HETI SZAKASZ - KI TAVÓ - 2012
A ZSIDÓ ELADÓ DE N I N C S V E V Ő
"Szétszór téged az Örökkévaló az összes népek között a föld egyik végétől a föld másik végéig; ott szolgálsz majd idegen isteneknek akiket nem ismertél sem te sem apáid - - -ott adjátok majd el magatokat ellenségeiteknek rabszolgákul és rabnőkül – de nem vesz meg senki..."(5. Mózes, 28, 64-68).
Ez a második Figyelmeztetés (Tochéchá), amit a Tórában találunk. Az elsőt Mózes harmadik könyvének végén, Böchukotáj szakaszában olvastuk. Itt most ezt Mózes megismétli, de kibővitve, hosszabban és a mondanivaló sokkal félelmetesebb. Egy-egy kiragadott mondatot idéztünk már eddig is, de maga a Figyelmeztetés egésze, összefüggéseiben és soha meg nem szünő aktualitásában – mint egy permanens vészcsengő kellene hogy riasszon bennünket. Ha mást nem, azt kellene elérnie hogy ne legyünk annyira infantilisan elégedettek magunkkal és felfogjuk a kapcsolatot ok és okozat között, vagyis hogy megértsük: rólunk van szó; a figyelmeztetés nekünk szól.
A baj az, hogy mig az okos ember más tapasztalaiból okul, nekünk a saját keserves tapasztalatunk sem elég. Hiszen mindaz amit Mózes itt kilátásba helyez, már többizben bekövetkezett és ennek mi, a zsidó nép, voltunk szenvedő alanya. A nemzedékünkben bekövetkezett népirtásig, amelynek ma "tudományos" neve Holocaust és főleg a 19. század liberális légkörében – lehettek olyan zsidók akik egy kézlegyintéssel elintézték és "szépirodalom"nak hihették Mózes próféciai ihletésü szavait. Ma már senki nem tenné ezt, bár ma is vannak, akik behunyják szemüket és bedugják fülüket, mert "olyan kellemetlen, ugyebár".
Valóban kellemetlen, mint a süvöltő sziréna hangja.
***
Először is lássuk a különbségeket a két Figyelmeztetés között. Az első rövidebb, kifejezései valamivel enyhébbek és a végén van néhány vigasztaló mondat. Ezzel szemben itt sokkal sulyosabb jövendölések vannak és a végszó az, hogy "nincs vevő": a szerencsétlen zsidók az üldöző gójoknak még rabszolgaként sem kellenek. Csak mint a gázkamrák "kliensei".
Bölcseink szerint Mózes harmadik könyvében a Figyelmeztetés isteni eredetű és Ő könyörületes és irgalmas, ami kifejezésre jut a szövegben és annak alkalmazásában is. Itt Mózes saját szavaival mondja el miről van szó, mi és hogyan lesz, ha továbbra is érdemtelenek leszünk az isteni könyörületre.
Nachmanidés felosztja két részre a Figyelmeztetés kétféle szövegét: az első, az enyhébb, vonatkozik az első Szentély pusztulására és az első száműzetésre, ami mindössze 70 évig tartott és utána aki akart, hazamehetett Bábelből és felépitették a második Szentélyt (lásd errő részletesen Naftali Kraus Az Ősi Forrás (12) Ezra és Nechemja: Az őscionizmus története (Budapest, 2003), mig a második a római gálutra, amely a mai napi tart, mivel a zsidók még mindig szétszórva vannak a világban.
Lássuk hogyan viszonyulnak a Figyelmeztetés szövegéhez azok a hagyományos exegéták, akik korban a legközelebb állnak nemzedékünkhőz
amely a saját bőrén tapasztalta meg a Sóá szörnyüségeit.
Első a volozyni Neciv , (1817-1893) Naftali Cvi Berlin rabbi, aki ismert exegetikájában , a Tórára irott "Háámék Dávár"ban, kommentálja a Tochéchát, mint egy sokat látott és átélt ember, akit már semmi nem lep meg. Szerinte az itt leirt természeti jelenségek nagyrésze valóban természeti jelenség, amelyek azért érik a zsidót, mert viselkedése nyomán elveszitette azt az immunitást, amit a Tóra igér neki, vagyis ki van téve a természet kénye-kedvének. Az "Őrizd meg hogy tegyed"re mondja a Neciv, hogy "ez a Szövetség (Brit) azért köttetett, hogy általa őriztessék meg és tartassék be a Tóra, annak tanulmányozása és logikája. Ezeknek eliminálása okozza a sok rosszat, mivel (ebben az esetben) nincs ami megőrizné az emberre zúduló természeti csapásoktól, valamint a saját rossz veleszületett tulajdonságaitól..."
***
Igy aztán, ha nincs védelem, ha összeomlott az immunrendszer, jönnek fokozatosan az egymást követő és egymásből következő csapások: először eltünik/megszünik a jó, majd jönnek az egyre keményebb ütések, betegségek, szárazság és katonai vereségek sorozata – ellentétben az áldásokban biztositott győzelmekkel.
Ime, hogyan értelmezi Neciv a Figyelmeztetésben emlitett tipikus verset:
"Megver téged az Örökkévaló tébolyodással, vaksággal és elmezavarral" (uo. 28).
Ezeket nem fizikai értelmükben fogja fel a Neciv, hanem azt mondja hogy a "téboly" az nem más mint a zsidó ész összezavarodása. "Elment az esze" – mondanánk valakire, aki nem fogja fel mi az érdeke, aki nem tud őrizkedni a rá leselkedő veszélyektől. A Neciv konkrétan a nemzsidó világból eredő veszélyt emliti. Aki hisz a mézes-mázos szavaknak, az emancipáció buktatóit nem veszi észre és beleesik az asszimiláció csapdájába.
"Vaksággal"
Neciv nem fizikai vakságról beszél, hanem olyan emberekről "akik nem hülyék, megvan a magukhoz való eszük, de nem fogják fel mi történik körülöttük és szellemi vakságuk rosszabb mint a fizikai."
Az elmezavar a harmadik kategória. Ezek látják és felmérik a veszélyt ami rájuk leselkedik, de mivel a szivük olyan mint a kő, a tehetetlenségi erő húzza őket lefelé és nem képesek semmit tenni, vagy akár megkisérelni a veszély elháritását. Ennek eklatens példája a Holokauszt és Trianon összemosása, az utóbbi javára, csak azért, hogy tetszelegjünk a képzelt ellenség előtt...
Érdekes hogy Hirsch és Hoffmann, a liberális Németország polgárai, merőben másként értékelik ezt a Soá előjelzést, mint az Ostjude Naftali Zwi Berlin, a Neciv. Hirsch szerint a tragikus előjelzés "hipotétikus" (Hofmann szerint "feltételes") és csak akkor válik valósággá, ha az egész zsidó nép, teljes egészében totálisan elveti a Tórát és fellázad Isten törvényei ellen". Ők remélték, hogy ez nem fog bekövetkezni...
***
"Déli napfényben is tapogatózni fogsz, ahogy tapogatózik a vak a homályban" (uo. 29).
A Talmudban nem értették, mi a különbség a vaknak, hogy sötétben van-e vagy világosságban? Hiszen ő nem lát sem igy sem úgy? És eszerint mi itt a hasonlat? Válaszuk: a világosban van aki segiti a vakot, hogy elkerülje a gödröt-árkot. Igy van eset, hogy segitik az üldözött zsidót legyen esélye megmenekülni. Viszont ha a világ maga vaksággal vert, mint a történelem mélypontjain, akkor nincsen aki segitsen.
Abarbanel egyesiti a Figyelmeztetés két verzióját. Szerinte ez egyre megy; a második Szentély időszaka nem számitott megváltásnak, mivel – egy rövid időszak kivételével – a zsidó entitás nem volt független, a Churbán (pusztulás) folytatólagos volt és benne a második Szentély kora egy tovatünő epizod. Ezzel szemben Náchmánidés nyelvi bizonyitékokkal is szolgál, hogy itt a második Szentély pusztulását vizionálja az Irás. Igy az a vers hogy "Rád hoz majd az Örökkévaló messziről, a föld széléről, egy népet, amely lecsap rád mint a saskeselyü..." (uo. 49) –Rómára utal, melynek cimere a sas...
***
A Figyelmeztetés tulajdonképpen két fő részből áll. Az első: mi történik az Országban és az Országgal, amig a helyzet (vagyis a zsidó nép viselkedése) megérik a totális büntetésre, ami a galut. A második: mi történik velünk a galutban, külföldön.
Ezen utóbbi, akárcsak az első fázis, teljesen beteljesedett, azzal a különbséggel, hogy ez még ma is folyik. Nincs itt most helyünk ezt részletezni – hanem csak annyit, hogy a "nincs vevő" szavak, amivel a Figyelmeztetés befelyeződik, ma nem szószerint értendők természetesen, hanem mindarra ami "zsidó" és "zsidóság" cimszók alatt ismeretes. Ma nincs "vevő" a világban a monoteizmusra, a zsidóság szociális értékeire, a próféták szavára, az emberiesség parancsolataira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése