MIT MOND A HALACHA

                                                 A KÁDDISRÓL?

 

    Mit tudunk a kaddisról? Mi az a kaddis, amiről talán már hallottunk, de nem volt alkalmunk (vagy szégyeltük)megkérdezni, mi is az tulajdonképpen?

 

      Egyszerü és pontatlan forditásban a kaddis  - halotti ima, amit egy elhunyt közeli rokon után mondunk. A jiddis az árva gyereket is "kaddis"nak hivja. Ő az apja, vagy anyja "kaddisa" Nyelvezete arameus és jellegzetessége, hogy a halottakról egy szó nem esik benne, hanem Isten nagyságát és dicsőségét zengi. Meglehetősen jó magyar forditásban igy hangzik:

 

            "Magasztaljuk és szenteljük meg (Isten) nagy nevét ezen a világon, amit akarata szerint (vagy kedvére) teremtett. Érvényesitse uralmát életetek során és egész Izrael élete során, hamarosan, már a közeljövöben és mondjátok erre :Ámen (A közösség: Ámen! Legyen nagy neve  áldott örökre és örökön-örökké). Legyen nagy Neve áldott örökre és örökön-örökké!

 

Legyen áldott és dicsért, dicsőitett és magasztos, fennkölt és hirneves ,imádott és megszentelt a neve annak aki szent, áldott ő (Közösség: áldott ő!).

 

Áldottabb ő minden áldásnál, költeménynél, dicshimnusznál  és vigaszdalnál, amit csak a világon mondanak és ti mondjátok rá: Ámen (Közösség:Ámen!)

 

Jöjjön nagy békesség és élet  a mennyből ránk és egész Izraelre s mondjátok rá: Ámen (Közösség: Ámen!)

 

     "Aki békét teremt magasságaiban, az hozzon békességet ránk és egész Izraelre s mondjátok Ámen! (Közösség: Ámen!)"

 

            (A Budapesten 1996-ban megjelent lubavitsi (askenáz ritusu) imakönyv alapján. Forditotta Simon Saroni, szerkesztette Naftali Kraus, kiadta Baruch Oberlander). A szfárádi ritusban betoldanak(Maimonidés alapján) egy félmondatot, amelyben kifejezik hitüket, és reményüket a megváltás és a Messiás jövetelében.

 

   Ez az un. "árva kaddis", amit a gyászolók mondanak, kizárólag minimum tiz tagu közösségben, 11 hónapig, naponta háromszor.

 

Amint látjuk, halálról illetve halottról itt egyáltalán nem esik szó. Mégis ismert és elfogadott a Káddis  többé-kevésbé azonos szövege, legalább a gáonita kor óta,  (569 – 1038) mint egy ima amit az elhunyt lelki üdvéért mond annak közeli hozzátartozója (fia, apja, fivére, vagy veje). Mások szerint, jelenlegi, végleges formájában, csak a 13. században terjedt el a Káddis.

 

Eredete aggádikus forrásokból táplálkozik. Rabbi Akiba (vagy, más forrás szerint, nagy elődje, Rabban Jochanan ben Zákkáj) egyszer uton volt  és látott egy embert aki hatalmas csomagot cipelt a hátán és futott

mintha kergetnék.Nagy nehezen megállitotta és kérdésére válaszolva  az azt mondta, hogy ő egy halott, akinek ez a büntetése rossz viselkedéséért. További kérdésre kiderült hogy vámszedő volt, aki előnyben részesitette a gazdagokat és elnyomta a szegényeket. Meddig tart ez a büntetésed? – kérdezte Akiba.

 

    Amikor meghaltam, feleségem várandós volt és nem tudom fiut szült-e. Ha igen és ha van egy fiam valahol – ha valaki megtanitja őt olvasni és elviszi a zsinagógába, hogy elmondja utánam a Kaddist, akkor lelkem megnyugvást talál. R' Akiba utána járt, elment Latakiába, ahol a vámos lakott és utána kérdezett. Mindenki átkozta őt és feleségét és a fiáról azt mondták, hogy "az a csibész nincs is körülmetélve". R' Akiba megtalálta a fiut, körülmetélte és tanitatta, majd elvitte a zsinagógába, ahol az elmondta a Kaddist apja után. Aznap éjjel megjelent a vámos Akiba álmában és megköszönte neki amit érte tett és kivánta neki, legyen a menyországban, amiért őt megmentette a pokoli kinoktól. ( A bécsi r' Jichak, az Or Zarua cimü halachikus könyvében, 2, 11). A másik, korabeli verzió, amely ezen tanmese alapja, az "Élijáhu Zuta" nevü midrásban (17) és a Zohárban is megtalálható (Lech Löchá).

 

                                                             * * *

     Az elmult évszázadokban a  Káddis egyik legszentebb imánkká avanzsált, amit még azok is elmondanak – szülői tiszteletből – akiknek egyébként a zsidósághoz alig van valami közük. Szellemi alapja valószinüleg az hogy a fiu ezzel mintegy igazolja apja/anyja halálát (Cidduk Hádin) és Isten nagyságát hangoztatva, mintegy beletörődik az igazságos biró megmásithatatlan itéletébe.

 

Annak ellenére hogy a zsidó gyászszokás  egyhetes, egy hónapos majd egyéves gyászciklust ismer (ennek gyakorlati ismérvei egy külön tanulmányt igényelnek), nagyon eredeti meggondolás alapján a Káddist csak 11 hónapig mondjuk és nem egy teljes évig. Miért?

 

     Azért, mert a Talmud szerint  (Édujot, a 2. fejezet végén) a rosszak purgatóriuma 12 hónapig tart. Ha tehát valaki 12 hónapon keresztül mondana káddist apja után, ezzel de facto elismerné, hogy apja vétkes ember volt.

 

       (Itt kell hangsulyoznunk, hogy az eredeti zsidó felfogás szerint a pokol és a menyország szellemi ismérvek és a "pokoli büntetés" a vétkes ember lelkiismeretére rimel. Eszerint a zsidóság nem kultiválja sem a moszlimok menyországi orgiáit (70 szűz az ifjunak, aki zsidókat öl), sem mások fortyogó üstjeit, melyekben   Lucifer és a kis ördögök főzik a vétkeseket.)

 

      Mielőtt a Káddis aktuális problémáira térnénk, hadd mondjuk el, hogy a zsidó imarendben az árvák kaddisa csak egyike több kaddisnak. Van az imában egy rövid, un."fél Káddis" , amely az összekötő szerepét tölti be a különbözö ima-részek között . Aztán van a "teljes Káddis", amely az ima végén jön (de még az "árva Káddis" előtt). Szövege azonos, plusz egy rövid betoldás ami úgy szól, hogy "Fogadtassék el Izrael egész Házának imája és könyörgése, mennyei atyja részéről és erre mondjátok Ámén" (Közösség: Ámen).

 

Közösségi tanulás után van az un. Rabbanan Káddis, amelyben foglaltatik egy plusz könyörgés a mesterek és tanitványaik jólétéért. A reggeli imában kétizben is vannak olyan misnai és talmudi betoldások, amelyek elmondása tanulásszámba megy és igy utána elmondják a R.K. Egyik mindjárt az elején az un. Korbánot (áldozati rend, a talmud alapján), majd az ima végén a füstölőszer összetétele (Pitum Háktóret), szintén a babilóniai és Jeruzsálemi Talmud alapján.

 

 A Rabbanan Káddis (ami nem azt jelenti hogy azt csak rabbik mondhatják el, hanem hogy abban a rabbik is emlitve vannak) plusz szövege, a rendes káddisba ékelve, igy szól:

 

          "Izraelnek, tanitóinak és az ő tanitványaiknak, azok tanitványainak és mindenkinek aki a Tórával foglalkozik, itt vagy másutt,  legyen része igazi békességben, tetszésben és kedvtelésben, irgalomban és hosszu életben, nagy bőségben és megváltásban mennyei atyja kezéből, ti meg mondjátok erre: Ámén! (Közösség: Ámen!)

 

                                                      ***

           A modern élet által felvetett problémákat a Halacha müvelői igyekeznek megfejteni és megoldani. Ujabban felmerült a kérdés, főleg Izraelben és az Egyesült Államokban, vallásos zsidó feministák által: mondhat-e egy zsidó nő Káddist szülei után, ha azoknak nincs fiu gyereke?

 

      Első látásra ez elfogadhatatlan. Ahogy a zsinagógában az előimádkozás, a Tóra-olvasás és egyéb funkciók a férfiak dolga – ugyanez áll a Káddisra is.

 

           Lehet mondani majdnem kétségtelen bizonyossággal, hogy az első responzum ami a témával foglalkozik, a 17. századból ered, mégpedig a nagy német rabbi, Jáir Chájim Báchrách ("Chávot Jáir") tollából. A rabbi,  1628-ban született és 1701-ben hunyt el Wormsban. A responsum elmondja hogy Amsterdamban volt egy zsidó nő, aki apja kivánságára, Káddist mondott a lakásban egy éven keresztül tartott napi Tóra-tanulás után, és "a város rabbijai nem tiltakoztak ez ellen". Báchrách kifejti, hogy bár a lány is köteles megszentelni Isten nevét – és ez tulajdonképpen a Káddis lényege – és elméletben nincs kizárva, hogy a lány is lelki megnyugvást okoz elhunyt apjának a Káddis által – Báchrách mégis negativ választ ad, mivel "ha mindenki azt csinál amit akar, a saját feje szerint – fennáll a veszélye annak, hogy az gyengiti a bevett szokásokat és a bölcsek szavai nevetségessé válnak".

 

Napjainkban az egyik legnagyobb izraeli poszék, Eliezer Waldinberg rabbi "Cic Eliezer" cimű ismert responsumában, foglalkozott a támával és egyértelmüen tiltotta a női Káddist, még otthon, a családi minjánban is. Ha nincs fiu (vagy ha az elhunyt feleségnek nincs férje)  fel kell bérelni valakit – természetesen egy férfit – aki fizettség ellenében elvállalja, hogy 11 hónapon keresztül, naponta háromszor, a reggeli, délutáni és esti imában, elmondja a Káddist.

 

(Egyébként ez a bevett szokás világszerte, ha az elhunytnak nem volt fia, vagy az – valamilyen okból – nem képes naponta háromszor Káddist mondani).

 

                                                  ***

        Hasonló a kérdés egyébként a női Tóraolvasó ügyében is. Ott a Remá (Mose Iszerlis), azzal tiltja ezt, hogy ez "sértés a közösségre nézve", ha nincs férfi Tóraolvasójuk.

 

Izraelben az egyik szfárádi főrabbi (B"Z Uziél) is tiltó álláspontot foglalt el.Chájim Dávid Hálévi. Tel-Aviv néhai szfárádi főrabbija, megengedi a női Káddist a családi körben, de tiltja a temetőben (mivel azt a zsinagógához hasonlitja. Egyes névtelen rabbik megengedik a Káddist, ha az elhunyt lánya mondja, de a legtöbb modern rabbi, akik az Interneten pászkenolnak, tiltja a fenti rabbikat idézve. Az egyik ilyen "internet rabbi", azt mondja, hogy ő ugyan megengedné, de ez nem praktikus, mivel "nehéz egy nőnek háromszor naponta a zsinagógában lenni", ennélfogva ő is amellett van, hogy fogadjanak fel egy férfit, aki elmondja ja a Káddist pénzért. Izraelben ez egy bevett szokás és az "árfolyam" 5oo dollár és 5oo sekel között ingadozik, 11 hónapra. A gyengébbek kedvéért: 5oo dollár az kb 2250 sekel. Mindenki annyit fizet amennyit tud. Vannak szervezetek, köztük a magyar eredetü Somré Háchomot (a Fal Őrzői) Jeruzsálemben, akik egyszeri fizettség ellenében a járzeitot is megtartják, minden elhalálozási napon is mondanak Káddist  és Misnájot tanulnak az elhunyt lelki üdvéért.

 

  Amerikában, ahol mindez nagyipari szinten folyik, már anekdóta is született a témában: egy nagyon gazdag zsidó édesapja meghal. Ö nem vallásos, de azért tudja hogy mi dukál és be akarja tartani. Kost was kost, felfogad valakit, aki Káddist mond helyette. Oké, de hirtelen el kell utaznia sürgős és "halaszthatatlan" üzleti ügyben. Megkérdezi tehát a "rábbáj"t (a refom rabbit) lehetne-e hogy a felfogadott Káddis süvet is üljön helyette? A rábbáj beleegyezik, de a milliomoson látszik hogy van tarsolyában még egy "halachikus" kérdés. A rábbáj is látja ezt és bátoritja, csak kérdezzen nyugodtan..

 

Rábbáj – mondja az árva – a Halacha szerint köteles vagyok én kondoleálni annál aki helyettem űl süvet?

 

                                                           ***

   Összegezve: a zsidó szokásjog – és ennek alapján a Halacha - nem ismeri el a nők jogát, hogy Káddist mondjanak. Ez a férfiak dolga.