A HETI HAFTARA - VÁJÉCÉ - 2009

...A ZSIDÓ MINDIG   MENEK ÜL

 

 

"Jákob Arám mezejére menekült, egy asszonyért szolgált Izrael, egy asszo­ nyért őrizte a nyájat. De próféta által hozta ki az Örökkévaló Izraelt Egyiptomból, és próféta által őrizte meg."  (Hoséá 12:13--14.]

Más helyütt megismerkedhetünk Hoséá ben Beéri próféta életével és tevékenységének történelmi hátterével. Most elég annyit tudnunk, hogy valószínűleg Izrael királyságában élt, és próféciáinak nagy része erre a területre vonatkozik. Az időt megadja a könyve élén álló bevezető mon­dat: eszerint a próféta Uzijáhu, Jotám, Ácház és Jechizkijáhu júdeai királyok, egyben Jeroveám ben Joás izraeli király idejében tevékenykedett. A háftárául választott fejezet a történelemből vett példák sora miatt kapcsolódik a heti szidrához.

* * *

Hoséá könyvének 12. fejezete rövid, de egyértelmű szavakkal összegezi a harmadik ősapa élettörténetét, aki "Már az anyaméhben megcsalta testvé­rét, ereje teljében pedig Istennel küzdött. Küzdött az angyallal, és győ­zött ... " (Hóséá 12:4-5.). Jákobnak menekülnie kellett - miután ismé­telten rászedte fivérét, akitől megvette elsőszülöttségét egy tál lencséért - Árám mezején gürcölt, és apósa nyáját őrizte "egy asszonyért": Ráche­lért, akit szeretett.       Hoséá Jákob történetéből egy merész fordulattal átka­nyarodik a zsidó nép történetébe. Jákob később Egyiptomba ment: most már nem egyéni, hanem közösségi száműzetésben él. Ahogyan az isteni gondviselés annak idején megvédte Jákobot apósa galád trükkjeitől, úgy óvta meg Isten Egyiptomban, a rabszolgaság házában népét az asszimilá­ciótól és az elkallódástól: "próféta által", Mózes által maradt életben a zsidóság az egyiptomi gálut végén.   J. Kiel a Dáát Mikrában Hoséá könyvéhez fűzött magyarázatában

elmondja, hogy a próféta szándé­kosan vonja meg a párhuzamot Mózes és Jákob között. Mind­kettejüknek menekülnie kellett, mindketten pásztorként szolgáltak apó­suknál ... Egy neves középkori Tóra-magyarázó hozzáteszi Dávidot is, aki szintén pásztor volt. Ez a pásztori hármas adta Izraelnek a Tóra, a prófécia és a királyság koronáját.

* * *

A klasszikus Biblia-magyarázók - Rási, Kimchi, Ibn Ezra - szerint a próféta azért beszél itt, bár röviden, Jákob élettörténetéről, hogy kifejezze az isteni gondviselés neheztelését a hálátlan zsidókra: lám, Isten kegye kísérte Jákobot, gondja volt rá apósa házában, ahol családot alapíthatott és gyarapíthatta vagyonát, hazavezérelte Kánaánba, majd "fiaival is ke­gyelmet gyakoroltam - adja Kimchi Isten szájába -: amikor lementek Egyiptomba, és ott elnyomatásban éltek, prófétát küldtem hozzájuk; negyvenesztendei sivatagi bolyongás során is megőrizte őket a próféta, akit melléjük adtam, nem szenvedtek hiányt semmiben - őket pedig mindez nem érdekli, leborulnak utálatos bálványaik előtt, és istentelenül viselkednek ... "   Merőben más magyarázatot ad Málbim. Nála az említett történelmi tények úgy szerepelnek, mint a nép gunyoros válaszai az isteni figyelmezte­tésre. Amikor a próféta a csalást és a hazug normákat ostorozza, a nép azzal vág visssza, hogy már Jákob ősapánk is csalás miatt menekült testvére, Ézsau haragja elől, meg aztán őt is rászedte apósa, aki először Leát adta hozzá Ráchel helyett ...   Egy szó mint száz: már őseink idejében is bevett dolog volt a csalás, hát mit akarsz tőlünk? ... A próféta témát váltana, s a bálványborjak imáda­tát rója fel a népnek. Erre is kész a válasz: hiszen őseink is aranyborjút csináltak, amikor kivonultak Egyiptomból! Így fordítja fonákjára a nép a próféta figyelmeztetését, véli Málbim.

* * * Egy midrási forrás találóan jegyzi meg, hogy a heti                                         szakaszban szintén előfordul a "menekül" kifejezés - amikor Jákob elhagyja apósa házát, és útnak indul hazafelé -, akárcsak itt, háftáránk elején, amikor "Jákob Arám mezejére menekült". Hiszen a zsidók a gá/utban előbb-utóbb mene­külni kényszerülnek ... (Pirké d'Rábi Éliezer.)