MIT MOND A HALACHA

 

                                    A F E M I NI ZMUSRÓL

 

               A cim, és a téma, tulajdonképpen a nők egyenjogusitásának problémái és az érte vivott harc az elmult 100 évben. A téma két részre osztható: a F. a zsidóságban és a F. Izraelben. A kettő nem ugyanaz.

 

      A zsidóságban, a bibliai érában, az egyenlőség a nemek között majdnem tökéletes. Pozitiv és negativ micvák, tilalmak, egyaránt köteleznek férfiakat és nőket. Ádám és Éva a teljes egyenlőség jegyében tevékenykednek; a három ősapánál a feleségek dominánsabbak mint férjeik. A zsidó ággáda (legenda) szerint, Isten előszőr a nőkhöz szólott ("Bét Jákov"), amikor a Tórát adta és csak azután a férfiakhoz. Clofchád lányai, akiket szoktak az "első zsidó feministáknak" becézni, kivivták, hogy a nők is örökölhessenek törzseiken belül és ahhoz menjenek férjhez, akihez akarnak. A Tóra szociális törvényei különleges védelmet az özvegynek, illetve az egyszülős gyermekeknek.  A gazda köteles feleségül venni – ő vagy a fia – az apja által munkára fogott és "eladott" szolgálólányt – és ha nem – köteles azt szabadon bocsátani. A háboruban foglyuj ejtett szép (pogány) nőt, a zsidó hadfi köteles volt betériteni és feleségül venni – vagy szabadon bocsátani.

 

   A honfoglalás után Izrael törzsei háborut inditottak Benjámin törzse ellen – egy ágyas megerőszakolása miatt.

 Az ókori Izraelben három prófétanő müködött – Mirjám, Debora (aki biró is volt) és Chulda – és két királynő, Izebel és Átáljá, bár az utóbbiak tevékenységében nem volt sok köszönet. Eszter királyné nevét bibliai könyv viseli. (lásd róluk részletesen Naftali Kraus, Az Ősi Forrás (15) Nők a Bibliában és a Talmudban, POLGárt kiadó, Budapest, 2005),

 

     A Hasmóneus korszakban Slomcion királynő tevékenysége váltotta ki a Bölcsek elismerését.

 

A Talmudbölcsek figyelmeztettek: ügyelni kell a nők érzékenységére, mivel könnyen elsirják magukat. Ugyancsak előirják, hogy a férfi köteles szeretni feleségét mint önmagát – és tisztelni jobban mint saját magát. (Jevamot, 62b). Ha foglyok kiváltásáról van szó – elsősorban a nőket kell kiváltani.

 

     Pozitiv diszkrimináció

 

     A Talmudbölcsek felmentették a nőket azon micva-kötelességek betartása alól, amelyek "időhöz vannak kötve", mivel  azt gondolták, hogy a nő feladata a család, a ház, a gyerekek.  Igy a nők nem kötelesek naponta imádkozni, tfillint rakni, a Tóra elé járulni, de nincsenek felmentve a nem-tevőleges micvák alól (Erről részletesen lásd Naftali Kraus, Az Ősi Forrás(13)  A 613 parancsolat, Budapest, 2004, POLGárt kiadás).

Ebből az engedményből, illetve felmentésből, ami nem egyéb mint pozitiv diszkrimináció – faragnak napjainkban a zsidó feministák negativ diszkriminációt, ami, úgymond, aláássa az egyenjoguságot. A zsidó törvények szerint egy nő nem köteles férjhezmenni , ha nem akarja, és szentelheti magát karrierjének. Az ókorban ez a gyakorlatban alig jutott kifejezésre, nem úgy mint napjainkban.

 

    A Talmud és annak alapján a Sulchán Áruch szerint,  a nők három legfontosabb micvája: a péntekesti gyertyagyujtás, a Chálá tésztaáldozat vétele amikor kemyeret sütnek és a családi élet tisztasága (havi megmeritkezés a mikve, a rituális fürdőben). Ezek speciális női micvák és ezen van a hangsuly amikor fontosságukat emlitik, de ugyanúgy fontos a szombat megtartása, a kóser konyha, a jom kippuri bőjt, stb.

   * * *

    Az emlitett "felmentés" következménye hogy a nők a zsidóságban, bizonyos  nem-vallási funkciók alól is fel vannak mentve.  Például nincs női rabbi, birósági elnök vagy űlnök, nincs női kántor. Maimonidés szerint semmilyen  hivatalos, közéleti posztra nem lehet nőt kinevezni (Jad, Melachim, 1, 4) de értelmezői nem találják sehol ennek talmudi forrásvidékét. Mivel majdnem mindenben van szabályterősitő kivétel, voltak Izraelben prófétanők, királynők és birák (mint Debóra) és a Talmud több olyan szentéletű nőt emlit, akik Tfillint raktak (mint például Michál, Saul király lánya és Dávid felesége "és a bölcsek nem tiltották meg neki" (Bab.Tal. Éruvin, 96a)és  Jónás próféta felesége, aki felzarándokolt Jeruzsálembe (amitől pedig nők fel vannak mentve). A jeruzsálemi Talmud szerint azonban tiltakoztak Michál Tfillinje ellen és Jónás feleségét hazaküldték (Tal.Jer. Éruvin. 10, 1). Nem tudunk nőkről akik nagy rabbik voltak, de voltak akik mint haszid vezető (Rebbe) váltak ismertté (mint a Lublini Leányzó) (1.

 

  Manapság nincs női metsző. Bár a Misna szerint ( Chulin, 1, 1 és Zevachim, 3, 1) nő lehet metsző (sakter), a gyakorlatba ez nem ment át. A Sulchán Áruch (Jore Déá, 1, 1) szerint ugyan "eleve mindenki vághat, nők is", de   R"M  Iszerlis (Remá) hozzáteszi ,hogy "van aki azt mondja hogy nem kell megengedni, hogy a nők vágjanak, miután már elterjedt a szokás hogy nem vágnak". Egyes kodifikátorok szerint az is mérvadó, hogy aki vág "nem ájul el", vagyis nem tanusit fizikai gyengeséget. Ez utalás lehet a nők eltanácsolására, hiszen nem éppen csirkevágásról van szó, és egy megtermett ökör levágása meglehetős fizikai erőt igényel.

 

    

  A svájci választójog

 

     Sokan a zsidóság szemére vetik, hogy a Sulchán Áruch szerint nő nem tanuskodhat biróságon bizonyos esetekben (amikor egy egyezmény, paktum vagy ügylet ratifikálásáról van szó, ellentétben a ténybeli tanusággal amit elfogadnak nőktől, vagy pedig ahol egy tanu elég – az lehet nő is.). Ezt a Talmud  (Sábbát, 33b) azzal indokolja meg, hogy  "a nők gyengék", esetleg könnyelmüek és rá lehet venni öket sok mindenre. Amikor Rásbi és fia, r' Elázár, bujkáltak a római megszállók elől, egy tanházban találtak menedéket, ahol R"S felesége élelmezte őket. Rásbi azonban félt, hogy ha megkinozzák őket, elárulják rejtekhelyét és ezért elbujtak egy barlangban.

 

 Bármennyire is furcsa, a "mai világban", hogy egy nő tanuságát nem fogadja el a biróság – ez semmiesetre sem furcsább, mint  hogy, például Svájcban, még néhány évtizeddel ezelőtt nem volt a nőknek választójoguk és ezen senki nem akadt fenn, mindenki "megértéssel" viseltetett.

 

   Másik, sokat hangoztatott érv a zsidó törvények ellen, hogy a Halacha kvázi diszkriminálja a nőket a férfiakkal szemben. Ez igy természetesen nem áll, mivel a házasság szentségében a nők egyenranguak a férfiakkal (2) és a halacha védelme alatt állnak, ha egy lelkiismeretlen férfi ki akarná használni őket. A Tóra azonban számitásba veszi a férfi poligám alkatát és ennélfogva – elméletileg! – megengedi a többnejüséget (Lásd Mit mond a Halacha a poligámiáról) mig a nőnek csak egy férje lehet, mivel ez megfelel monogám természetének.

 

      Maimonidés óta a válójogban is teljes az egyenjoguság, mivel a nő is kezdeményezheti a válást, azzal hogy "undorodom tőle, nem tudok vele élni" (Máisz áláj). Az Águná (lebéklyózott nő) komplexuma is a férjes asszonyokat védi, egy olyan lehetetlen helyzettől, amelyben egyedülmaradásuk esetén ujra férjhez mennének és utána az eltünt férj felbukkanna.

 

      Karhatalom nélkül

          

          Kétségtelen azonban az, hogy mint minden  törvényes rendszer ("legal system"), a halacha sem mindig konveniál mindenki számára és lehet hogy ami jó Á-nak az nem jó B-nek. Ennélfogva, aki nem fogadja el eleve a Tóra prioritását és nem él a Halacha alapján – annak nem nehéz a zsidó törvény kákáin a csomót megtalálni. A mai szabad(os) világban, a Halachát nem karhatalom tartatja be, hanem a zsidó emberek meggyőződése, akik voluntárisan fogadják el magukra nézve a halacha primátusát és ezáltal nem éreznek semmiféle diszkriminációt.

 

      Ha az elmondottakat tekintetbe vesszük – akkor  a mai zsidó feminista mozgalmak  kezdeményezései, tüntetései nem egyebek mint üresjáratok, és a mindennapi élet által felvetett problémákhoz semmi közük nincs. Egy olyan országban mint Izrael, ahol Golda Méir miniszterelnök volt és kormányában ortodox pártok is résztvettek – azért "küzdeni", mint a mai "vallásos" feministák , hogy a Siratófalnál együtt imádkozhassanak a férfiakkal – és nem a nők számára kijelölt külön helyen, - Tálitot (imasál) ölthessenek és felolvashassanak a Tórából  - ez több mint nevetséges. Persze a gyakorlatban senki nem akadályozza őket ebben, de ők a Halacha pecsétjét akarják néhol hisztérikus viselkedésükre rányomni. A Halacha ezt nem fogadja el.. Ebben nincs egyenjogúság, mint abban sem, hogy a nők a férfiakhoz hasonlóan nehéz testi munkát végezzenek, mint annakidején Egyiptomban (3).

  

"Badar és nyakas"

 

      Az elmondottakból világos hogy a Halacha mint olyan nem foglalkozik a feminizmussal, melynek követeléseit vagy gyerekesnek, vagy fölöslegesnek, vagy túlhaladottnak tartja. Hiszen az elmult 100 évben a zsidóságban a nők helyzete a felismerhetetlenségig megváltozott, ( itt ezalatt a vallásos, ortodox, sőt ultraortodox zsidóságot értjük  (4), egy lassu evolúciós folyamatban, amely, mondhatni, egyenes folytatása volt Rabbénu Gersom dekrétumának, amely a középkorban eltörölte a többnejüséget a zsidóságban – vagyis szinkronban volt és van a Halacha mai értelmezésével (5).

    

Ma az ortodox, istenfélő zsidó nők többsége dolgozik – nagyrészük tanitónő, ami önmagában véve is forradalmasitotta a zsidó nevelést, mások a hi-tech szakmában -  igen sokan közülök mint családfenntartók is funkcionálnak, mivel férjeik Tórát tanulnak. Ez nagy mértékben hozzájárult a mondvacsinált egyenlőségi "probléma" megoldásához.

 

      Rabbi Mose Feinstein, nemzedékünk nagy és elismert  poszékja, egy hozzá intézett kérdésre válaszolva, a  feministákat "gondtalan, elbizakodott" nőknek nevezi, akik a "Women's Liberation" mozgalom nevében akarják a Tóra egyes törvényeit megváltoztatni, tálitban imádkoznak, stb. M"F azt irja válaszában, hogy a nőknek szabad azokat a parancsolatokat is betartani, amelyektől fel vannak mentve; hangsulyozza az egyenlőséget, emliti hogy voltak prófétanők, stb és utasitja a kérdező rabbit, hogy mindezt magyarázza meg ezeknek a nőknek barátságosan, de legyen erős és erélyes azokkal szemben, akik a magyarázat ellenére is fenntarták "badar és nyakas" véleményüket (Mose Feinstein, Orách Chájjim, 4 rész, 49. bekezdés).

 

1)        Cháná-Ráchel Verbermácher :Legendás fiatal nő, aki mint rebbe lett ismertté a lenygyelországi Ludmirban – kb. 200 évvel ezelőtt. Ezrek látogatták és kérték áldását. Tálitban imádkozott, nagy átérzéssel. Nagy talmudtudósnak tartották és  Tórára tanitotta hiveit, akik szobája előtt gyülekeztek. A Tsernobili rebbe, r' Mordecháj, ösztönzésére férjhez ment, majd elvált és allijázott. Fiatalon halt meg.

2)        Az un. "keserü viz", amit  hűtlen feleségek tettének felderitésére használtak a Szentélyben – nem

         használt, abban az esetben ha a férj maga is hasonlóban volt ludas. (Erről részletesen lásd Naftali

         Kraus Az Ősi Forrás(1) A Heti Szidra, Nászó szakasza).

3)        A Midrás szerint az egyiptomi elnyomás "nehéz munkája" alatt azt kell érteni hogy nőkre testáltak

nehéz, férfiaknak való munkát, mig a férfiak női munkát végeztek.

 

4)        1920-ban az ortodox Agudat Jiszráél azért bojkotálta az ereci választásokat, mert azon passziv

        választójogot adtak a nőknek. Alig ötven évvel később ugyanezen párt nagy rabbijai külön

       felhivásban "szent kötelesség"nek tartották, hogy az ortodox nők elmenjenek szavazni.

5)        A Halachát annak szakavatott értelmezői – a kompetenes rabbik – magyarázzák, értelmezik és

        alkalmazzák az adott problémák megoldására. A Halachát flexibilitása tesz alkalmassá az ujonnan

         felmerülő időszerü problémák megoldására.