|
További fejezet Naftali Kraus autobiografikus könyvéből amely 2002-ben jelent meg Budapesten. Ma már csak az irók boltjában és egyes jobb antikváriumokban kapható
Románia volt az egyetlen kommunista állam 1967-ben, amely nem szakította meg kapcsolatait Izraellel. Ezt sokan sokféleképpen kommentálták. Volt, aki azt mondta, hogy ezzel tör a bukaresti diktátor, a megalomániás Ceauescu borsot a moszkvai helytartók orra alá, és volt, aki arra esküdött, hogy a "conducator" egy rá kiosztott szerepet játszik. Mindenesetre a tel avivi román nagykövetség a szovjet spionázs főhadiszállása lett és vice versa ez lett a bukaresti izraeli követség is - már ami a román zsidóságot illeti . Izraelt akkor és ott csak a román zsidók álijjája érdekelte, és ebben két dolog játszott közre - Izrael javára. Az egyik igen banális valami volt, úgy hívták, hogy amerikai dollár, a másik meg dr. Moses Rosen, a román zsidók főrabbija a 1948-as kommunista hatalomátvétel óta.
Kihámozni a kevés tényt a sok legenda közül - ez volt minden izraeli újságíró feladata, aki azokban az években eljutott Romániába, és be is járhatta a zsidó közösségeket. Az egyik tény az volt, hogy Romániából masszív álijjá jött _ állandóan és folyamatosan - Izraelbe. Dr. Rosen ezt magának vindikálta, mások, főleg a Netiv körei (másnéven Liskát Hákeser, egy féllegális fedőszervezet, amely a külügyminisztériumon belül működött kelet-Európában és főleg a Szovjetunióban) pedig egy bizonyos kofferról beszéltek. Lehet, hogy mind a kettő igaz volt.
(Ami a koffert illeti - ez volt az a bizonyos kézitáska, amit Sájke (Jesájáhu Dán, a L.H. legendás hirű vezetője) vitt magával bukaresti látogatásai során diplomata útlevéllel, és egyenesen a diktátor kezébe számolta le a nehéz dollár százezreket.
Megoszlanak a vélemények arra nézve, hogy 1000 dollárt fizetett Izrael minden román zsidóért - per koponya – vagy ezerötszázat, esetleg kétezret. Lehet, hogy volt idő, amikor ennyit vagy annyit. mindegy. Sájke jött, hozta a pénzt - a zsidók mentek. Ha leállt Sájke - leállt az álijjá.
Ami dr. Rosent illeti - itt a helyzet már jóval árnyaltabb volt.Lehet, hogy neki volt köszönhető a masszív álijjá - legalább annyiból, hogy nem akadályozta azt. ***
Dr. Moses Rosen egy regáti rabbi fiaként látta meg a napvilágot. Már ifjú korában kommunista (szerinte szociáldemokrata) volt, és 1925-ben, egy földalatti megmozdulás során egy ideig letartóztatásban is volt. Ez kiderül apja reszponzum kötetéből, amit Rosen sógora adott ki Londonban a hatvanas években. Bécsben egy rabbiszemináriumban tanult és kapott prédikátor oklevelet. 1948-ban a kommunista hatalomátvétel évében, amikor az akkori főrabbit, dr. Sáfránt fenyegetésekkel menekülésre kényszeríttették a kommunisták - a párt Rosent neveztette ki Főrabbinak. Eleinte hűségesen - és hangosan - szolgálta a rendszert és szidta a cionista Ben Gurion-bandákat. Ahogy megerősödött, úgy függetlenítette magát a jevszekcia piti funkcionáriusaitól. és a hatóságok tudomására hozta, hogy amit Bercu Feldman (a zsidó kommunisták főtitkára) tud - azt ő is tudja, csak jobban. Lassan kidobta a zsidó federációból a kommunista spionokat, és ő lett az elnök, a főrabbi - minden egy személyben. Sötét évek - sötét emberek Amikor megismertem - már a román zsidóság koronázatlan királya volt. Mind a hatóságok, mind a zsidó szervezetek belátták, hogy Rosennél nincs jobb. Ö "intézte el" az alliját; saját szavaival élve ő volt az "egyetlen rabbi, aki azon munkálkodott, hogy híveinek száma egyre csökkenjen," és ő szavatolta a dollárok folyamatos áramlását. Erdélyi ortodox rabbiknak megszerezte a kiutazási engedélyt - és azok hálásak voltak neki, akinek nem kellettek a konkurensek és fölöslegesek voltak a tanuk.
Amikor először Izraelben járt, valahol a hatvanas évek elején - fagyos fogadtatásban részesült és egyes román olék felhánytorgatták neki anticionista magatartását. Én nem politizálok, és nem vagyok cionista - válaszolta - engem a román zsidók sorsa érdekel.
Volt ebben valami. Ha valaki összehasonlította - Románia volt az egyetlen kommunista ország, ahonnan nemcsak, hogy jött az álijjá, de a zsidó hitéletet sem nyomorították meg annyira, mint például Magyarországon és Csehszlovákiában.
(Rosen Jeruzsálemben hasznos kapcsolatokat teremtett. Főleg a Netív köreiben fedezték fel, hogy a kis kecskeszakállas, köpcös főrabbi nagy kincs lehet, ha megfelelő kezelést kap. így összehozták dr. Náchum Goldmannal és egyéb amerikai zsidó potentátokkal, akik megnyitották neki a kaput Washington felé. Jóval később, amikor Ceausaseu önálló utakat kezdett járni, és az amerikaiak megadták Romániának az M. F. N. [legnagyobb kereskedelmi) kedvezményt - Rosen éppen Amerikában volt és híre járt, hogy ezt Rosen "intézte el". A hírt maga Rosen terjesztette, a tőle megszokott intenzitással. Nem tudni, mi volt igaz ebből, de tény hogy azt ezt követő években dr. Rosen sokszor járt Washingtonban, román diplomata útlevél lel.) Amikor megismertem és összebarátkoztunk, Rosen nagy súlyt fektetett arra, hogy megmagyarázza bizonyítványát. Mint a Mááriv munkatársa és kelet-európai "szakértője" Rosen fontosnak tartotta, hogy tudjam, ő nem kommunista, és amit tesz, azt a romániai zsidókért teszi.
Kiszolgálom a rendszert? - tette fel drámai hangon a retorikus kérdést - hát persze, hogy kiszolgálom. E nélkül nem lehet itt labdába rúgni, és a zsidókért tenni valamit. Felesége, Amália, egy rendkívül intelligens és finom úriasszony, hozzátette: "Ne gondolja Herr Kraus, hogy nem voltak évek, amikor a férjem élete veszélyben forgott. Itt volt a sarokban a kikészített csomag, arra az esetre, ha éjjel jönnek és elviszik". A rebecn héber neve Málká volt. (királynő). Annakidején Transznisztriában (A Dnyeszteren túli országrész, ahová Antoneseu kormánya a zsidók egy részét deportálta - de nem Erdélyből) volt deportálva, és hogy szülein segítsen, férjhez ment egy idős ügyvédhez, akitől Rosen választotta el, hogy azon nyomban feleségül vegye. Sokszor fékezte férje extravagáns cselekedeteit. *** Nem jöttek, és nem vitték eL De Rosen ezekről az időkről mint "sötét évek" -ről beszélt, amikor mindenki gyanús volt, aki élt. Sötét évek, sötét emberek - mondta és említett néhány nevet a román jevszekcia vezető káderei közül, akik ki akarták csinálni, de ő túljárt az eszükön. Megmagyaráztam a pártnak - mesélte - hogy jobb nekik egy rabbi, akinek külföldi reputációja van,aki megjelenik az európai rabbi konferenciákon és ott el tud egy Divré Tajret mondani, mint egy bunkő Bercu Feldman, akiről mindenki tudja hogy egy ötödrangu kis funkci. A pártban értettek a szóból. Rosen csillaga akkor ragyogott fennen, amikor a conducator Ceauescu jutott uralomra, Rosen hozta a dollárokat, és szállította ki a zsidókat, akikre a rendszernek sokkal kevésbé volt szüksége, mint az amerikai bankjegyekre.
