A HETI SZIDRA - CHUKÁT(2) - 2012

VENDÉGOLDAL

Irta: Shmuel Glitsenstein, rabbi

N E M   I L L I K!

Életfogytiglan, mert a vádlott tilosban ment át az úton? Húsz év közterületen rágózásért? Ez még a szingapúri büntetőjog mércéjével mérve is rettentő túlzásnak tűnik! Az eheti Tóra-szakaszban mégis azt tapasztaljuk, hogy Mózestől büntetésképpen megtagadtatik az ígéret földjére való belépés egy látszólag csekélyke kihágás ért, hogy tudniillik ráütött a sziklára, nem pedig szólt hozzá. A nép vízért kiáltott a pusztában. Az Örökkévaló azt mondta Mózesnek, hogy szóljon az egyik sziklához (nyilván hogy kérje szépen), és megígérte neki, hogy csoda módon víz fog előtömi abból. A kommentárok megvilágítják Mózes mögöttes okait, hogy miért is ütött a sziklára, ahelyett, hogy szólt volna hozzá, mindenesetre a végén csak bekövetkezett a csoda, s a nép szomját olthatta. Ha manapság egy hétköznapi rabbi vizet fakaszt a sziklából, még ha többre is van szüksége ehhez, mint szelíd rábeszélésre, a század csodájaként

ünnepelnénk, egyszersmind megnyerné vele a kémiai Nobel-díjat. Mi volt hát Mózes bűne? Ha úgy van is (amint a Tóra rnondja), hogy az Örökkévaló nevének nagyobb szentségére lett volna, ha csak szól a kőhöz, akkor is: ilyen csekélyke kihágásért ilyen súlyos büntetés? A válasz, amit erre kapunk, az, hogy a felelősség mindig egyénre szabott. Ha a gyerek ront el valamit, az míndenestül megbocsátandó. Ha felnőtt, akinek több esze is lehetett volna, annak kevésbé vagyunk hajlamosak megbocsátani. Hasonlóképpen többet várunk el felnőttek közt is attól, aki hivatalban áll, mint mástól, Egy közönséges munkaruhán a pecsét nem akkora tragédia, mint egy finom ke Imén. A farmernadrágon a folt nemhogy elfogadható, egyenesen kívánatos. Egyesek külön fizetnek is az előre foltozott farmerért. Ugyanaz a folt egy selyemruhán: föl se lehet venni vele. Mózes olyan volt, mint a legfinomabb selyem, s ezért a legcsekélyebb, leghalványabb kihágás is súlyos véteknek minösült

az ő esetében, s a büntetés is ennek megfelelő. Eszembe jut a jól ismert jiddis kifejezés – esz  paszt nist: azaz "ez nem helyénvaló" , nem illik.- magyarázata  A. J. Twersky rabbi egyik korai könyvéből. Neki mondta gyerekkorában az édesapja, ha valami rosszfát tett a tűzre, hogy esz paszt nist, azaz az esetedben, fiam, az ilyen viselkedés nem helyénvaló. Az ilyen dorgálás nemhogy nem rendíti meg a gyermeki önképet, hanem megerősíti azt. A bölcs apa azt mondja ezzel a gyermeknek: különleges vagy, fontos vagy, egy olyan lény, amilyen te vagy, ilyesmit nem engedhet meg magának". Vannak olyan viselkedési mintáink, amik nem szükségképpen vétkesek, törvényszegők, de megbecsült családi háttérből érkezve mégis esz paszt nist: "nem való". Ez az a kritika, ami képes a gyermeki önbecsülést felépíteni. Micsoda gyönyörű dolog, hogya dorgálásban is találhatunk megerősítést és elismerést. Ahogy ezeket a sorokat írom, eszembe jut a chüpe

szertartása a házasságkötési rítusból. A ketubá felolvasása után általában a magyar kivonatot szoktam a lényegről felolvasni. Abban található a régies kifejezés: "ahogyan az egy zsidó férjhez illendő". A völegény kötelességei menyasszonya iránt nyernek kifejezést ebben a régies zamatu formulában, amely arra figyelmezteti őt, elvárják tőle, viselkedjék megfelelően, "ahogy a zsidó férjhez illik". Igen, többet várunk el, mi zsidók, a férjtől. Vannak hagyományos etikai normáink, egy szent hagyományunk, amihez tartjuk mag: Mindegy, mit enged meg magának körülöttünk a világ, egy zsidó férj számára esz paszt nist. Mózes a legnagyobb próféta volt a földön. Számára a mérce is a legmagasabb tehát. Minket, egyszerű halandókat szerencsére nem ehhez a  mércéhez mérnek. A magunkéhoz azonban igen. Ahhoz a standardhoz, normához,, ami a zsidókat illeti, akiket az  Örökkévaló arra hívott el, hogy "papok birodalma, szent nép" legyenek.