A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL –RÖÉ 2013

 

         A „ROSSZ” ÉS A SZABAD VÁLASZTÁS

„Lásd, én ma adok nektek...” (5Mózes 11,26)

 

  Szakaszunk azzal nyit, ami a zsidóság egyik legfontosabb alaptétele: a szabad választás joga. Az Örökkévaló (Mózes szájából) ezekkel a szavakkal fordul a zsidó néphez: „Lásd, én ma adok nektek (elétek) áldást ás átkot. Az áldást, ha hallgattok ... (az Örökkévaló szavára), és az átkot, ha nem hallgattok…” (uo. 27–28)

 

   Néhány kifejezés ebben a versben - értelmezésre szorul. Az „ánochi” – vagyis az „én” ünnepélyes formája –, amit itt a Tóra használ, általában az áldás és a bőség kifejezője a legmagasabb szinten (lásd a tízparancsolatot, amely szintén ezzel a szóval kezdődik, és nem az egyszerű, mindennapos héber "én"nel (áni).

 

   Maga az „adok” kifejezés is egyfajta áldást feltételez, ahogy azt bölcseink mondják: „aki ad – bőkezűen ad” (Bava Batra 53,a).

 

Ennek megfelelően érthetetlen ezen kifejezések használata az átok feltételezésére. Hogy lehet az, hogy a magasröptű „ánochi” átkokat von maga után, és a bőséges és pozitív „adás” nem más, mint az átok „adománya”?

 

     MINEK A „ROSSZ” A VILÁGON?

 

      Ennek megértésére egy kicsit el kell mélyednünk, miért volt szükség erre a „választásra”, jobban mondva, miért van egyáltalán „jó” és „rossz”, melyek közül az ember választani kényszerül? Nemegyszer  kérdezzük magunkat, miért teremtette az Örökkévaló  a rosszat, a rossz ösztönt? Mire volt jó a rosszat megteremteni, ami  állandóan megkísérti a halandó embert, és nem engedi, hogy a jó úton haladjon?

 

   A válasz az, hogy a rossz arra „jó”, hogy az embernek legyen lehetősége a szabad választásra. Ha nem lenne rossz a világon, az embernek nem lenne sem kedve, sem lehetősége rosszat tenni, és „kénytelen lenne” csak jót, nemeset cselekedni, és ez megvonná tőle a szabad választás lehetőségét. Tehát, azért van a rossz, hogy az embernek legyen választása: szabad akaratából jót vagy rosszat tenni. Csak ha van két út, akkor van szabad választás, ezen vagy azon az úton haladni.

 

     A SZABAD VÁLASZTÁS ÉRTÉKE

 

A szabad választás joga az ember életében – igen nagy fontossággal bír. Ez az ember egyik legfontosabb tulajdonsága, ami megkülönbözteti őt a többi teremtménytő - akiknek nincs szabad választási  joguk és viselkedésük a természetük és az adottságaik függvénye. Az egyetlen teremtmény a világon – beleértve az angyalokat is! – az az ember, akinek a szabad választás joga és képessége megadatott.

 

        A bűn és bűnhődés fogalma, illetve a vétek megbüntetése és a jó jutalma – a szabad választáson alapul.. Ha nincs szabad választás – nincs helye a jutalomnak, és nem igazolható a büntetés sem.. Az állatvilágban nincs jutalom a „jó cselekedetekre” és nincs  büntetés a rosszra – mivel az állatok nem válogathatják meg, mit tesznek, nincs szabad választásuk, és született ösztöneik irányítják őket. Az ember egyedül jogosult a jutalomra (héberül száchár, ami fizetséget jelent), ha jót cselekszik, és büntetést érdemel ellenkező esetben – mivel egyedül neki van szabad választása, és így cselekedetei  javára vagy terhére iratnak.

 

            AZ „ÁTOK” – TULAJDONKÉPPEN ÁLDÁS

        

    Ennek alapján a „rossz” léte nem rossz az embernek, hanem éppenséggel jó. Ez a legnagyobb áldás, amit az Örökkévaló adott útravalóul az embernek, amikor megteremtette Ádámot és Évát – a szabad választás lehetősége. A rossz léte nélkül az embernek nem lenne miből választani, és így, ahhoz, hogy szabad választó legyen és nem egy dróton rángatott báb – szükség van a rosszra, ami  ennélfogva egy „szükséges rossz”.

 

       Erre céloz az Örökkévaló a szakaszt indító szavakkal: ánochi (az ünnepélyes én) és a notén (adok), amelyek mint mondtuk, pozitívumra utalnak. Ezzel jelzi nekünk Mózes mesterünk az Örökkévaló szájából, hogy a „rossz” nem ellenünk van és nem azért hogy zavart keltsen hanem ellenkezőleg a javunkra szolgál, és az "átok" általa áldássá válik. Mivel csak általa van választási jogunk és lehetőségünk – mivel van miből választani. Így, ha legyűrjük a rosszat, és a jót szabad akaratunkból választjuk

– érdemesek vagyunk a jutalomra.

 

     Ennek tudatában  lesz lelki erőnk nem félni a rossztól és annak csábításaitól, hiszen tudjuk, hogy csak azért létezik egyáltalán, hogy legyen mit elutasítanunk, és ezzel élni a szabad választás jogával.

 

Innen a konklúzió, hogy a „rossz”, mint olyan, egyáltalán nem bír önálló léttel, és egyetlen feladata, illetve jogcíme nem más, mint lehetővé tenni, hogy a jót válasszuk...