Egyszer, négyszemközt, elszólta magát. Arra a kérdésemre, hogy-hogy nincs gyerekük, Rosen azt a nem rabbinikus választ adta, hogy "ki mert azokban az időkben gyereket csinálni". Aztán felocsúdott, és azt mondta, hogy jaj neki, most kiszolgáltatta magát egy újságírónak. Megígértem, hogy életében ezt nem írom meg
"Ezek a románok állatok" Rosent akkor ismertem meg, mikor - 1968-ban - a Tarom járatot indított Tel Avivba? Az első gép tele volt izraeli újságírókkal, köztük én és még egy riporter képviseltük a Máárivot. Ott volt felejthetetlen barátom, Benedek Pali, aki kihasználta az alkalmat, hogy Erdélyben találkozzon '56 óta nem látott szüleivel és öccsével, Pistával (aki nem volt más mint BIG az ismert iró és ujságiró, akkor rovatvezető a Népszabadságban.)
Akkor még nem lehetett egyenesen Bukarestbe repülni és Constancában, ahol leszálltunk, a reptéren egy fiatal román katonával találkoztunk, aki egy szál puskával védte a szocializmust. Pali beszédbe elegyedett vele, és kiderült, hogy a román - magyar, valahonnan Székelyföldről. Egy csomag amerikai cigaretta nagyra nyitotta a száját. Kérdésemre, nem fél-e, hogy valaki meghallja, mit beszél, azt mondta: "ezek a románok barmok, állatok. Ezek még magyarul sem tudnak". Ez volt az első leckém a román-magyar testvéri viszonyból, ami persze zsidó téren is érvényesült. Ehhez elég volt ismerni Rosen kijelentéseit a pesti "elvtársakról" egyrészt és a MIOK vezetőinek szervilis magatartását, másrészt. Nemrég publikálta a Szombat Sós Endre denunciáló jelentéseit Rosenről, a "kalandor fórabbiról" , aki "eladja a román zsidókat rabszolgáknak, Izraelbe".
A román állam vendégei voltunk, vittek ide-oda. A szombatot Brassóban töltöttük, ahol volt egy kóser kantin - Rosen főrabbi egyik főműve, ami amerikai pénzen működött - jól. Brassóban ismertem meg Hersku saktert, aki kántor és hitközségi mindenes is volt egyszerre. Szombaton, ima után, kiddus volt és két pohár cujka után Hersku elsírta, hogy felesége és gyerekei Izraelben vannak, de Rosen őt nem engedi kimenni, mivel ő itt "nélkülözhetetlen". (Ezt ízes magyar nyelven mondta.) Amikor két nap múlva Bukarestben elvitték az izraeli vendégeket Rosen rezidenciájára - én voltam az egyetlen, aki kellemetlen kérdést tettem fel: mikor lesz Hersku sakter vesszőfutásának vége? Rosent meglepte a kérdés, azt mondta, ha írok neki egy levelet - őszinte választ kapok. Most a hely és idő nem alkalmas. Héberül beszéltünk és a Securitate emberei kelletlenül feszengtek szűk öltönyükben.
Hazatértem után írtam neki, és megkérdeztem, hogy lehet egy családot kettészakítani, azzal, hogy a férj "nélkülözhetetlen". Válaszában arra hivatkozott, hogy az egyik izraeli országos főrabbi megengedte neki, hogy bizonyos esetekben visszatartson hitközségi alkalmazottakat, akik nélkül "egész vidékek maradnának kóser hús nélkül". Ha hozok neki írásbeli engedélyt egy kompetens izraeli rabbitól Hersku máris mehet.
(Folyt.köv.) |
|
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése