"Az antiszemitizmus olyan,

mint egy betegség”

Lezárult a Megélni, megvallani konferencia

 

Szeptember 11-12. között tartották az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség által szervezett „Megélni, megvallani” című párbeszéd fórumot. Köves Slomó rabbi, a konferencia zárása utáni sajtótájékoztatón nagyon sikeresnek nevezte a programot, amely olyan kérdéseket feszegetett, amelyek különösen aktuálisak ebben az időszakban, amelyikben az antiszemitizmus erősödését tapasztaljuk.

 

„Az antiszemitizmus olyan, mint egy betegség” – fogalmazott Köves rabbi - „ez csak egy szindróma, sokkal mélyebb kérdésekről van szó”. Ezeknek a kérdéseknek a körüljárására, a párbeszéd lehetőségének elindítására szervezte az EMIH partnereivel, a Szeretem Magyarországot Alapítvánnyal, a Haza és haladás Alapítvánnyal, a Századvég Alapítvánnyal valamint a Kommentár folyóirattal, a konferenciát, amely a tudományos élet illusztris személyiségeit sorakoztatta fel.

 A két napos konferencián szó volt az identitás problematikájáról, és ezen belül a zsidó-magyar identitás kérdéséről, a felelősségről és a párbeszéd lehetőségeiről. Sok szó esett arról, hogy a kérdés egyik legnagyobb problémája, hogy a politika rátelepszik a témára.

Az Aqincum hotel és a mellette lévő Óbudai zsinagóga adott otthont a rendezvénynek, amelyen több, mint 150 résztvevő fordult meg. Köves Slomó rabbi megnyitó beszédében Bibó Istvánt idézte: arról beszélt, hogy a különböző társadalmi csoportok nézőpontjai között jelentős különbségek lehetnek. A magyar társadalom egyes eseményeket, tulajdonságokat, reakciókat egészen másként értékel, mint a zsidó közösség – ennek jól meghatározható szociológiai és vallási okai egyaránt vannak.

 

„A párbeszéd legnagyobb problémája, hogy ugyanazt a fogalom egészen más jelentést kap – erkölcsi értelemben is – az egyik és a másik fél szemében. A párbeszéd előtt érdemes ezeket tisztázni, hogy tudjuk, mi ennek a háttere és hogyan közelítsünk hozzá” – fogalmazta meg lapunknak. Ennek kapcsán kiemelte, hogy fontos lenne az antiszemitizmussal összekapcsolódó, de nem effektív zsidóellenes eseményeket nem támadásként értékelni.

 

Ehhez a gondolatmenethez jól kapcsolódott Ungváry Krisztián előadása, amelyben elsőként a társadalmi kódokról és azoknak feloldásáról beszélt. A történész előadásában a Holokauszt központot és a terror háza múzeumot is kritizálta, mondván, ezek lennének a legalkalmasabb helyszínei a párbeszédnek, de míg az egyiket bezárták a zsidó közösségbe, addig a másik nem képes az áldozat-bűnös kétpólusú szemléleten túllépve a tények komplexitását és valódi árnyalatait bemutatni. Benkő Balázs filológus az antiszemita narratíva kezelési lehetőségeiről, és a retorikai eszközökről beszélt.

 

A konferencia legvitatottabb előadása a Gerő András által felvetett kérdéskör volt, amelyben azt járták körül a résztvevők, hogy a származás hangsúlyozása milyen esetekben elfogadható vagy szükséges. A politika szerepéről többek között Kovács András beszélt, aki a modern baloldal antiszemita gyökereiről tartott előadását. Szigetvári Viktor választási szakértőként szintén politikai témát ismertetett. Előadásában azt részletezte, hogy bár a politikában előszeretettel használják, az un. „zsidó kártyát” valójában ezzel szavazókat csak veszíteni lehet, nyerni nem. A konferencián természetesen szó esett a közelmúltban nagy port kavart Horthy-kultusz éledéséről. ennek kapcsán Turbucz Dávid Horthy szerepét elemezte a zsidók deportálásában.

 

Az antiszemitizmus kérdésköre mellett vallási témák is felvetődtek, ezeknek kapcsán Tatár György arról beszélt, hogy a keresztény identitás felépítése miért jár együtt szükségszerűen a zsidóság, mint bibliai nép lealacsonyításával.

 

 Oberlander Báruch rabbi a Velencei kalmár példáján mutatta be a zsidóságról terjedő legendák megalapozatlanságát. A konferencia zárásaként Ormos Mária nagyívű elemzést adott arról, hogyan maradhatott fenn az üldöztetések ellenére a zsidóság.

 

A két napos rendezvény része a korábban meghirdetett párbeszéd programnak, amellyel az antiszemitizmus ellen kíván fellépni az EMIH. „A konferencia illeszkedik a folyamatba, amit más zsidó szervezetekkel együtt elindítottunk pár hónapja. Úgy gondoljuk, hogy a magyar zsidóságnak és a magyar zsidó közösségnek minél aktívabban részt kell vennie a párbeszéd kezdeményezésében és stimulálásában. Nem elég az antiszemitizmus és a gyűlölet ellen elhatárolódó nyilatkozatokban kiállni.”  - fogalmazott Köves rabbi a sajtótájékoztatón. - „Az antiszemitizmus nem csak egy morális és erkölcsi kérdés…. Meg kell próbálni megérteni az ebben a betegségben szenvedőknek a lelki okait. Minden nehézség és a problémák ellenére van okunk a bizakodásra.” – foglalta össze a konferencia általános hangulatát a rabbi.

 

Az előadások anyagát – film és könyv formátumban – hamarosan közreadják. Emellett egy összefoglalót eljuttatnak a demokratikus politikai erőknek az államelnöknek és az egyházaknak is, remélve, hogy a most megindult párbeszéd sikeresen folytatódni fog.

 

Sajtótájékoztatón Köves rabbi hangsúlyozta: mindenkinek megvan a maga felelőssége az antiszemitizmussal kapcsolatos folyamatokban. Újságírói kérdésre kitért a Szegedi Csanád nevével fémjelzett jelenségre is. Ennek kapcsán tragikusnak nevezte azt a jelenséget, hogy a 19. századi asszimilációs alku odáig vezethetett, hogy a holokauszt tragédiája után családokban eltitkolták a zsidóságukat, ami napjainkban is rengeteg ember életében okoz előbb-vagy utóbb traumatikus törést.

 

„A tanulsága  az, hogy a zsidó és a magyar identitás nem szabad, hogy egy zsidó ember számára ellentétes legyen: egymást segítve és egymást kiegészítve kell, hogy széppé tegye az identitást.” A másik legfontosabb tanulsága véleménye szerint mind Szegedi történetének, mind a konferenciának, amit a régi zsidó tanítás is mutat: nem a bűnöst kell elítélni, hanem a bűnt. „Ez a megközelítés a kommunikációt és végső soron a párbeszédet is sokkal könnyebbé teszi.”

Ennek kapcsán hangzott el, hogy a magyar nemzeti identitás nem választható el a traumákkal terhelt zsidó identitástól.

 

(Forrás:Zsido.com)