HETI SZAKASZ - SLÁCH LÖCHÁ -  2012

 

                    A HALÁLRA ITÉLT NÉP

 

"És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Küldj ki (szószerint: küldj magadnak) férfiakat, hogy kikémleljék Kanaán földjét, amelyet én Izrael fiainak adok. Minden törzsből egy férfiut küldjetek…" (4 Mózes, 13, 1-2).

 

    

     Nagy kérdés, minek kellett egyáltalán kémeket küldeni Kanaánba, az ország elfoglalása előtt? Hiszen a környező népek megrémültek  amikor hallották, hogy héberek kiszabadultak az egyiptomi rabságból és útban vannak az Isten által nekik adandó Igéret Földje felé. A népek hittek és a zsidók nem?

 

     Mózes ötödik könyvében, majd ki fog derülni, hogy a nép maga követelte a kémek kiküldését és Mózes csak engedett kérésüknek, bár sejtette, hogy ennek nem lehet jó vége, hiszen   12 zsidó kém – legalább 24 vélemény. Azonban, isteni sugallatra, azt mondta: jó, ha kémeket akartok, legyenek kémek. Itt szakaszunkban úgy tünik, hogy az Örökkévaló maga utasitotta Mózest, küldjön ki kémeket Kanaánba.

 

     Miután a kiküldött kémek defetista – bár a valóságnak megfelelő – jelentése következtében, a nép nem hajlandó tovább menni, hogy elfoglalja az Országot, az Igéret Földjét – sőt vezetőt akarnak választani Mózes helyett, aki vissza viszi őket Egyiptomba – az Örökkévaló ezt mondja:

  "Mondd nekik: Életemre mondom – igy szól az Örökkévaló – hogy úgy fogok veletek bánni, ahogy ti beszéltetek ellenem. Itt a pusztában fognak elporladni holttesteitek - - -minden 20 évnél idősebb férfi, mert zúgolódtatok ellenem. Nem mentek be arra a földre amit esküvel igértem nektek - - - gyermekeitek azonban, akikről azt mondtátok, hogy prédává lesznek,  azokat beviszem, hogy megismerjék az Országot, amit ti megvetettetek - - - fiaitok negyven évig fognak vándorolni a pusztában és bűnhődnek hűtlenségtekért - - -  negyven napon át kémleltétek ki azt a földet, most negyven évig bűnhődtök, minden napért egy-egy évet bűnhődtök..." (4. Mózes, 14. 28, 34).

 

Súlyos szavak  ezek. 40 nap – negyven év. Első látásra ez azt jelenti hogy a nép, az egész nép, halálra van itélve A negyvenes szám szimbólikusnak tünik itt, de lehet hogy van mögötte valami praktikus, ahogy Rási ezt a helyszinen tudtunkra adja.

 

     Ha tovább vizsgáljuk a lázadás eredményét –  kiderül, hogy az itélet korántsem az egész népet sujtotta. Hanem? Csupán azt a hatszázezret, a hadviselt felnőtt férfiakat 20-tól hatvanig. A nőket egyáltalán nem érintette, amint azt látni fogjuk.

 

                                                            *

      Lázadást mondtunk, mert ez nem volt egyszerü zúgolódás, morgás, függelemsértés. Az ezt megelőző "balhé", az aranyborjú, mindössze 3000 embert érintett, bár istentelen cselekedet volt az is. Az ezt követő Korách zendülésben (a következő szakaszban) mindössze két törzs vett részt. Itt ez lázadás volt a javából, mivel a kémek mind a 12 törzset, vagyis az egész népet képviselték. Ha Kálévet (Jehuda) és Jósúát (Efrájim törzse), leszámitjuk,  akkor is tiz törzs, az óriási, túlnyomó többség, képviselői jöttek vissza  azzal a verdikttel, hogy nem kérünk az Országból, hanem vissza Egyiptomba, a szolgaságba.

 

       Nem csoda ha több exegéta arra a meggyőződésre jut, hogy a  negyven éves büntetés, nemcsak büntetés volt a példátlan szemtelenségért, amivel a hálátlan nép elutasitotta az isteni segitséget – hanem egy előrelátó és előre mutató cselekedet, ami azt sugallta, hogy nem szabad a honfoglalást elsietni. "Ezekkel" – az Egyiptomból alig két éve szabadult (rab)szolgalelkü emberekkel, nem lehet országot épiteni, se nem hont foglalni. Ezek az első lövés hallatán visszaszaladnak Egyiptomba és  igy, jobb ha kihal ez a  nemzedék. Fiaik, akik már a szabadságban születtek, alkalmasak lesznek a honfoglalásra.

 

    Hogy ez nem csak logikus fejtegetés hanem az Irásban egyértelmüen kifejtett valóság , olvashatjuk Besálách szakaszában, ott ahol a Tóra elmondja a kivonulás rendjét Egyiptomból:

 

       "Amikor elbocsátotta (elengedte, elkergette) a Fáraó a népet – nem vezette az Örökkévaló őket a filiszteusok országán át, ámbár arra közelebb lett volna, mivel Isten azt mondotta: hátha megbánja (meggondolja) a nép a dolgot, ha háborut lát és visszatér Egyiptomba..." (2. Mózes, 13, 17).

 

     Azóta alig két év telt el.

 

                                                               *

    A kémlázadás tehát jó alkalom volt – nem ürügy, hanem alkalom – korrigálni a tényállást. Ha nem a kémlázadás, amit megelőzött az aranyborju és az állandó siránkozó, vénasszonyos panaszkodás – akkor a Tóra átvétele és a moduláris Hajlék felállitása után, minden  készen állott a honfoglalásra. 11 napos utat kellett volna megtenniők Chorév (Szináj) hegyétől Kanaán határáig.

 

Ekkor jöttek a defetista kémek...

 

 No de mégis miért pont negyven év? Miért nem lett volna elég 30 év, vagy 25?

 

  Rási válaszol a fel nem tett kérdésre, Tanchuma Midrása nevében:

 

    Azért kellett 40 év, hogy senki nem haljon meg, mielőtt eléri a hatvan évet. Ugyanis, ha valakit isteni büntetés sújt (Kárét), az meghal idő előtt, vagyis mielőtt betöltötte volna a 60. életévét. Ennek magyarázata egyszerü: az emberi élet 120 évre van maximálva, Ádám bünbeesése óta (lsd 1. Mózes, 6,2). Ennek a fele 60. Aki ennél korábban hal meg, arra vonatkozhat az Irás szava "a véreskezü és álnok emberek, az életkor felét sem érik el" (Zsolt. 55, 24). Ezért kellett, hogy a pusztabeli nemzedék halálra itélt tagjai ne haljanak meg hatvan éves koruk előtt, mivel büntetést kaptak ugyan, de nem sujtotta őket Kárét (Máhárá"l és Mizráchi).

 

       Egyes kommentátorok speciális isteni kegyet látnak abban, hogy a kémeknek sikerült bejárni az országot 40 nap alatt, vagyis megugrott nekik a föld és gyorsabban mentek mint ahogy emberek járnak (kb tiz mérföldet naponta). Eszerint a kémeknek 160 napra lett volna szükségük, hogy bejárják az országot, de az isteni kegy ezt negyven napra csökkentette.

 

                                                            *

      A tórai textus figyelmes olvasása során kiderülnek dolgok, amikre nem is gondoltunk. Először is,  a büntetés szavakban is  paralell a vétkesek  arcátlan, arrogáns szavaival. Ők azt mondják "bár meghalnánk itt a pusztában" (uo. 13,2) és az isteni válasz: oké, "itt a pusztában fognak elporladni holttesteitek" (uo. 14, 29). Ők azt mondják: "miért visz bennünket az Örökkévaló abba az országba"? és az isteni válasz: valóban, nem fogjátok látni az országot!...

 

       Azonban, amikor azt mondják, hogy "asszonyaink és gyermekeink prédára lesznek..." (uo. 14, 3), az Örökkévaló ellentmond: "gyerekeitek, akikről azt mondtátok, hogy prédára lesznek, őket beviszem, hogy megismerjék az Országot" (uo, 31).

 

Figyelem! Ők asszonyaikról és gyermekeikről beszélnek, de az isteni válasz csak a gyerekeket emliti. Mi van az asszonyokkal? Rájuk is vonatkozott a büntetés a kémek miatt?

 

      Úgy tünik hogy nem. A Midrások ezt kimondják egy per egy. Tanchuma, Midrás Hágádol és Midrás rábbá szerint a "a nők kedvelték az országot és nem keltették rossz hirét mint a kémek". Tény: Clofchád lányai részt kértek az országból, mig a férfiak csak panaszkodtak, kifogásokat kerestek és nem akartak allijázni.

 

                                                        *

     Ha ez igy van, akkor  miért emliti az Örökkévaló, válaszában, csak a gyerekeket és  miért nem deklarálja, hogy a nők is  bemennek az országba? – kérdezi reb Zálmán Szorockin, a lucki rabbi, hires exegetikájában ("Oznájjim Látorá").

 

     Válasza: nem lehetett egyértelmüen deklarálni, hogy  "a nők bemennek az Országba", mivel nem minden nő ment be, hiszen voltak akik természetes halállal haltak meg. Ha az akkori élettartam olyan volt, hogy a férfiak hatvan éves korban haltak meg, a nők sem éltek sokkal többet. (Dávid királyunk, a hagyomány szerint, 70 éves korában hunyt el és az Irás már jóval előbb őt "élemedett koru, öreg ember"nek nevezi (1.Kir. 1,1).

 

Ez egyébként lehetséges válasz arra a hipotétikus kérdésre is, hogy lehet az hogy annyi egyedülálló özvegyasszony ment be az Igéret Földjére, miután férjeik elhaltak a kémek vétkében?  Nem volt "annyi", mert a nők is elhaltak, természetes halállal, nem büntetésből.

 

Egy  biztos – és ez szakaszunk "feminista" konklúziója: Ha a kémek nők lettek volna, vagy lett volna közöttük jelentős számu női képviselet, nagyon valószinü hogy a zárójelentés nem lett volna annyira defetista.

 

Vagy talán egyáltalán nem.