| BOLOND EGY ÉLETEN ÁT... "Akavja, Mahalalél fia szokta mondani: három dolgot végy tekintetbe, és akkor nem fogsz bűnbe esni. Fontold meg, honnan jössz, hová mégy és ki előtt kell majd tetteidről számot adni?
Honnan eredsz? Tisztátalan váladékból. Hová mész? Por, nyüvek és férgek honába. És ki előtt fogsz majd számot adni? Az Örökkévaló, a Királyok Királya előtt, dicsértessék az Ő neve." (Atyák, 3, 1)
Akavja, a tanaita Hillél idején élt. Nagy, jámbor tudós hírében állott, akihez fogható nem volt egész Izraelben. Nagy szakértője volt a tisztasági törvényeknek (táhárot), és ebben olyan véleményt hangoztatott, mely a többség ellenzésévei találkozott. Felajánlották neki, hogy ha ezekben a kérdésekben aláveti magát a többségi döntéseknek, akkor kinevezik a Felsőbíróság elnökének, de Akavja nem állt kötélnek, mondván: "Jobb, ha egy életen át bolondnak tartanak (mert lemondtam egy fontos állásról), de ne legyek akár egy órán át sem elvetemült, elvtelen ember, akiről majd azt mondják, hogy egy állás kedvéért feladta véleményét...".
Mielőtt meghalt, meghagyta a fiának, hogy fogadja el magára nézve kötelezőnek a Bölcsek véleményét az említett négy dologban, mert: "Én a többségtől hallottam ezt, de te csak tőlem hallottad, és az én egyedüli véleményem nem képes a többség véleményét megdönteni".
Amikor fia kérte, beszéljen a Bölcsekkel, hogy fogadják őt szívesen, Akavja erre nem volt hajlandó, mondván, hogy "tetteid alapján fognak megítélni".
Akavja itt arról a technikáról beszél, melynek segítségével a zsidó ember megtakaríthatja magának a bűnbeesés kísértését. Míg más zsidó bölcsek a pozitívumot helyezik előnybe és a cselekvő micvá-teljesítést propagálják, addig Akavja elsősorban a bűnbeeséstől próbálja óvni az embert. Ha valaki figyelembe veszi, honnan jött, akkor nem lehet fennhéjázó, mert nincs mire. Ha pedig arra gondol, hová megy, vagyis hová vezet életútja - temetőbe! - akkor elmegy a kedve a vágyak tombolásától. Ha azt tartja szem előtt, hogy felelős tetteiért, és a Legfelsőbb Hatalom előtt kell majd számot adnia cselekedeteiért - akkor a félelem és elővigyázatosság visszatartják őt a vétkezéstől.
"Hová mész?" - jelen időben van mondva, mert az igazság szerint az ember a születésétől kezdve "megy" a halála felé, és minden nap közelebb viszi őt az elkerülhetetlen elmúláshoz (Midrás Smuél).
"Ki előtt kell tetteidről számot adni?"
A számadás héberül: din vöchesbon. A vilnai Gáon, Élijáhu szerint a "din" a vétkek számadása, míg a "chesbon" azon micvák összessége, amit a vétkek helyett csinálhatott volna az ember.
A Talmud egy megrázó történettel illusztrálja az Örökkévaló előtti számadás okozta félelmet, mely logikusan vezet az istenfélelemhez és a bűntől való tartózkodáshoz:
"Amikor Jochanán ben Zákkáj megbetegedett, tanítványai eljöttek meglátogatni őt. Amikor meglátta őket, elkezdett sírni. Mondták neki tanítványai: Mesterünk, Izrael fénye, a jobbik oszlop, a nagy pöröly stb., miért sírsz? Felelé nekik Rabban Jochanán: Fiaim, ha egy hús-vér király elé vezetnének, aki ma itt van, és holnap a föld alatt, s aki, ha megharagszik rám, az nem egy világra szóló harag, ha lecsukat, az nem örökre szól, és még ha meg is öl, az sem totális halál (mert csak ebben a világban tud megölni, de nem a túlvilágon), és én meg tudom vesztegetni őt, akár pénzzel, akár szép szavakkal, mégis félnék és sírnék. Hát még most, amikor a Királyok Királya, az Örökkévaló elé vezetnek, aki örökkön örökké él, ha megharagszik rám, az világraszóló, és ha lecsukat, az is örökre szól, ha pedig megöl, az is totális halál, s akit nem lehet szép szavakkal vagy pénzzel "megvenni" - és pláne, hogy tudom, két út áll nyitva előttem, az egyik a pokolba vezet, a másik meg a mennyországba, és nem tudom, melyiken vezetnek majd - és ne sírjak?"
"Mondák neki tanítványai: Mesterünk, áldj meg bennünket! Mondá nekik Jochanán: Adja Isten, hogy legyen rajtatok (legalább) olyan mértékü istenfélelem, mint az emberek félelme! Kérdezték a tanítványok: ennyi az egész?
Mondá nekik Jochanán: bár úgy lenne, hiszen ha egy ember vétkezik, azt mondja: jaj, csak meg ne lásson valaki..." (Bráchot, 28,2) * * * A vizsnici rebbe, reb Mendele szerint három embertípushoz adresszálja szavait Akavja: van, akit az tart vissza a vétkezéstől, ha visszapillant, és tudja, honnan jön; van, akit a temető csöndje térít észhez, és van, aki a bírótól fél... * * * A haszid felfogás másik három "orvosságot" ajánl a vétkezés ellen, a Talmud alapján: "Ha ez az ördöngös (Rossz Ösztön) elkapott, csald be a Tanházba (vagyis menj oda és tanulj Tórát). Ha ez sikerü1t, jó, ha nem, mondja el a Smá Jiszráélt. Ha ez sem elég, juttassa eszébe (Rossz Ösztönének), vagyis saját magának, a halál napját."(Szukká, 52,b és Kiddusin 30,b).
Mint látjuk, a harmadik azonos, az első kettő különbözik. Mondá erre a ropsitzi reb Náftáli: miért hagyja a Talmud utoljára, a végső esetre a halált? Mivel ettől búskomor lesz - ha mindig a halál napjára gondol -, és az Örökkévaló azt akarja, hogy az ember örömmel szolgálja Őt, és nem állandó szomorúságban és félelemben. Ezért ajánlják Bölcseink először a Tóra-tanulást és a Smát, és csak ha mindez nem használ, akkor emIítik a halált... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése