A HÉBER DÁTUM VESZÉLYEZTETI A SZOCIALIZMUST...
További fejezet Naftali Kraus autobigrafikus könyvéből
Sokan támadtak emiatt, és ma be kell látnom, hogy igazuk volt. Csurka, a kiérdemesült Házmestersirató jobb híján ezt a rést választotta magának, amelyen keresztül sikerült betörnie a magyar politikába. A probléma persze az, hogy a kommunista rendszerben felnőtt zsidók nehezen szoknak hozzá a demokratikus rendszer játékszabályaihoz
Ebben az időben kezdtem el írni a Mai Nap című bulvárlapba, amelynek izraeli tudósítója lettem. Első látásra nagyon imponált a dolog, és nem vettem észre, hogy a lap - természeténél fogva - alig foglalkozik külpolitikával, és ha nem vagyok hajlandó kéjgyilkosságokról és a (nemlétező) izraeli Hasfelmetsző Jack-ekről írni, nem nagyon tudok majd ebben a lapban labdába rúgni. Emlékezetes scoopom volt az arab terrorista fenyegetés Herzog izraeli államelnök pesti látogatásakor. A hivatalosak cáfoltak - itt is és ott is -, de a lapnak nagyon tetszett a hír, amely igaznak bizonyult, és amely végre megfelelt a Mai Nap profiljának. Ekkor kezdtem el írni a zsidó Új Életben is, amellyel egyoldalú és keserves „viszonyt" folytattam első látogatásom óta (1984).
A héber dátum és a zsidó bolsik
Ez még a pártállami időszakban történt, még mielőtt interjúm az egyik ÁEH főtisztviselővel Izraelben megjelent. Az elnökasszony bevitt az Új Életben a kollégákhoz, ahol ott találtam a két szerkesztőt. Mindkettő „főrabbi". A beszélgetés kényszeredett és keserves volt, és az egyik szerkesztő, aki fiatal korában jesivában tanult, és ismerte a „kis betűket" , óvatos bibliai idézettel igyekezett tudomásomra hozni, hogy a falnak is füle van.
Sajnáltam őt, bár elvártam volna valamivel bátrabb zsidó kiállást. Habár, ki tudja, mivel zsarolták a Hivatalban, és miket mondott neki a kutyatenyésztő alelnök, amikor rapportra fölrendelte a 3. emeletre. A másik szerkesztő egész idő alatt ki sem nyitotta a száját.
Hogy ne mondjam, a lap a maga nemében pocsék volt, és kitűnt sivárságával a többi egyházi lap közül is, amelyeket jól ismertem. Kérdeztem tisztelettel az első „főrabbit" ( a továbbiakban D.) miként lehet az, hogy egy zsidó lap első oldalán nincs rajta a zsidó, vagyis a héber dátum? És hogyhogy nincs rajta az obligát B"H, a héber ábécé két betűje, ami annak a rövidítése, hogy az „Örökkévaló segítségével"?
Először adta a meglepettet, na de ilyen kérdést, de aztán feltalálta magát, és azt mondta, hogy ez nem magyar-zsidó hagyomány, ez soha nem volt az Új Életen, sem elődjén, a Magyar Zsidók Lapján.
Miután engem sem a bokorban találtak, és jóelőre lefotóztam magamnak - még Izraelben - az illusztris lap egyik 1948-as számát, ahol persze ott volt mind a héber dátum, mind a két betű - a fősz-főr elvtárs kényszeredetten elvigyorodott - nem merem állítani, hogy elmosolyodott -, és azt mondta, hogy azóta sok víz folyt le a ... és ma ez nem időszerű.
Aztán kérdeztem, hogyhogy a lapban nincs semmi zsidó anyag, hanem csak suta, olvashatatlan nosztalgia visszaemlékezések, holokausztozás, az is csak módjával, mert a rendszer ezt sem nagyon engedte, és temérdek politika, meg külföldi hírek arról, hogy milyen jó a zsidóknak Birobidjánban, hogy működik a varsói jiddis színház. Az első oldalon két vezércikk volt: egy politikai, ahol azt lehetett olvasni, hogy milyen bölcs a párt népfrontpolitikája, és milyen megvetendő az izraeli agresszió, míg a másik az ún. „vallási" vezércikk, amit rendszerint a párttag orsz. főrabbi írt, és a kutyapecér cenzúrázott, vagy a lap egyik fősz-főr szerkesztője írt, és az említett pártbonc dehidrálta ki belőle mindazt, ami esetleg a zsidóságra emlékeztethetett volna.
Ekkoriban a Mááriv többek között már megrendelte nekem ezt a lapot is, és olvasása minden alkalommal szívfájdalmat okozott nekem, főleg ha összehasonlítottam a katolikus Új Emberrel.
Még megkérdeztem, miért nincs valami anyag a zsidó gyerekeknek a zsidó legendakörből, az ősapákról, rabbi Akibárói? A fősz. úgy tett, mintha valami remek ötletet hallott volna: nagyon jó, Kraus úr, elkelne ilyesmi, de nálunk nincs, aki írja.
Mint mondottam, ez 1984-ben volt, első látogatásom során, amikor már olvadozott a szorító jégpáncél. Amikor a főfunkci, az ezredes Bai László a „bő kabátról" beszélt, amit nem töltenek ki. Alighogy hazaértem, írtam egy három cikkecskéből álló rövid sorozatot: Ki volt Ábrahám, Izsák és Jákob - és elküldtem. Ez a mai napig nem látott napvilágot a lapban.
„Micrájim" - az nem Egyiptom
Még az 1973-as egyiptomi-szír orvtámadás során, amikor Árik Sáron, a jelenlegi miniszterelnök a támadó egyiptomiakat a Szuezi-csatorna másik oldalára parancsolta, és bekerítette inváziós seregüket, a Harmadik Ármádiát, ami óriási blamázs volt Moszkva és a csatlósok kedvencének, Egyiptomnak - a párttag országos főrabbi, S. kitalálta, hogy az Egyiptom szót nem szabad leírni az Új Életben, még akkor sem, ha a heti szakaszban az egyiptomi rabszolgaságról, a Tíz csapásról és a kiszabadulásról van szó. Ehelyett Micrájimot kell írni - ami Egyiptom héber neve, mert ez sértette a tönkrevert egyiptomi ármádia megtépázott becsületét.
Egyébként a 73-as Jom Kipuri háborúnak volt egy édes mellékzöngéje, amelynek ezúttal szenvedő hőse a hírhedt antiszemita, a zsidópapás tévés, Arafat puszipajtása volt. Hősünk az adott időpontban éppen Irakban volt, és az ottani hírközlésnek megfelelően szenzációsan tálalta haza, hogyan támadta meg a „felszabadító" egyesült egyiptomi-szíriai hadsereg az imperialista Izraelt, amikor azok lakosai a zsinagógákban verték a mellüket, bűnbocsánatért esedezve ...
Otthon ezért óriási letolást kapott, mivel a szovjet és a csatlós média, mint egy újabb izraeli kalandor agressziót tálalta az eseményt. A talpraesett Lali nem maradt adós a válasszal: Kedves Elvtársak! Nekem nincs problémám azzal, hogy az ügy érdekében hazudni kell. Ez rendben van, de akkor tessék szólni, és időben közölni velem, hogy mit kell hazudni. Ugyanis Irakban nagy örömujjongás közepette az ellenkezőjét mondták ...
Így aztán egy fegyelmivel megúszta, amitől később „ellenálló" lett.
A zsidó dátumot és a két betűt én nem hagytam annyiban. Amikor a MIOK egy küldöttsége Tel-Avivban vizitelt, felszólaltam, és megkérdeztem Bakos Lajost, az egyik alelnököt, miért nem lehet egy zsidó lapra két héber betűt felírni, valamint a zsidó dátumot publikálni? Itt mondtam még egy érvet, ami - úgy látszik - nagyon meggyőző volt. Már olyan rosszul állna a szénánk, hogy ez veszélyeztetné a létező szocializmust?
Mindenki nevetett, még B. L. is kényszeredetten mosolygott, Miért ne lehetne? - kérdezte vissza. Soha nem hallottam erről, ez eddig fel sem merült. Amikor megemlítettem a két fősz.főr.-t, csak legyintett.
Két hét múlva kaptam egy telefont, amiben Bakos nevében közölte az egyik titkár, hogy a lapon már rajta van „mind a kettő". Később megtudtam, hogy a vezetőségi ülésen a fősz.főr. váltig ellenállt; azzal érvelt, hogy „a fejével játszik", de mindenki kinevette, és Bakos felolvasott egy elnöki határozatot (!) miszerint mostantól az Új Életen rajta lesz a zsidó dátum - „ahogyan ez volt a Rákosi korszakig" és a két héber betű.
Ez volt az első - ici-pici kis — győzelmem a magyar jevszekció felett annak érdekében, hogy a tetszhalott, elnyomott, megnyomorított zsidóság megszabaduljon szellemi bilincseitől. Az út hosszú és keserves volt, és máig sem ért véget ...
(FOLYT.KÖV)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése