HETI SZAKASZ(2) – KI TÁVÓ – 2012

VENDÉGOLDAL

IRJA SMUÉL GLITSENSTEIN, rabbi

        FUTNI – A HELYES IRÁNYBA!

Tervezhető-e az áldás? Természetesen mi abban hiszünk, hogy amennyiben megtartjuk a micvákat és Istennek tetsző életet élünk, akkor áldottak leszünk. Ez érvényes még akkor is, ha az áldás nem azonnal, vagy nem látható-kézzel fogható módon jelenik meg. Ám van a Tórában egy vers, amely olyan ígéretet tartalmaz, amiről álmodni sem mertünk!

 

És lesz, ha hallgatsz az Örökkévaló, a te Istened szavára, hogy megőrizd és megtedd mind a parancsolatait, melyeket én ma neked parancsolok, akkor (…) rádszállnak mindeme áldások és elérnek téged, ha hallgatsz az Örökkévaló, a te Istened szavára. (5Mózes 28:1-2)

 

Mit jelent az, hogy „elérnek téged”? Ovádjá Szforno rabbi szerint ez azt jelenti, hogy az, aki megtartja a micvákat, akkor is áldott lesz, ha az égvilágon semmit sem tett érte.

Van egy történet a berdicsevi Lévi Jichák rabbiról, miszerint egyszer látott egy futó fiatalembert az utcán. Megállította és megkérdezte:

- Miért futsz fiam?

- Rabbi, a megélhetésemért.

- És honnan tudod, hogy jó irányba futsz? Meglehet, hogy a megélhetésed pont az ellenkező irányban található és te épp elfutsz tőle??

 

Van valami, amit 100%-os bizonyossággal tudunk? Milyen gyakran fordul elő, hogy a tökéletesen eltervezett dolgok semmivé válnak? Nem fordult-e már elő mindannyiunk életében, hogy oly sok befektetett energia és tervezés után az elképzelésünk egyszerűen kudarcba fulladt? De meg is fordíthatjuk a gondolatot; szintén megannyi esetet tudnánk mondani, amikor minden erőfeszítés nélkül, teljesen véletlenül egyszer csak az orrunk előtt terem az év üzlete. Az igazság az, hogy mi nem tudhatjuk, hogy merre fekszik a megélhetésünk.

Ez ugyanígy működik a szellemi áldással; van, amikor mindent megteszünk az áldásért, és az mégsem érkezik meg, ám más esetekben minden erőfeszítés nélkül kapjuk meg.

 

Napjainkban egy szellemtelen, zavarodott világban élünk, ezért sokan elvesznek a szellemi vadonban. Ám – hála Istennek – sokan vannak olyanok is, akik kitalálnak a vadonból. Sőt, vannak olyanok is, akik nem keresték Isten útját, ám Isten megtalálta őket. Rengeteg történetet lehet hallani, amiben az érintettek elmesélik, hogyan váltak vallásossá. „Őszintén szólva fogalmam sincs. Dolgoztam, aztán egyszer csak véletlen találkoztam a rabbival.” Vagy: „a repülőgépen mellettem ült egy hászid…”, vagy „én csak turista voltam Jeruzsálemben, és ott megérintett valami!”. Mindenkinek megvan a maga története; van, amelyikben mi keressük Istent, van olyan, amelyikben Ő jön és terel vissza minket a helyes útra.

 

Szóval, ha úgy érzed, hogy a szellem „elér”, ne rohanj, ne fuss el előle, hanem lassíts le és hagyd magad "átszellemülni".

 

 Az Örökkévaló áldásai érjenek el és jobbítsák az életedet