A JOM KIPPUR-I MINCHÁ HÁFTÁRÁJA

Ninive megtérésének története

"Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról, megbánta Isten, hogy veszedelembe akarta dönteni öket, és nem tette meg." [Jóná 3:10.]

A Jom Kippur-i imarendben előkelő helyet foglal el a Minchá ima kereté­ben történő Tóra-olvasás s annak háftárája, a neves Máftir Joná. Akad, aki pénzt ad azért, hogya máftirhoz a Tóra elé járulhasson.   A délelőtti Tóra-olvasás az Ácháré mot szakaszból (3Mózes 16.) a főpap Jom Kippur-i tevékenységéről szól, ami témájában kapcsolódik a szent nap szelleméhez. A délutáni Tóra-szakasz azonban érdekes módon olyan témával foglalkozik, amely látszólag igen távol áll ettől. Ekkor ugyanis azt a fejezetet olvassák föl, amelyben a Tóra a fajtalankodás különböző formáit, az erkölcstelen kicsapongást, a vérfertőző rokoni házasságokat tiltja meg: "Ne cselekedjetek úgy, ahogyan Egyiptomban szokás, ahol laktatok! És ne cselekedjetek úgy, ahogyan Kánaán földjén szokás, ahova beviszlek benneteket! Ne kövessétek szokásaikat!" (3Mózes 18:3.)   A következő tilalomsorozat részben a noáchitákra is vonatkozik, de leginkább a zsidó erkölcsi kódex szerves része. Érdekes, hogy a Moloch bálványnak bemutatott gyermekáldozatot a Tóra az erkölcstelen cseleke­detek között említi, igazolván, hogy az erkölcstelen kicsapongás, a fajta­lankodás és a brutális, emberáldozatot követelő pogány kultúrák között szoros kapcsolat áll fenn.   A figyelmeztetés, hogy nem szabad az egyiptomi és a kánaáni példa szerint viselkedni, a Midrás értelmezése szerint nem vonatkozik az építé­szeti vagy mezőgazdasági eredmények átvételére, csakis a förtelmes visel­kedési abnormákra, amelyek ezeket a kultúrákat jellemezték, nevezetesen hogy "férfi férfit vett el, és nő nőt". A modern idők minden dekadens szokását ismerték már az ókorban is.    Valóban nincs új a Nap alatt ...

* * * Vannak olyan jeles kommentátorok, akik helytelenítik a Jom Kippur délutáni Tóra-szakasz kiválasztását. Hogyan illik ez Jom Kippurhoz, a szent naphoz, amelyen az önsanyargatás és önmegtartóztatás öt ismérve között központi helyet foglal el a nemi kapcsolat tilalma? Miért kell ezen a napon olyasmikkel foglalkozni, amik különben talán eszébe sem jutná­nak az embernek? Van olyan pszichológiai magyarázat, amely szerint Jorn Kippur, a bűnbánat napja, csak akkor hozza meg a bűnbocsánatot, ha az ember megtér, és szánja-bánja vétkét. A felolvasás során eszébe juthat a már feledésbe merült bűn, és rögtön meg is bánhat ja (Ocár HáG'onim). Hasonló értelmű magyarázato t ad Rási is. Toszfot hozzáteszi, hogy az ünnepnapon, amikor a nők szépen kiöltöznek, kicsinosítják magukat, elkél a figyelmeztetés ... Hogy miért Jóná könyve ennek a szakasznak a háftárája, az nem szorul magyarázatra. Ez a könyv, a megtérés eposza, igen alkalmas Jom Kippur-i olvasmány. Két olyan háftárá van, amelyik egy teljes prófétai könyvet tartalmaz: ez az egyik, a másik pedig a Vájisláeh szakasz háftárájául rendelt Ovádjá, "magyarul" Abdiás próféta könyve, a Biblia legrövidebb fejezete.

* * *

Joná  próféta könyve arról szól, hogy az Örökkévaló elküldi Joná ben Ámitáj prófétát Ninivébe, a bűnös metropolisba: jövendölje meg pusztulá­sát. Joná nem akarja teljesíteni a küldetést, megszökik, és Jáfón fölszáll egy Tarsís felé tartó hajóra. Mialatt a hajófenéken alszik, vihar tör ki. A tengerészek, akik időközben megtud ták, hogy az utas "Isten elől meneküll", pánikba esnek, majd Jonát saját kérésére a tengerbe vetik. Elnyeli egy nagy hal, amelynek gyomrában imádkozással vészel át három napot, míg az - isteni parancsra - ki nem köpi őt a szárazföldre.   Akkor belátja, hogy kell mennie Ninivébe, a hatalmas városba, amelyet három nap alatt lehet  csak bejárni. Járja a várost, hirdeti a negyven nap múlva bekövetkező  pusztulást. A niniveiek hisznek neki, s élükön a királlyal böjtöt hirdetnek , zsákba öltöznek és megtérnek. Isten ezért meggondolja magát, és megkönyörül rajtuk.    Jonának nem tetszik a dolgok ilyetén alakulása, és szemrehányást tesz Istennek: na látod, ezért szöktem meg, ezért nem akartam idejönni! Tudtam, hogy ez lesz a vége, tudtam, hogy könyörületes vagy!---           ... Most pedig vedd el  a lelkemet!

                                                  * * *

Itt következik a "bokorteszt": Joná feje fölött egy éjszaka alatt árnyat adó bokor nőtt, amely a következő éjszakán elszáradt. Joná mérgében már azt kívánja, bárcsak meghalna. Ekkor hangzik el az Örökkévaló szájából a történet kulcsát adó szentencia: "Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem te fáradtál, és amelyet nem te neveltél; amely egy éjjel felnőtt, másik éjjelre pedig elpusztult. Én meg ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között?" (Jóná 4:10-11.)

* * *

A könyv tanulsága és Jom Kippurkor való időszerűsége nyilvánvaló. A megtérés megváltoztatja az elrendelt büntetést: nem szabad a kishitűség uszályába kerülnünk. Egy kérdés azonban megválaszolatlanul marad Jó­nás könyvében: miért bántotta annyira a prófétát a niniveiek megtérésének gondolata, hogy képes lett volna elszökni az Örökkévaló elől? A Midrás válasza jellemző zsidó mentalitást tükröz: Joná attól tartott, hogy a niniveiek megtérése precedenst teremt. Ha ők megtérnek, még szembetűnőbb lesz a zsidók Istentől elrugaszkodott viselkedése, és még nagyobb büntetést kapnak.

 Ezt szerette volna elkerülni