EGY DIKTÁRORJELÖLT JELENTKEZIK
A Korách lázadás néven ismert esemény hátterét, célját és a résztvevők személyiségét, ha nagy vonalakban megrajzoljuk - az derül ki, hogy ez egy személyes jellegü pucckisérlet volt a hatalmat megragadni, Mózest és Áront leváltani és a helyükbe a levita Korachot és epigonjait ültetni. Mindez természetesen "demokratikus" érvek alapján: "az egész közösség szent", mindenki egyenlő, minden zsidóban Isten szelleme honol, "miért uralkodnátok el tehát Isten közösségén" (4. Mózes, 16, 3).
Ha jól oda figyelünk, kihallhatjuk Korách szavaiból a diktátorjelölt mézes-mázos beszédét. A Midrások szerint minden követőjének mindent megigért, főpapságot Áron helyett, a mózesi vezetés leváltását, igazságos, demokratikus elosztását a javaknak – ő maga Korách, dúsgazdag ember volt! – csak támogassák őt önzetlen, altruista célkitűzésében. Ő magának semmit nem kér – a hivatalos szövegben nincs emlitve semmi konkrét követelés, sem magának sem társainak, csak egyenlőség és…anarchia. Nem kellenek vezetők, akik csak a nép nyakán űlnek, mindenki szent, éljen az anarchia!
Általában eddig kenyeret, vizet, húst követelt a nép – és ehhez nem volt szükség demagóg vezetőkre. Az éhes vagy szomjas ember ki tudja fejezni magát Korách nélkül is. Böháálotcha szakaszában személyében birálták Mózest, de akkor a birálók nővére és bátyja voltak, tehát a perpatvar a "családon belül" maradt. Ez az első eset, hogy tanui vagyunk egy politikai zendülésnek, melynek során a vezetést kérdőjelezték meg (a Midrások szerint a nepotizmust pellengérezték ki), anélkül hogy az önjelöltek felfedték volna igazi céljaikat.
* * *
Mikor történt ez? A legtöbb exegéta szerint ez egyenes következménye volt a balsikerü kém küldetésnek, melynek büntetése az volt, hogy még 38 évig nem megy a nép be az Igéret Földjére, amigcsak kihal az egész nemzedék. Ha igy van, akkor itt kell berendezkedni a pusztában és letenni egy demokratikus zsidó állam alapjait, amelyben nincs nepotizmus és egy diktátor – aki Isten nevében beszél – nem csinálhat amit akar.
Ibn Ezra azonban megforditja a sorrendet. Szerinte a Korách lázadás még a kémhistória előtt volt, mégpedig azért , mert akkor vették el az elsőszülöttséget Reuvén törzsétől és adták át az ezzel járó funkciókat a levitáknak Mózes és Áron törzsének. A reuvéniták emiatt érezték magukat kisemmizettnek és ezt lovagolta meg Korách, a mellőzőtt levita családtag, akinek csak egy teherhordói állás jutott a szétszedhető pusztai Hajlék mellett.
Ibn Ezra egyéni véleménye – amit élesen ellenez Nachmanides - mindenesetre azt bizonyitja, hogy sem az aranyborju készitése, sem a lázadás az isteni vezetés ellen – nem okozta a 38 éves halálos kimenetelü pusztai vándorlást. A lázadást lokalizálták, a lázadók és a felbujtók elnyerték méltó büntetésűket és minden ment tovább Kanaán felé. A honfoglalásra való készülődésnek a szerencsétlen, kétbalkezes kém-kiküldés volt végső akkordja; ez volt az amit az Örökkévaló nem bocsátott meg.
* * *
Azt mondtuk, hogy a lázadók "elnyerték méltó büntetésüket". Tudjuk mi volt ez? Egy földrengés, amely elnyelte Korachot és társait (itt szakaszunkban). Hogy is volt ez?
"Ekkor (miután Korách és társai fellázitották a népet) azt mondta Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Örökkévaló küldött engem - - - és nem magamtól cselekszem. Ha úgy halnak meg ezek mint minden más ember; ha az lesz a sorsuk mint minden más embernek (vagyis ágyban, párnák között halnak meg) – akkor nem az Örökkévaló küldött engem. Azonban ha az Örökkévaló valami ujat teremt (vagyis valami csodát tesz) és a föld megnyitja száját és elnyeli őket mindenükkel együtt – ebből fogjátok tudni, hogy ezek az emberek gyalázták az Örökkévalót.
"Alig mondta ki Mózes ezeket a szavakat, meghasadt a főld alattuk. És a föld megnyitotta száját és elnyelte őket - - - a Korachhoz tartozó embereket - - - befedte őket a föld és kivesztek a gyülekezetből. Izrael fiai pedig, akik a közelben voltak, elmenekültek kiáltozásaira, mondván: még bennünket is elnyel a föld…" (4. Mózes, 16, 28-34).
Első látásra – földrengés. Mi ebben az uj? És azok szerint akik úgy forditják hogy "csoda" – mi itt a csoda? Hiszen már voltak földrengések (bár ezidáig nem emlittetnek a Tórában) és lesznek is, napjainkig?
* * *
A csoda az időzitésben van. Akárcsak a Sás-tenger kettéválásánál – ahol a Tóra egyértelmüen kimondja hogy ezt erős keleti szél okozta – ahol szintén az időzités volt a csoda. Az hogy az apály és az erős keleti szél akkor keletkezett, amikor az üldöző egyiptomiak elől menekülő zsidóknak erre szükségük volt . Itt is a kellő helyen és a kellő pillanatban jött a földrengés, amely példát statuált és pontot tett a Korách féle lázadásra.
Mózes annyira biztos volt igazában, hogy mindent egy kockára tett fel: hiszen ha a föld nem nyitja meg a száját, ebből a nép azt a következtetést vonhatta volna le, hogy Korachnak van igaza.
A kép teljessége kedvéért, tudnuk kell, hogy az Irás nem emliti személyesen Korachot, mint akik elnyelt a föld, és vannak Bölcseink között, akik azt tartják, hogy tűzhalállal halt meg, akárcsak a 250 főnyi lázadó csoport, akik füstölős serpenyőkkel szerepeltek (lásd szakaszunkban). Úgy látszik, hogy a tűzhalál előkelőbb volt mint a földrengés és Korachnak, mint a lázadás értelmi szerzőjének és vezetőjének "szebb halál" járt (akárcsak napjainkban amikor magasrangú katonatiszteket golyóáltal végeznek ki, ahelyett hogy felakasztanának).
Hogy Korách fiai nem haltak meg, ezt maga az Irás tanusitja a továbbiakban, (uo.26, 11). A Midrás szerint az utolsó pillanatban megtértek, elhatárolták magukat apjuktól és ennél fogva megmenekültek. Tőlük származott Sámuel, a próféta, valamint a "Korách fiai" néven ismert énekesek a Szentélyben. Ezek a Zsoltárok könyvében is többször szerepelnek.
***
A "föld szája" amely elnyelte Koráchot és bandáját - igencsak megmozgatta a midrások és az exegéták fantáziáját. Ez nem lehetett egyszerü földrengés, mivel pusztán arra a kis helyre korlátozódott, ahol Korách, Dátán és Ábirám családja tanyázott. Az Atyák bölcs tanitásaiban, azon tiz dolog között, amelyek péntek délután, a teremtés hatodik napján teremtődtek – a Misna emliti "a föld száját" is, mint egy magában álló teremtményt (mellette emliti Bileám szamarának száját is – lásd Bálák szakaszában). "Tiferet Jiszráél" racionális magyarázata szerint mind a föld szája mind a szamár szája, mint potenciális lehetőségek teremtődtek, hogy majd, ott és akkor, ahol szükség van rájuk, felbukkanjanak.
Korách személyében egy exegéta sem talál semmi jót, semmi pozitiv tulajdonságot, hacsak nem azt hogy "elveiért" hajlandó volt akár meg is halni. A "lublini Látnok", a neves haszid rebbe, úgyszólván az egyetlen, aki Koráchot "szent nagyapó"nak (Der heilige Zeide) titulálja, talán azért mert a késői nemzedékek nem képesek az elődöket megérteni és megitélni. Igy idéz a talmud egy beszélgetést Menasseval, Judea bálványimádó királyával, aki megjelent az egyik bölcs – Ráv Ási, a talmud szerkesztője - álmában és mentegetőzőtt: ha az én koromban éltél volna, együtt szaladtál volna velem az idolok után – lásd Szánhedrin 102b).
A Talmudban (Szánhedrin 110a), Rabba bar bar Chana, a nagy mesemondó, elmondja hogy vándorlásai során, egyszer, amikor a pusztában járt, egy beduin azt mondta neki: gyere, megmutatom neked azt a helyet, ahol a Korách társaságot elnyelte a föld. Elvezette őt egy füstölgő kráterhez, ahol egy megnedvesitett vatta megpörkölődött, amikor egy dárda hegyén igyekezett bedugni a nyilásba. Amikor odafülelt, azt hallotta: "Mózes igaz, a Tórája igaz és mi hazugok vagyunk". A Talmud ugyancsak közli velünk, hogy Koráchnak és társaságának nincs része a túlvilági üdvősségben (Szánhedrin 109b).
***
Szakaszunknak nincs "hivatalosan" egy női szereplője sem. A Midrás azonban kettőről is tud, akiknek nagy befolyást tulajdonit az eseményekre. Az egyik Korach felesége, aki uszitotta férjét, ne hagyja magát és ne hódoljon be Mózesnek, mig a másik Ón ben Pelet felesége, aki megmentette a férjét a haláltól.
Ki volt az az Ón? Szakaszunk elején a Tóra együtt emliti őt a reuvénita lázadókkal, Dátánnal és Ávirámmal, akik Korácchal együtt a felkelés vezetői voltak. Azonban, amikor azokat elnyelte a főld – Ónt nem emliti az Irás.
A Talmud szerint (uo,) Ónt felesége mentette meg a lázadók sorsától. Sajátos női logikával azzal érvelt, hogy drága férjének semmi haszna nem lesz az egészből, mivel Kórách mellett ő csak harmadik hegedüs lehet. Ón belátta, hogy feleségének igaza van, de azzal érvelt hogy már elkötelezte magát a lázadók mellett. Erre Ónné leitatta férjét, aki lerészegedett, majd elküldte aludni, mig ő maga a sátor bejáratánál fejet mosott és hosszu haját fésülgette. Amikor Korách emberei jöttek hivni Ónt a sorsdöntő gyülésre, azok visszahőköltek, amikor látták a hiányos öltözetü, negligében fésülködő asszonyságot a sátor bejáratánál. Miközben tehát Ón aludt, már eldőlt a mérkőzés, Koráchékat elnyelte a föld és Ón - hála okos feleségének – életben maradt. Erre mondja az Irás – konkludál a Talmud – hogy "az asszonyi bölcsesség épiti a házat, mig a rátarti nő bolondsága a saját kezével rombolja le"( Példabeszédek, 14, 1). Az elsőn Ón feleségét kell érteni mig a másikon Korách nejét…
A Midrás Hággádol, a jemenita zsidók midrása (Bámidbár, 16. 32), további pikáns részleteket tud az Ón afférről. Eszerint Ónt a "föld szája" az ágyában alva akarta elnyelni és felesége vitába szállt az Örökkévalóval és kegyelmet eszközölt ki férjének. Utána felébresztette és mondta neki: most menj el Mózeshez!
Ón: szégyelem magam tőle.
Erre az asszony maga ment el Mózeshez, sirt és jajveszékelt, úgy hogy Mózes megijedt tőle és kérdezte ki ez? Adjutánsai elmondták, hogy ez Ón felesége, mire az asszony elmondta Mózesnek töviről-hegyire mi és hogy történt. Erre Mózes elkisérte Ónnét a sátrához, majd beszólt az ajtón: Ón ben Pelet! Az Örökkévaló megbocsájt neked!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése