……SZEGEDI-CSANÁD VISZONT ZSIDÓ

 

      Kor és kórkép a mai magyarországi zsidókról és "rabositott" rabbijaikról  (A TOVÁBBIAKBAN "RABBIK"):

 A SVIHÁK, AKINEK APJA bevallottan GÓJ VOLT, SPICLISKEDIK AZ ÜGYVÉDRE, KINEK AZ ANYJA VOLT, ÁLLITÓLAG, NEM-ZSIDÓ * A VEZETŐSÉG AMELY 12 ÉVIG "NEM VETTE ÉSZRE" ÉS A "RABBI" AKI HELYETT AZ ÜGYVÉD A HETI SZIDRÁKAT IRTA *  A RABBITESTÜLET "KIÁLL MÖGÖTTE", DE BÖRTÖNBE NEM mennek helyette ha a törvény szigora lesujt rá...

 

     A MULT század huszas-harmincas éveiben a reviziós Magyarország világszerte a hülyegyerek szerepét töltötte be. A londoni Times akkor azt irta hogy Magyarország egy olyan királyság, amelynek nincs királya, kormányzója egy tengernélküli tengerész és legnagyobb antiszemitája – egy zsidó (Imrédy Béla a később kivégzett háborus bűnös).

 

   Ez persze – Szegedi-Csanád zsidó nagymamája – csak az apropó, amiről eszünkbe jutnak a randalirozó svihák, viselt dolgai. Akit egy óvatlan pillanatban, jobb hiján, "rabbivá" tett az okafogyott orzse – nem képes idegein uralkodni és mániáját leküzdeni. Ez fiatalabb korában a sikszék iránt megnyilvánuló előszeretetében jutott kifejezésre. Mára már óvatosabb és most spicliskedik, nyomoz, leleplez, feljelent, kiderit – kész Sherlock Holmes - ez a mániája és mint ilyen nem számol azzal hogy a bumeráng egyszer visszaüt.

 

Ez a svihák kideritette a mazsihisz  jogászáról, hogy édesanyja nem volt zsidó. Bár nagyapja vidéken (neolőg) rabbi volt (akkor még idézőjel nélkúl) – de a mama nem volt zsidó – mondta a svihák mindenkinek aki akarta hallani.

 

    Nem akarták.

 

 A Mazsihisz vezetői tudták, ennek ellenére megtették az egyik legnagyobb pesti templomkörzet elnökének, amelyet rövid idő alatt felvirágoztatott. Visszahozta a kényszernyugdijba ment "rabbi"t, aki bánatában főzésnek adta a  a fejét és jobbnál jobb sóletokat remekelt. A heti szidrákat – a "rabbi" helyett a jogász ügyvéd irta és ez – érthetően – a szakács"rabbi"nak nem tetszett.

 

  Egyből "kifőzte" hogy a jogász-elnök nem zsidő, nem lehet a minjenba beszámitani, nem járulhat a Tóra elé, ahová a szemtelen mint levita járult, mivel édesapja, aki zsidó volt (ellentétben a svihákéval) a Lévi törzshöz tartozott.

 

  Igy is lőn. A  sipucca fejesei ejnyéztek, de kimondták, hogy jogász lehet nem zsidó is, legfeljebb mondjon le az üvig által rákényszeritett elnökségről (hogy miért, azt majd máskor elmeséljük).

Ez megtörtént, lemondott és dőre módon, sértetten, mint egy magyar dzsentri, tagadta a tagadhatatlant, ahelyett hogy az igazat mondta volna: azt hitte a szerencsétlen, hogy elég ha az apa zsidó és a nagyapa rabbi----

 

  Tévedett. Nem elég, de nem várható el egy hivatásos ám-hoórectől, hogy többet tudjon mint a legtőbb hivatásos "rabbi". Elég ha heti szidrákat irt, nem is rosszul, amire a "rabbik" többsége nem képes (kivéve a svihák amerikából orzott comics-jait).

                                                                ***

   A várható, szomoru happy end helyett (szomoru mert ez egy tragikus életkép a Soá-verte magyar zsidóságról, amelyben a legtöbb zsidó vezető vegyesházasságban él---) tehát happy end helyett a "rabbi"testület(?) követelésére, a sipuccai duett jogászi állásól is megfosztotta a jogászt, magyarán kirúgta. Ezzel utat engedve a legalantasabb és legveszélyesebb antiszemita uszitásnak: ime a zsidók kirúgják a gójokat---

 

                                                                 * * *

     A kirugott és megalázott jogász beperelte a svihákot egy olyan visszaélésért, amely a magyar törvények szerint büntetendő cselekmény. A magyar törvények egyelőre nem a halacha szerint müködnek, ami mőgé most a svihák, a szép szemöldökével, próbál bujni. És a "testület", élén a két "ortodox életvitelü"vel – az egyik a szakács akit visszahozott mig a másik a fiktiv téritések "szakácsa" – most mőgé áll és a két yoker, akik a jogászt kirúgták, jogsegélyt igér az idegbeteg fajankónak és közben dörzsőli a kezét és röhög a markába.

 

 Mint a zenélő Néró az égő Rómában.

 

                                                                 ***

Megáll az ész.

 

         Persze a jogász megérdemli a vesszófutást. Miért csibészkedte ki a "választási győzelmet" a két yokernek? Miért szolgáltatott 12 éven keresztül jogi alátétet a sok nemtelenségnek, keltvén ezzel "törvényes" látszatukat. És miért nem érdeklődte meg – van hol – hogy a zsidősághoz elég-e a nagyapa és apa vagy talán inkább anya is szükséges? A törvény nem ismerése nem mentség – ki tudná ezt jobban nála?

 

       Ez a blog és szerkesztöje a halacha alapján áll. Zsidó az akinek az édesanyja zsidó vagy szabályosan betért. A jogásznak  be kellett volna térni. Ha akar – most is betérhet, de senki nem beszéli, nem beszélheti rá.

 

       Mivel azonban a jogász most üldözött vad – kötelességünk segiteni neki. "Háelokim jövákés et (há)nirdáf"  - az Örökkévaló az üldözött mellett van (Kohelet, 3, 15) és a Midrás hozzáteszi hogy ez akkor is igy van "ha egy cáddik (mint a svihák) üldöz egy rását, egy rossz embert.

 

  MERT A SZEGEDI-CSANÁD AZ AZTÁN ZSIDÓ....