AZ ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI(64)

 MIT ÉR A TÚLVILÁG?

 

Ugyancsak ő [Jákob rabbi} mondotta: "Többet ér egy óra megtérésben és jó cselekedetben ezen a világon, mint az egész túlvilági üdvösség, [viszont} többet ér egy órányi lelki béke a másvilágon, mint az egész élet ezen a világon". (Atyák, 4, 17).

 

 Jákob rabbi szembeállítja a két "világot". Árnyékvilágunkat, ahol a tettek beszélnek, és így az ember eljuthat a tökéletességig azáltal, hogy jót cselekszik és megtér - a túlvilággal, amely a szellem világa, ahol az ember előző életének gyümölcsét élvezi, de már nincs módjában semmit helyrehozni, amit elrontott.

 "Az elrontottat nem lehet kijavítani, és a hiányt nem lehet pótolni." (Kohelet, 15) Bölcseink szerint ezt úgy kell értelmezni, hogy "ezen a világon az elrontottat még meg lehet javítani, és a hiányt pótolni lehet, de a túlvilágon az elrontott már javíthatatlan, és a hiány pótolhatatlan".

 

Ez a tézis az előző folytatása. Ott világunkat egy előszobához hasonlította, mely a felkészülés színtere a következő helyiségbe való bejutás előtt.

"Vannak gonoszok - szól a midrási hasonlat -, akik jó barátok voltak ezen a világon. Egyikük megtért halála előtt, míg jó barátja megmaradt annak, ami volt, és nem tért meg. A túlvilágon az, amelyik megtért,  az igaz emberek közé soroltatik, míg a másik, aki nem tért meg, marad a hasonszőrűek társaságában..."

                                   ****

 Az "egy óra" mint példázat gyakran fordul elő Bölcseinknél. "Van, aki egy óra alatt szerzi meg magának világát" - mondja egy helyütt a Talmud. (Ávodá Zárá, 17). Vagyis egyetlen röpke órának is nagy jelentősége lehet, ha azt jó célra használjuk ki. Tiferet Jiszráél szerint az egy óra arra utal, hogy minden percet ki kell használni, mert a kárba veszett idő nem tér vissza. De az e világi élet örömei időhöz kötöttek, végesek, és végül elenyésznek, míg a túlvilág szellemi élete örökké tart.

 

Egyszer egy vétkes zsidó megkérdezte a sztolini cádikot:

- "Rabbi, mitévő legyek? Van lehetőségem a megtérésre, amikor tudom, hogy olyan vétket követtem el, amire nincs bocsánat és a megtérés sem használ?"

 - "Mit spekulálsz - felelte neki a rebbe -, és minek mérlegelsz? Mit érdekel egyáltalán a dolog? Te csak tedd a magadét [vagyis térj meg, bánd meg bűnödet, és változtass a viselkedéseden]. Talán attól félsz, hogy nem lesz részed a túlvilágban? [Vagyis nem kerülsz a mennyországba.] Hiszen már megmondták Bölcseink, hogy: »Többet ér egy óra megtérésben és jó cselekedetben ezen a világon, mint a túlvilági üdvösség«."

 

 A kocki rebbe szokta mondani, hogy az "egy óra" az a szombat délutáni "harmadik étkezés" (sálesüdesz) alatt van, amikor a félhomályban a legalkalmasabb megtérni.

                                    ****

  Chátám Szófér, a pozsonyi rabbi, híres, magyar származású Tóra-tekintély a következő magyarázattal oldja fel Jákob rabbi mondásában a két rész közötti -látszólagos - ellentmondást.

 

Való igaz, hogy a cádik jobban örül egy órának, amit megtérésben és micvák gyakorlásával tölt el ezen a világon, mint az egész túlvilágnak, mivel tudja, hogy ezzel az isteni akaratot teljesíti. Azonban saját magával soha nincs megelégedve, mert attól tart, hogy nem volt képes tökéletes munkát végezni. Ennek gyakorlati hatása az, hogy a cádik egyáltalán nem élvezi evilági jelenlétét. De amikor átkerül a túlvilágra, és - érdemei elismeréséül- tudomására hozzák jutalmát, csak akkor fogja fel evilági tevékenységének jelentőségét, és akkor örül annak igazán...

                                      ****

 Egyes vélemények szerint Jákob Korsáj ezen mondása az usai zsinatra utal, aminek az volt a célja, hogy - a nagy üldözések múltával - megmentsék a zsidóságot a végpusztulástól. A talmudi tudósítás szerint az usai összejövetel előtt kihirdették: "Aki tanult: jöjjön és tanítson másokat;

aki nem tanult: jöjjön és tanuljon!" (Jevámot, 62,b). Lehetséges, hogy erre vonatkozott Jákob rabbi mondása a jó cselekedetekről (Lév Ávot).

                                      ****

   A kommentátorok - a történelmi vonatkozásokon túlmenően - főleg a megtérés és a jó cselekedetek közötti összefüggést boncolgatják. A Chida szerint csak azok a jó cselekedetek számítanak, amikre a megtérés után kerül sor. Az ezt megelőzőek nem érnek semmit. Egy másik bölcselő megfordítja: a megtérésnek csak akkor van értelme és értéke, ha azt jó cselekedetek követik.

Ha nem, akkor a megtérés csak külsődleges, hamis, nem ér semmit.

                                      ****

 Reb Bunim, a neves haszid rebbe szerint a megtérők, azok akik magukba szállnak, magasabban állnak, mint az igaz emberek (cádikok). Hogy miért van ez így? Azért, mert az, aki megtért, már belekóstolt ezen világ bivságaiba, élvezte azokat, és nagy lelkierőre volt szüksége, hogy ösztönei béklyójából megszabaduljon. Ezzel szemben a cádiknak fogalma sincs, miként működik az effajta világ, s mi az, amit "veszít" azáltal, hogy szolid és erkölcsös életet él. Így aztán neki "könnyű"...