A szombat ((שבת jelentősége, folklórja

 

Tisztelgés a Királynőnek

A Szombat - héberül: Sábát - a legnagyobb és legszentebb zsidó ünnep. A Szombatnál csak a Jom Kipur nagyobb és szentebb. A Tóra is így mondja: Jom Kipur - a Szombatok Szombatja.
A szombat szentségéhez fogható nincs, mivel ez nemcsak egy pihenőnap, amikor mindennemű munka tilos, hanem a Szombat szimbolizálja a zsidó ember szemében a Teremtést és a Teremtőt egyaránt, azt a Teremtőt, aki hat napon át teremtette a világot és a hetedik napon megpihent. Így adta az Örökkévaló a zsidó népnek a Szombatot, a szellemi felemelkedés napját.
A szombatot a zsidó folklór, illetve a kabbala-irodalom „királynőnek" nevezi. A péntek-esti szombatfogadó ima a „királynő" fogadásáról szól. Álkábec örökszép éneke, a Löchá Dodi így hangzik:
„Jöjj, barátom, fogadjuk hát, Szombatot, a szép arát."
Sábát Hámálká, vagyis Szombat-királynő, itt a menyasszony képét ölti fel, akit „vőlegénye", a zsidó nép, örömteli szívvel fogad beköszöntésekor, péntek este.
A zsidó nép évezredes történelme során hűségesen őrizte a szombatot, tartotta meg törvényeit. Áchád Háám, (Áser Ginzburg) újkori zsidó gondolkodó szerint „inkább, mint ahogy a zsidók tartották a szombatot tartotta (meg) a szombat a zsidóságot". Nagy igazság rejlik ebben a mondásban.
Szombat este, amikor az ünnep véget ér (héber szóhasználattal: kimegy) ünnepélyesen elbúcsúztatjuk a királynőt, akit 25 órával korábban gyertyagyújtással és kidussal (áldás a borra) fogadtunk. A két szertartás között a zsidó ember imádkozik, a Tórát tanulmányozza és minden tekintetben különbséget igyekszik tenni a hét hat, dolgos napja és a hetedik, a pihenőnap között.
A dolog természeténél fogva a szombat - annak minden gyakorlati, szellemi, valamint háláchikus vetületével egyetemben - központi helyet foglal el a chászid folklór mesevilágában.

* * *

A szombat története - a zsidó nép története. Amióta megkaptuk a szombatot - egyike a Tíz Parancsolatnak - azóta folyik a küzdelem ezen nap jellegének megőrzéséért, a szombatra vonatkozó parancsolatok és tilalmak betartására. Bölcseink úgy vélték, ha a zsidó nép egésze két egymást követő szombatot maradéktalanul betartana - biztosan mindjárt bekövetkezne a megváltás, eljönne a Messiás.
Ez persze vágyálom csupán. A Tórában feljegyeztek egy történetet egy bizonyos zsidóról, aki a pusztában való vándorlás során szombaton rőzsét gyűjtött. A Midrás-irodalomban ez a szináji Tóra-adás második szombatjaként szerepel, vagyis egy szombatot betartottak, de a másodikat már nem.
Feljegyeztek persze sok olyan esetet - a zsidók történelme során amikor a nép nagy része önfeláldozóan, gyakran élete kockáztatása árán is, betartotta a szombat nem-könnyű törvényeit.
A modern kor emberének valóban nem könnyű a szombat tilalmait megtartani. Még annak ellenére sem, hogy a modern technika minden vívmánya ebben is segítségére van, még olyan különlegességek is, mint a „szombati lift" vagy telefon, amelyek összekötik a háláchá betartását a modern élet kényelmével.
Így tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy manapság a szombattartás a zsidó nevelés próbatétele és előfeltétele. Aki akarja, és fontosnak tartja, és belátja, hogy ez a zsidóság egyik alappillére - az be is tudja tartani.
Szemléletesen jellemzi a Szombatot az alábbi kis talmudi példabeszéd: „Rabbi Joszé bár Jehudá mondotta: Két szolgálattevő angyal kíséri haza az embert a templomból pénteken este. Az egyik a jó angyal, a másik a rossz. Amikor a férfi hazaér és égő gyertyákat,Ezzel szemléltetően bizonyítja, hogy a zsidóság a testet és lelket egységes egésznek, a megszentelt életforma kifejezőjének tekinti.(Folytatjuk) megterített asztalt talál és az ágyat megvetve, akkor a jó angyal azt mondja: Adja a jó Isten, hogy a következő szombaton is így legyen! Erre a rossz angyal, kénytelen-kelletlen, áment mond.
Ha azonban ennek éppen az ellenkezőjét találja, vagyis se gyertya, se vacsora, s minden olyan, mintha hétköznap lenne - akkor a rossz angyal mondja: adja a jó Isten, hogy a továbbiakban is így legyen, és a jó angyal kénytelen rámondani, hogy ámen . . " (Sábát 119b.).
A vetett ágyat nem véletlenül említi a Talmud. A háláchikus felfogás ugyanis, a péntek éjszakát a legalkalmasabb időnek tartja a 

haséletre. Ezzel szemléltetően bizonyítja, hogy a zsidóság a testet és lelket egységes egésznek, a megszentelt életforma kifejezőjének