A VISSZATÉRÉS SZENTHÁRMASA   IRTA: KÖVES SLOMÓ, RABBI     Kedves Barátom, Ma este ránk-köszönt az 5773-as év. A zsidó hagyomány szerint az újév napját, Ros hásáná-nak, az az év fejének nevezzük. Ez kifejezi azt is, hogy ez a nap, mintegy a fejhez hasonlóan magában foglalja az egész következő évet. Így, ezen a napon azzal a kéréssel fordulunk a Teremtőhöz, hogy a következő évben csakis jó érjen bennünket. Ígéretet teszünk arra, hogy mi is igyekszünk jóvátenni, amit az elmúlt évben elrontottunk és megpróbálunk jó útra térni. Ünnepi liturgiánkban visszatérő mondat a következő: tsuvá, utfilá, ucdáká mávirin et roá hágzérá.   Ezt a mondatot általában így fordítjuk magyarra: „a megtérés, a fohász és jótékonyság semmisé teszik  a rossz dekrétumot [az Égben]”.   Érdemes azonban a három említett fogalom szószerinti héber jelentését is megnézni, és akkor felfedezhetjük, hogy valójában mi is az üzenete ennek a kijelentésnek.   Tsuvá – Valójában nem megtérést, hanem visszatérést jelent. Ez kifejezi, hogy a zsidó filozófia szerint, ha az ember rossz útra is tért, valójában mindig ott van benne a jóra való hajlam. A megtérés, azt jelentené, hogy a jó útra térő ember valami újat vesz magára. Ezzel szemben a visszatérés jelzi, hogy valójában a bűnös ember is eredendően jó, és ha jó útra tér, igazából az eredeti állapotot, az eredeti helyzetet állítja helyére. Tfilá – A „fohász” kifejezés, valamilyen kérésre utal. Kifejezi, hogy az Istentől elkülönült ember, kérésekkel fordul Teremtőjéhez. A tfilá jelentése azonban, a tofel szó gyökéből, a ragasztás, összeillesztés. Ez arra utal, hogy imájában az ember nem csak kér, hanem mintegy egyesül a Mindenhatóval. Ilyen értelemben pedig az ima is egy eredeti állapotot állít vissza. Egyesíti a Teremtőt a teremtettel. Cedáká – A „jótékonyság” azt jelenti, hogy valami többletet, az elvárhatón felülit teszünk. Jótékonykodunk, vagyis abból, ami nekünk járna, abból, ami a miénk adunk alamizsnát annak, aki azt valójában ki sem érdemli. Ezzel szemben a cedáká valódi jelentése, az „igazság”. Utalva arra, hogy az adakozás, tulajdonképpen igazságtétel. Azzal, ha lehetőségeinket kihasználva rászorulókon segítünk, tulajdonképpen igazságot teszünk a nálunk lévő javakkal. Nem valami többlet jót cselekszünk, hanem azt tesszük ami a dolgunk, a világ teremtett rendje és célja szerint járunk el. Itt is mintegy eredeti igaz állapotot áll&iacut e;tunk helyére.   E három dolog említése és egyben magunkra vétele biztosítja a számunkra is, hogy az Örökkévaló meghallgassa imáinkat és egy jó és édes évre írjon be bennünket, családunkat, közösségünket, a zsidó népet és az egész emberiséget.