten egysége demonstrálva legyen  a világban, éjjel és nappal, mindkét „műszakban”.

 

   Ezzel szemben a tóratanulás nem mérhető világi normák szerint, mert a Tóra a világ felett áll, még akkor is, ha gyakorlati szempontból „beöltözött” materiális, világi fogalmakba. A Tóra a próféta által a tűzhöz hasonlíttatott – „Hiszen a szavam, mint a tűz...” (Jeremiás 23,29 -  ami a Talmud szerint soha nem válik tisztátalanná, és ezért örök érvényű, független a világban lezajló változásoktól.

 

      További szempont: a Smá Jiszráél az ember feladata, „munkája” – királynak kikiáltani az Örökkévalót a világban. Ebbeli tevékenységében vannak időszaki változások, mivel nem minden időben világít egyformán az isteni fény az ember lelkében. Ezért azt tanácsolják neki, hogy itassa át a világot az isteni egység fényével, nappal, amikor világít lelkében az isteni fény, és éjszaka is éjszaka, amikor nem világít.

      

     Ahhoz azonban, hogy az ember képes legyen feladatát teljesíteni, és a világot telíteni az isteni egység fényével akkor is, amikor "éjjel" van, és az isteni fény nem világít nála – erőt és lehetőséget kell merítenie a Tórából, amely időtlen és nem függ a változó időktől és változó helyzetektől – mivel Ő a világ felett áll –, és így képes erőt adni az embernek az „éjszakai” műszakban...