"ELFOGADHATATLAN", "GYALÁZATOS", "IDIOTIZMUS"
Fekete György,az ismert mentálpedagógus,történelemtanár(Budapest)reagálása blogján (NOL) itt megjelent "kifakadásomra" az Operaház Fantomjának istentelen blaszfémiájára.(Megjelent az elmult csütörtökön)
Ha ezt egy kiskoru, neveletlen kölyök követi el ezt "hecc"ből, felelőségre lehet vonni szüleit,nevelőit. De igy, "a lágymányosi leányzó" esetében csak kérdezni lehet, ki küldte, kinek a nevében beszélt? Kit lehet itt tetemre hivni? Az Orzset amely "rabbit" csinált belőle, szüleit, a "rabbitestületet" amely megtüri maga között, vagy a sipuccát, új elnökével, aki ezidáig nem határolta el magát ettől a "gyalázazatos, elfogadhatatlan és idióta" beszédtől(F.Gy. szavai)?
Az alábbiakban Fekete György kommentárja amely a
Naftali Kraus kontra Radnóti Zoltán
cim alatt jelent meg. Az eredeti citátumokhoz füzött F.GY. kommentárokat
piros betükkel hozzuk.
IME:
Elsőre értetlenül olvastam a világban sokfelé közmegbecsült (vagy korholt) híres Naftali Kraus Izrael-magyar, ortodox, de mindenképpen szüntelenül és kérlelhetetlenül anti-neológ zsidó író, újságíró legutóbbi döbbenetesen kemény kifakadásait. A napokban a Magyar Állami Operaházban bemutatott szimfónia díszelőadásához kapcsolt méltató rabbibeszéd hozta ki sodrából.
Íme: http://judaizmus.blogspot.hu/2013/07/naftali-kraus-nekem-nincs-keres-zteny_4.html
Aztán tőlem telhető gondossággal szemügyre vettem az ominózus szónoki teljesítményt.
Szóról szóra haladva megrágtam, hogy ellensúlyozzam restségemet a tárgyban, miszerint a korábbi tájékozódásomkor beértem a rabbi – Radnóti Zoltán – produkcióját sajtó szerte feldicsérő szalagcímek nyugtázásával.
Így mindjárt más lett, mint mondani szokás, a leányzó fekvése.
Be kellett látnom, hogy e beszédet némelyek (naivak és/vagy számítók) valóban érdemtelenül ünnepelték agyon, zsidó és nem zsidó körökben egyaránt. Tartalma elfogadhatatlan, mert szándékolt üzenetét teljesen lerontják, sőt hiteltelenítik relativizáló mondatai, amelyek – gyalázatos módon – szimmetriába hozzák az antiszemitizmust és a kereszténység elutasítását.
Bizonyítok (idézve a szóban forgó beszédből) – kritikai felvetésekkel.
„Az elmúlt két évezredben a zsidóság és a kereszténység kapcsolatát a kölcsönös meg nem értés, elutasítás jellemezte.”
Mit keres itt a „kölcsönös” jelző?
„...az udvarias társalgás, egymás óvatos méregetése és információ csere helyett megpróbáljuk tisztázni és megérteni a bennünket elválasztó különbségeket, a zsidó és keresztény vallás közti feloldhatatlan ellentéteket.”
A kereszténységtől való idegenkedés és a zsidók elleni gyűlölködés közé egyenlőségjel tehető „egymás óvatos méregetése” formulájával?
„...a két vallás képviselői képesek a maguk igazságáról való teljes meggyőződésben kezet nyújtani egymásnak. Képesek lépéseket, gesztusokat tenni a másik felé.”
Talán a kereszténység tegye meg az antiszemitizmus végleges, visszavonhatatlan elvetésének „gesztusát”!
„...jobban megértsük egymást, a másik fájdalmát.”
Keresztény-zsidó (v)iszonyban mikor és hol okoztak zsidók keresztényeknek nem szűnő megbélyegzéssel, rendszeres kifosztással, tömegmészárlásokkal, népirtással fájdalmat?!
„...a két vallás képviselői képesek a maguk igazságáról való teljes meggyőződésben kezet nyújtani egymásnak.”
Mi történt kétezer év alatt a zsidóság és a kereszténység között? Vallásháború, ráadásul mindkét oldalról? Hiszen kizárólag zsidóellenes pogromok zajlottak újra és újra! Keresztények csinálták. A zsidóknak meg ugyan volt közük e kétezer éves „vallásháborúhoz”, de nem elkövetőként, hanem áldozatként…
„...minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy példát mutassunk azzal, hogy bebizonyítjuk, képesek vagyunk az együttműködésre, a türelmes, alázatos és értő párbeszédre.”
E kijelentés pedig netalántán azt állítja, hogy a zsidóság ez ideig nem volt képes „párbeszédre”, illetve nem volt eléggé kommunikatív? Értelmezhetetlen tétel. Ugyanis az egyik zsidó ember „párbeszédesebb”, a másik meg kevésbé. Ám ha lehetne is ekként általánosítani, akár negatívan, mi köze a „párbeszédességnek” ahhoz, hogy a keresztény-zsidó viszony történelmi tehertételei az antiszemita indíttatású üldözések, a holokauszt végkifejletével!
És Fekete György igy fejezi be reagálást a NOL bloggon:
Miféle idiotizmus mindez? Sajnos érteni vélem. Harmadgenerációs holokauszt-túlélő rabbiként(!) valaki úgy próbál tenni e pokol megismétlődése ellen, hogy – fölhelyezve a külső szemlélő álarcát – botrányosan igaztalan (erkölcstelen és történelmietlen) szenvtelenséggel, egyfajta hamis objektivitással „keresi”, miképpen működjenek közre a zsidók e cél érdekében. Amit – felfogásában – elmulasztottak volna megcselekedni korábban, az előző kétezer évben…
Háttér irodalom: Randolph L. Braham: A Vatikán: emlékezés és felejtés. A katolikus egyház és a zsidók a nácizmus korában. Múlt és Jövő, 1999/1.http://www.c3.hu/scripta/multesjovo/99/01/braha.htm
Fekete György– a NOLBLOG-on navigator
***
Ilyenkor itt azt szokás irni hogy "minden kommentár fölösleges". Jelenleg ez nem helytálló, mert nem lehet tudni ki áll az ámokfutás mögött; ki futttatja a "rabbi"t, aki már csinált Lágymányoson összeborulást püspökökkel, apácákkal? Ez a hivatalos neológia álláspontja? Erre neveli az Orzse rabbijait? Ez az ujra választott régi-új elnöke véleménye? Ha nem, miért hallgat? És a husz éve főnök üvig, aki jelen volt az Operában, ahol a balszfémia elhangzott; aki el tudta mozditani anno a választott elnököt – miért nem él most korlátlan hatalmával és miért nem mozditja el az "újfekvésü leányzót"?!
Ezek a kérdések válaszra várnak.
Naftali Kraus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése