AZ ÁLDOZAT VISSZATÉR A TETT SZINHELYÉRE  (15)

    EGY HÁZMESTERSIRATÓ CSURKA INTERJU(*

 

 Tizenötödik fejezet, amelyben kiderül, hogy a telefon csörgött Klári néni Lenin köruti lakásán. Egy titkárnõ jelentkezett, azt mondta hogy a parlamentbõl beszél- - -

 

      És? - vágtam közben nagyon is udvariatlanul.

 

    "És azt szeretném mondani uram, ha meghallgatna, hogy Kapolyi László iparügyi miniszter úr, szeretne Önnel beszélni".

 

   Igyekeztem nagyon udvarias lenni, de nem ismertem a könnyed magyar társalgási nyelvet. Igy csak annyit nyögtem ki, hogy gondolom tévedés forog fenn, mivel a miniszter úr honnan is ismerne engem. Válaszként a titkárnõ átadta a kagylót és most immár Kapolyi jelentkezett és azt mondta hogy ha én vagyok   Naftali Kraus, akkor sok jót hallott rólam és nagyon kéri, jöjjek be hozzá a parlamentbe egy rövid, kötetlen beszélgetésre. Kocsit küld, visznek, hoznak, csak jõjjek. Mondtam hogy jó, semmi akadálya.

 

       A beszélgetés persze magyarul folyt és amikor elmondtam Bátjának mirõl van szó - haladék nélkül megrémült. Ki tudja ki ez és mit akar és miért nem jön õ ide, és nem veszélyes-e, ésatöbbi.

 

    Megvolt az Izraelt képviselõ svájci követség telefonszáma, tudtam ki ott az izraeli referens. mondtam tehát nejemnek: itt van ez a telefonszám. Ha mostantól számitott másfél órán belül nem vagyok itt,  - és nem is telefonálok - hivd ezt a számot és mondd meg hogy eltüntem.

 

Alig hogy inget váltottam, (miniszter!), jött egy sötét öltönyt viselõ fiatalember és közölte, hogy õt küldte a miniszter elvtárs értem. Érzékeny búcsut vettem Bátjától, aki úgy nézett rám, mintha utoljára látna. Nem szabadulsz ilyen könnyen tõlem - mondtam héberül és a soffõr már a liftben lefelé megkérdezte, szabadna-e tudnia milyen nyelven beszéltem. Héberül, mondtam, a zsidók nyelvén, mire közölte, hogy az apja zsidó. A miniszter úr is zsidó? - kérdeztem, de azt mondta hogy nem tudja. Rebesgetik, de nem lehet tudni.

 

     Ekkor láttam elöször a magyar parlamentet - belülrõl. Szigoru de gyors ellenõrzés után, máris a miniszter irodájában voltunk. Ha jól emlékszem 89' végét vagy 199o elejét irták a népek. Romániából jöttünk át Pestre, egy 17 órás vonati bumlizás után. A vizumot Rosen egyik samesza, bizonyos Domnu Diamant szerezte meg, miután tudtam hogy semmi kilátás azt a bukaresti magyar követségen megkapni. Eminenca utasitotta Diamantot, aki kérte útleveleinket, elkacsázott és egy félóra mulva jött a vizumokkal. Kérdeztem, meghálálhatom-e egy ropogós huszdollárossal, de a Domnu   ( 1) azt mondta hogy Rosen szolgálatában neki tilos pénzt elfogadni, de egy  karton Kent az nem pénz. Miután a karton gazdát cserélt, fúrta az oldalamat a kiváncsiság és megkérdeztem, mégis hogy csinálta ezt?

 

     {Diamant nevetett.Öltözete olyan volt, - blézer csillogó gombokkal és egyfajta, egyensapkának tünõ fejfedõ - mintha libériás inas lenne. Bemegyek, hatalmas sor áll, egyenesen a konzul ajtajához, bekopok, nem várok válaszra, hanem bemegyek és azt mondom Diamant. Mielõtt amaz azt mondhatná hogy Jack Robinson, elmondom franciául, hogy Eminenca sa, a Sef Rabin, a román parlament tagja, stb, stb. Még meg sem várta a  végét, a vizumok már benne voltak az útlevelekben - és még pénzbe se került. Ezzel visszaakarta adni a 2o-2o dollárt, amit a vizumokra adtam neki, de  én ezt elháritottam, mondván hogy a talmud szerint én errõl már lemondtam és ezért ez õt illeti meg. A Talmudhoz nem értek, mondta domnu Diamant és a 4o dollárt zsebre tette.

 

   A vonatjegyeket is Diamant vette meg, de lévén késõ - nem kapott jegyet hálókocsira. Hat nist kájjn majre (2 ) mondta és elmagyarázta, hogy készitsek elõ a szivarzsebemben 1-1 két dolláros bankjegyet és mihelyt a vonat elindult menjek ki, és keressem meg a kalauzt (ne várjam meg amig jön, mert akkor már késõ lehet). Ha tud magyarul - mondjam meg neki egyenesen mit akarok és nyomjam a kezébe a 2x2 dollárost.Ha nem tud magyarul, tegyem ugyanazt és mutassam, hogy aludni akarok. Elég lesz 2-2 dollár? - aggodalmaskodtam de Diamant figyelmeztetett, ne is merjek többet adnak mert "elrontom a piacot". Pontosan úgy lett ahogy mondta és a konduktor még a böröndjeinket is segitett átcipelni a hálókocsiba.

 

  A pályaudvaron senki nem ellenõrizte a vizumokat.Ezzel szemben a román-magyar határon öt órát vesztegelt a vonat, amig a román fináncok nagy körülményesen végigjárták a vonatot és beszedték az obligát Kent csomagokat. Én két-két csomagot adtam nekik, erre mondták hogy ne is keltsem fel a domnát (3 ) minden rendben.}

 

"Befektetõk" -  zsidó iskola fejében

 

 Irodájában Kapolyi László rögtön a tárgyra tért. Nem mielõtt megittuk az obligát, méregerõs feketét, mikoris nagy érdeklõdéssel hallotta, hogy én kósersági okokból nem iszom tejjel.

 

A miniszter elsõ látásra - és hallásra - jobb benyomást tett, mint egy átlag kommunista funkci, olyannyira hogy rá is kérdeztem, kommunista-e. Nevetett és megkérdezte, tudom-e hány kommunista volt Magyarországon 45-ben, amikor az oroszok megszállták az országot. Mondtam hogy plusz-minusz 5o, mire elálmélkodott. hogy milyen jólértesült vagyok. Ennyivel kaptuk az országot és ennyivel adjuk vissza - mondta és én dicsértem az õszinteségét.

 

     Lévén iparügyi miniszter a Grósz (4), illetve Németh kormányokban, valaki besúgta Kapolyinak, hogy nekem (?!) jó kapcsolataim vannak nyugaton. Hozzak befektetõket - mondta - nem fogom megbánni. Ezt egy olyan  ujj-mozdulat kiséretében tette, ami a pénz, illetve a pénzszámlálás nemzetközi kódja. Mondtam , hogy engem a pénz nem érdekel, nekem ne jöjjön ilyen sheylocki mozdulatokkal.

 

    Akkor mi? -  kérdezte.

 

   {Engem a zsidó nevelés érdekel - mondtam. Intézze el hogy nyissanak három zsidó iskolát, állami támogatással, kettõt Pesten és egyet vidéken, mondjuk Debrecenben és én annyi befektetõt hozok, hogy Dunát lehet rekeszteni velük.

 

    Kapolyi úgy nézett rám, mint  egy Ufora, aki hirtelen alászáll az egekbõl és olyanokat mond, hogy attól a Párt a falnak megy. Zsidó iskola? Nem pénz, nem részesedés, nem százalék, nem részvények, hanem zsidó iskola?

 

Igen, mondtam - nekem a dilim a zsidó iskola. Érdeklõdésére elmondtam a hasonlatot a kõszáli sasról, és egy további kérdésére válaszolva azt mondtam, amit annakidején az EÜH elvtársának: én régész vagyok, törött cserepeket ragasztok össze.A magyar zsidók - törött cserepek...

 

Itt elmélázott, majd azt mondta, hogy kérésem nem kivihetetlen. Itt most nagy változások vannak-lesznek és ennek keretében minden lehetséges. Egyetértettem: ha õ képes zsidó iskolákat létesiteni, én tudok befektetõket hozni. Ebben maradtunk.}

 

   Egy adott pillanatban az órámra pillantottam és - megrémültem. Épp most telt le  a másfél óra és most Bátja telefonál és fellármázza a svájci követséget. Kértem engedjen telefonálni, felhivtam Bátját és - foglalt volt. Harmadszorra sikerült elérnem és kiderült hogy már tárcsázta a követséget, de szerencsére ott is foglalt volt. Megnyugtattam, hogy minden rendben és maximum egy fél órán belül ott vagyok a Lenin kõruton.

 

     Kapolyi feszült figyelemmel kisérte a telefomomat, de persze egy szót sem értett belõle. Én sietettem segitségére, mondtam ne szégyelje magát, kérdezzen nyugodtan, nekem nincsenek titkaim.  Kérdezett és én elmondtam, hogy a feleségem féltett, hogy megbeszéltük a svájci telefont, ha másfél órán belül nem vagyok otthon...

 

Még mindig a csengõfrász - mondta Kapolyi szomoruan - hirünk a világban. Ez majd elmulik - vigasztaltam - a rendszerváltozással a kommunista gyakorlat elpárolog mintha soha nem lett volna. De majd jön helyette az antiszemitizmus...

 

Kapolyi kétségbeesetten tiltakozott, de én ajánlottam, találkozzunk néhány év mulva...

 

Barátságban váltunk el, a soffõr elõállott és én tiz perc alatt voltam otthon, a Lenin köruton, ahol közben Bátjá felfedezte a Jávorékat. Azóta sem láttam Kapolyit. ( 5).

 

   A butikok országa

 

 Már mondtam számtalanszor, hogy én Magyarországra a zsidók miatt és végett megyek - a többi nem érdekel. Ezt könnyü mondani, de lehetetlen volt nem észrevenni azokat a mélyreható változási folyamatokat, amik akkor és ott megindultak.

 

Az eladdig tespedt, letargiába süllyedt "vidám barak" (6 ), ahol mindenki "magának kapart" és az életideál egy Trabant és egy vidéki vityilló volt ("kiló kenyér három forint") - most meglódult minden irányban. naponta jelentek meg uj lapok, hetilapok, folyóiratok, régi-uj szenzációkkal. Ahogy a Párt eltünt a süllyesztõben és  uj pártok alakultak szinte naponta - jelentkezett az általam Kapolyinak bejósolt antiszemitizmus

 

Már eddig is voltak un. "maszek" ( 7 ) üzletek, lángossütõk stb. de most majdnem minden házban nyilt egy butik, ahol vagy olcsó és bóvli konfekciót, vagy a Bécsbõl behozott orkánkabátokat és egyéb meciekat vesztegettek. A dollár drága, a forint olcsó. a nyugati túristának Magyarország  tejjel-mézzel és nes kávéval folyó Kánaán benyomását keltette

 

Jávoréknak egy emelettel lejjebb volt butikuk a Lenin köruton (8 ). Kedves, heimis házaspár, egy lányuk Párizsban, egy fiuk Pesten, aki akkor kezdte csinálni a Fekete Doboz leleplezõ videó kazettáit. Egyszer utközben lefelé, bementünk megnézni mi van a butikban és Bátjának megtetszett egy csomó olcsó rongy, fõleg kötöttáru, minden méretben. Jávor Lászlóról kiderült hogy ismerte apát a Teleki térrõl, még a hanghordozásuk is hasonlitott. "Én egy minjen-man ( 9 ) vagyok" - közölte velem és felsorolt néhány közeli zsinagógát ahova rendszeresen jár hétköznap. És szombaton? - kérdeztem. Szombaton nem, mert akkor megy a legjobban az üzlet. A következõ években minden ékesszólásomat bevetettem, hogy meggyõzzem Jávor urat és feleségét, hogy "érdemes" az üzletet szombaton bezárni.

 

     Nem megy - mondta ki a szentenciát - csak jankiperkor tartok zárva. Mit akar, drága Kraus ur, hiszen a Teleki téren is csak a maga apja, meg még 2-3 biboldó tartott zárva szombaton. Szomoruan vallottam be hogy igazat beszél. De azért a kapott mezuzet feltették - igaz hogy belülre - de nekem Matild néném jutott eszembe és hallgattam. "Ál tádun et chávérchá..." (1o),korholtam magam és megtapogattam belsõ zsebemben az izraeli útlevelet. Én két hét mulva megyek haza - Jávorék itt maradnak.

 

  Egy másik, szimpatikus butikot, évekkel késõbb ismertünk meg - az Irinyi utcában, a Gortvai család tulajdonában.  Györgyi asszony maga tervezi az édesnél édesebb gyerekruhákat, az árak elviselhetõk; a mezuzet kitették (belülrõl) és szombaton semmi könyörgésre nem hajlandók zárva tartani. "A legnagyobb jécer hore  a párnósze"(11), mondta egyszer  a hadházi Ros Jesive, de akkor mi, 16-17 éves fiuk, kimosolyogtuk õt. Mit tud õ a Jécer Horerõl, ( a rossz ösztönről) amit  szemünkben ott és akkor - de nemcsak ott és nemcsak  akkor - a ringófenekü parasztlányok képviseltek. A Ros jesivenak abban az idõben hét gyereke  volt és úgy tünt, hogy õ már túl van mindezen.

 

   "Vesszen a fõrabbi"!

 

          Az egyre gyakrabban emlegetett antiszemitizmust én akkoriban nem észleltem személyesen. Sõt, nekem úgy tünt, hogy ez elsõsorban azon zsidó kommunisták vesszõparipája, akik pozicióikat féltik. Azonban - figyelmeztettem magamat - nem szabad átesni a ló  másik oldalára. Most hogy az egyház szabadon fog müködni, kétségtelen hogy ujra érvényesülnek a régi dogmák az "elátkozott nép"rõl, a "Bolygó Ahasvér"rõl, aki utálat és gyűlelet tárgya, mivel nem fogadta el Jézust, a názáreti József és Mirjám fiát, mint megváltót. Márpedig mi nem fogadtuk el.

 

Az éledezõ magyar antiszemitizmus akkori vezéralakja egy volt iró, Csurka István volt. Mint a kormányzó párt, az MDF, egyik vezetõ funkcionárusa, õ járt abban a hirben hogy antiszemita. Ezt cikkei támasztották alá, amik a Magyar Forumban jelentek meg. Ez a lap 1988 végén kezdett megjelenni, mint az MDF jobbszárnyának szócsõve.

 

     Érdekelt a jelenség és megkértem barátomat, az iró és rádiós Rapcsányi Lászlót (12) próbáljon nekem egy interjut kieszközölni Csurkával. A dolog könnyebben ment mint gondoltam - Baranczó Kati is besegitett, aki elsõ könyvem kiadása körül bábáskodott - és egyhamar szemtõl-szembe ültem a hires vagy "hirhedt" magyar antiszemitával.

 

Elõljáróban Csurka kereken cáfolta, hogy õ antiszemita lenne. Neki semmi baja nincs a zsidókkal. Csak hogy éppen azt nem mondta hogy néhányan legjobb barátai közül - zsidók (13 ). Õ csupán azon bolsevista rádiósok, ujságirók ellen van, akik a letünt rendszer kiszólgálói voltak - tele van velük a rádió és  a sajtó - és most amikor a rendszerváltás - jogosan és logikusan - ki akarja ebrudalni õket - eszükbe jutott hogy õk zsidók; az antiszemitizmus rémét festik a falra és emögött akarnak megbujni.

 

  {Tagadhatatlan, hogy volt ebben valami. Az 56'-os forradalom leverõi, akik véres bosszuhadjáratot inditottak a szovjet tankok biztos fedezéke mögül - "Fehér Könyv"eikben váltig festették a falra az antiszemitizmus rémét. Többek között arról beszéltek, hogy a pesti utcákon zsidókat lincseltek meg, pedig azok gyûlölt Ávos tisztek voltak, akik véletlenül zsidónak születtek  de kora gyerekkoruktól hátat forditottak és minden kapcsolatot megszakitottak a zsidósággal, akárcsak Kun Béla, Rákosi és társaik. Ebben én nem voltam Csurka vitapartnere.

 

    Egy héttel az interju elõtt, ami valahol Angyalföldön zajlott le, a magyar Fórum snassz irodahelységében - a pesti utcákon megjelentek kisméretü falragaszok és még kisebb szórócédulák, melyek szövege igy szólt:

 

   "SAMIR! ( ) te majomforma zsidó! Méltóan képviseled külsõddel Izráel gyermekeit!, A gettóba veled és minden hittársaddal! Nem akarunk ujra zsidóuralmat!

 ÉLJEN PASKAY ( ), VESSZEN A FÕRABBI!

A zsidóember most is dúskál a javakban! Vegyük el tõle!

Zsidók! Menjetek haza Izraelbe! Magyarország a keresztényeké!"

 

 Csurka kategórikusan cáfolta, hogy antiszemita lenne. Sõt, szerinte, Magyarországon nincs is antiszemitizmus. Ezt többizben is hangsulyozta az interju során. Akkor ki az "törpe kisebbség", akirõl pártja, az MDF, választási hadjárata során beszélt?

 

Azok néhányszáz kommunista funkcionárus akik a magyar médiát uralják, és akik történetesen zsidók. "Ezek 42 éven keresztül uralkodtak rajtunk és ezeknek most el kell tünniök. Nem beszéltem zsidókról, nem is gondoltam zsidókra, csak kommunistákra. Az azonban igaz, hogy ezen aparatcsikok között van nem kevés zsidó is..."}

 

 Csurka: nem vagyok antiszemita

 

 

Csurka elereszti füle mellett megjegyzésemet, hogy ezek a "zsidók" semmiféle ismérv szerint - nemzeti, vallási vagy kulturális - nem számithatók zsidóknak, kivéve talán a nürnbergi törvényeket , és folytatja a lerágott csontot  Kun-Kohn Béláról és Rákosi négyesfogatáról (14)   és azokról akik őt lehetetlenné tették és kitiltották a magyar irodalomból.

 

  Emiatt Csurka nagyon levert volt, bár váltig állitotta, hogy õt semmiféle személyes érzés nem fûti. Ezzel szemben arra panaszkodott hogy ez a "törpe kisebbség" rossz hirét kelti a világban, a nyugati sajtó állandóan támadja õt, mint antiszemitát, "pedig én nem vagyok antiszemita". Itt felemelte a hangját és megismételte amit már mondott: "Magyarországon nincs antiszemitizmus. Van szóbeszéd, itt-ott egy ujságcikk de ez természetes 42 éves szófojtás után".

 

    Csurka fõleg a rivális pártot, az SzdSz-t (15 ) támadta, amely szerinte "politikai okokból" felvetette a nemlétezõ zsidókérdést. "Ez a párt tele van zsidókkal, valóságos zsidópárt és vezetõi közt is sok a zsidó". Ennek bizonyitására Csurka megemlitette, hogy az egyik pesti rabbi (16 ) is képviselõ lett az Szdsz szineiben. "Õk azért lengetik az antiszemitizmus zászlaját, hogy szavazatokat vadásszanak".

 

       {Ugyanez a Csurka, egy perccel késõbb, azzal dicsekedett, hogy az õ pártja, az MDF, egy zsidót ajánlott a parlament elnökéül, bizonyos Szabad Györgyöt. "Azonkivül a pártnak több zsidó képviselõje is van" - mondta ( Timár György) Ez, szerinte, nem volt választási fogás.

 

  Az igazság az volt, hogy sok zsidó intellektuel hitte azt, hogy megtalálta a helyét a szabadelvü, liberális Szdsz-ben, de egy pártot amely akkor egy millió szavazatot kapott, (17) kikiáltani zsidó pártnak, ez parasztfogó demagógia volt a javából, de Csurka nem zavartatta magát.

 

       Csurka befolyása mint alelnõk igen nagy volt pártjában. Amikor Antall ezt végülis megelegelte és Csurka kint találta magát,  önálló pártot  alapitott (18) amely  a következõ választásokon 15 mandátumot szerzett. Képviselõi megnyilatkozásai valamint a párt hetilapjának - "Magyar Fórum" - alaphangja erõsen antiszemita és zsidóellenes. Csurka volt aki kitalálta a "Tel-Aviv - Washington - Párizs" tengely meséjét és nála a globalizáció elleni harcnak kimondott antiszemita éle van. Ebben kitünteti magát a lap egyik (betért zsidó) munkatársa, aki 15 évet élt Izraelben és minden felgyülemlett paranoiáját, most a zsidók és Izrael ellen forditja.}

 

   Kérdés:  Nincs valami alapja azon érvelésnek, miszerint az ön pártja (az akkori MDF) nem határolta el magát az antiszemita felhangoktól és ezt élvezvén, bizonyos körökben bizonyos népszerüségre tett szert, ami  számokban kb. félmillió voksot jelentett?

 

 Válasz: Ennek az ellenkezõje az igaz. Csak és kizárólag az MDF képes megnyugtatni a kedélyeket és leszerelni azt a hisztériát, amit az ellenpárt (Szdsz) keltett. Az MDF ma az egyetlen párt Magyarországon, amely garantálni tudja hogy a zsidók itt békességben éljenek. Nem hagyom, hogy áldatlan vitákba keverjenek, nem vagyok elkeseredett, pedig állandóan gyalázkodnak és olyan dolgokat tulajdonitanak nekem - amikhez semmi közöm nincs"

 

"Magyarország - zsidók nélkül...?"

 

    {Nem emliti név szerint, de a Házmestersirató szerzõje velejéig gyûlöli Aczél Györgyöt (19), a Kádár korszak ismert kulturdiktátorát, aki õt - Csurkát - lehetetlenné tette. Persze akkor is gyülölné, ha Aczél nem születik Appfel Henrikként és  nem lenne zsidó származásu ateista, hanem katolikus vagy református szülök gyermeke - de a zsidó "származás" mitológiája teszi a gyülöletet zsigerivé.´

 

   Kérdés: A fentiek fényében Csurka úr egyáltalán érdekelt abban hogy zsidók éljenek Magyarországon? Hiszen annyi  bajnak forrása õk és Izrael, mint tudjuk hajlandó lenne befogadni õket:

 

 Válasz:  "Magyarország nagyon megsinylené - gazdasági és kulturális vonatkozásokban egyaránt - ha a zsidók elhagynák. Nem vagyunk érdekelve ebben. Abszolut nem. A zsidók, megbecsült egyenjogu állampolgáraink és együttélésük velünk biztositva van békében és biztonságban"  

 

{Csurka még hozzátette, hogy rövidesen remél Izraelbe látogatni. Az interju 199o áprilisában készült és május 18-án jelent meg a Máárivban héberül, majd egyidejüleg a Hét Tükre cimü magyarnyelvi hetilapban magyarul és New-Yorkban - jiddisül.

   

 Ezekben a napokban kezdõdõtt el a Házmestersirató valaha tehetséges irójának második karrierje mint politikus. Amikor e sorokat irom (2oo1 derekán) Csurka egy 14 tagot számláló   (2o) parlamenti frakció vezetõje,  a demagóg populista Miép elnöke, aki nagyon reméli hogy a következõ választások során kormányra kerül, mivel a jelenleg kormányzó Fidesznek, (21) szüksége lesz rá, mint koaliciós partnerre, ha felszinen akar maradni. Csurka az interju óta több botrányba keveredett, egy bizonyos 28 millió forintos támogatást kérnek számon tõle, aminek ellenértékét - valami filmszöveget - állitólag nem szállitott. Pártjának kiugrott vezetõségi tagja - azzal vádolta, hogy õ és élettársa személyes diktatura alapján vezetik a pártot. A zsidók félnek tõle, bár mióta a parlamentbe került, Csurka kevesebbet zsidózik és ha az antiszemitizmus kerül szóba, azt elegánsan a tõle jobbra lévõ nyilas-hungarista börfejüekre testálja. Valóban, jóval veszélyesebbnek tünik Csurkánál, az az uszitó hangu szennylap, amely Demokrata néven aberrált zsidó szerzõk irásaival uszit a zsidók ellen. Itt égbekiált L.I. esete. (22).

 

     Interjumat azzal zártam hogy nem kell elvenne Csurka alól a létrát. Ha egyszer õ nyilvánosan kijelenti, hogy nem antiszemita - kell õt engedni magas a fáról lemászni és nem kell ezt megakadályozni azzal hogy "elvesszük a létrát".  Vagyis "ne csináljunk mi Csurkából antiszemitát" - irtam.

 

     Sokan támadtak emiatt és ma muszáj belátnom, hogy igazuk volt. A kiérdemesült Házmester (23 )sirató, jobban hiján ezt a rést választotta magának, melyen keresztül sikerült betörnie a magyar politikába. A probléma persze az, hogy a kommunista rendszerben felnõtt zsidók, nehezen szoknak hozzá a demokratikus rendszer játékszabályaihoz(24).

 

    Ebben az idõben kezdtem el irni a Mai Nap cimü bulvárlapban, amelynek izraeli tudósitója lettem. Elsõ látásra nagyon imponált a dolog és nem vettem észre, hogy a lap - természeténél fogva - alig foglalkozik külpolitikával és ha nem vagyok hajlandó kéjgyilkosságokról és a (nemlétezõ) izraeli hasfelmetszõ Jackról irni - nem nagyon tudok majd ebben a lapban labdába rúgni. Emlékezetes scoopom volt az arab terrorista fenyegetés, ami Herzog izraeli államelnök pesti látogatását tette izgalmassá. A hivatalosak cáfoltak - itt is és ott is - de a lapnak nagyon tetszett a hir amely igaznak bizonyult és amely végre megfelelt a Mai Nap profiljának. Ekkor kezdtem el irni a zsidó Uj Életben is, amellyel egyoldalu és keserves "viszonyt" folytattam elsõ látogatásom óta (1984-ben).

 

   A héber dátum és a zsidó bolsik

 

          Ez még a Bárónõvel tartott kapcsolat mézesheteiben zajlott - még mielõtt interjum az ÁEH egyik fõtisztviselõvel Izraelben megjelent . Gézáné bevitt a kollegákhoz, ahol ott találtam a két szerkesztõt. mindkettõ "fõrabbi". A beszélgetés kényszeredett és keserves volt, és az egyik szerkesztõ, aki fiatalkorában jesivában tanult és ismerte a "kis betüket" (25) óvatos bibliai idézettel igyekezett tudomásomra hozni hogy a falnak is füle van.

 

     Sajnáltam õt, bár elvártam volna valamivel bátrabb zsidó kiállást. Habár, ki tudja mivel zsarolták a Hivatalban és miket mondott neki a kutyatenyésztõ Bárdi, amikor rapportra fölrendelte a harmadik emeletre. A másik szerkesztõ az egész idõ alatt, ki sem nyitotta a száját (26).

 

   Hogy ne mondjam, a lap maga pocsék volt a maga nemében és kitünt sivárságával a többi egyházi lapok közül is. Kérdeztem tisztelettel az elsõ "fõrabbit" ( a továbbiakban D.), hogy lehet az hogy egy zsidó lap elsõ oldalán nincs rajta a zsidó, vagyis a héber dátum? És hogy hogy nincs rajta az obligát B"H, a héber ábécé két betüje, ami annak röviditése hogy "Isten segitségével"?

 

     Elõször adta a meglepettet, na de ilyen kérdést, de aztán feltalálta magát és azt mondta, hogy ez nem magyar-zsidó hagyomány, ez soha nem volt az Uj Életen, sem elõdjén, a Magyar Zsidók Lapján.

 

     Miután engem sem a bokorban találtak és jóelõre lefotoztam magamnak, még Izraelben, az illusztris lap egyik 1948-as számát, ahol ott volt persze mind a héber dátum, mind a két betü - a fõsz-fõr elvtárs kényszeredetten elvicsorogott - nem merem állitani hogy elmosolyodott - és az mondta hogy azóta sok viz folyt le a... és ma ez nem idõszerü.

 

  Aztán kérdeztem, hogy-hogy a lapban nincs a világon semmi zsidó anyag, hanem csak suta, olvashatatlan nosztalgia visszaemlékezések, holokaustozás is csak módjával, mert a rendszer ezt sem nagyon engedte és temérdek politika, meg külföldi hirek arról, hogy milyen jó a zsidóknak Birobidjánban, hogy müködik a warsói jiddis szinház ( 27). Az elsõ oldalon két vezércikk volt: egy politikai ahol azt lehetett olvasni, hogy milyen bölcs a Párt Népfrontpolitikája és milyen megvetendõ az izraeli agresszió ( 28), mig a másik,, az un "vallási" vezércikk, amit rendszerint a párttag orsz. fõrabbi irt és a kutyapecér cenzurázott vagy a lap egyik fõsz-fõr szerkesztõje irt  és az emlitett bártbonc dehidrálta ki belõle mindazt ami esetleg a zsidóságra emlékeztethetett volna.

 

      Ekkoriban a Mááriv, többek között már megrendelte nekem ezt a lapot is is. Olvasása minden alkalommal szivfájdalmat okozott - fõleg ha összehasonlitottam a katolikus Uj Emberrel

 

   Még megkérdeztem, miért nincs valami anyag zsidó gyerekeknek, a zsidó legendakörbõl, az õsapákról, rabbi Akibáról ? A fõsz. úgy tett mintha valami nagyon jó ötletet hallott volna: nagyon jó, Kraus ur, elkellene ilyesmi, de nálunk nincs aki irja azt. Irjon nekünk és küldje el...

 

 Mint mondottam ez 84-ben volt elsõ látogatásom során, amikor már olvadozott a szoritó jégpáncél. Amikor a fõfunkci, az ezredes Bai László a "bõ kabátról" beszélt, amit nem használnak ki. Alig hogy hazaértem, irtam egy három cikkecskébõl álló rövid sorozatot : Ki volt, Ábrahám, Izsák és Jáákob - és elküldtem. Ez a mai napig nem látott napvilágot a lapban.

 

    "Micrájim" - az nem Egyiptom

 

  Még a 73-as egyiptomi-szir orvtámadás során (29 ), amikor Árik Saron, a jelenlegi miniszterelnõk, a támadó egyiptomiakat átkergette a Szuez csatorna másik oldalára és bekeritette inváziós seregüket, a Harmadik Ármiádát - ami óriási blamázs volt Moszkva és a csatlósok kedvencének Egyiptomnak - a párttag országos fõrabbi, S. kitalálta hogy az Egyiptom szót nem szabad leirni az Uj Életben, még akkor sem ha a heti szakaszban az egyiptomi rabszogáságról, a Tiz csapásról és a kiszabadulásról van szó. Ehelyett Micrájimot kellett irni - ami Egyiptom héber neve, mert ez nem sértette a tönkrevert egyiptomi ármiáda megtépázott becsületét.

 

  Egyébként, a 73-as Jom kipuri háborunak volt egy édes mellékzöngéje, amelynek  -ezuttal szenvedõ - hõse a hirhedt õsantiszemita, zsidópapás tévés, Arafat puszipajtása volt. Hõsünk az adott idõpontban éppen Irakban volt és az ottani hirközlésnek megfelelõn szenzációsan tálalta haza,  hogy támadta meg és ütött rajta a "felszabaditó" egyesült egyiptomi-sziriai hadsereg az imperialista Izraelen, amikor azok a zsinagógákban verték a mellüket, bünbocsánatért esedezve...

 

    Otthon ezért óriási letolást kapott, mivel a szovjet és a csatlós média mint  egy további izraeli kalandor aggresziót prezentálta az eseményt. A talpraesett Lali nem maradt adós a válasszal: Kedves elvtársak! Nekem nincs problémám azzal, hogy az ügy érdekében hazudni kell. Ez rendben van, de akkor tessék szólni és idõben közölni velem mit kell hazudni. Ugyanis Irakban , nagy örömujjongás közepette az ellenkezõjét mondták...

 

   Igy aztán egy fegyelmivel megúszta amitõl késõbb "ellenálló" lett.

 

         A zsidó dátumot és a két betüt én nem hagytam annyiban. Amikor a Miok egy küldöttsége Tel Avivban vizitelt, , felszólaltam és megkérdeztem Bakos Lajost, az egyik alelnököt, miért nem lehet egy zsidó lapra két héber betüt felirni valamint a zsidó dátumot  publikálni.? Itt mondtam még egy érvet, ami - úgy látszik - nagyon meggyõzõ volt. (3o ). Már olyan rosszul állna a szénánk, hogy ez veszélyeztetnü a müködõ szocializmust? - kérdeztem.

    Mindenki nevetett, még B.L. is kényszeredetten mosolygott. Miért ne lehetne? - kérdezte vissza - soha nem hallottam errõl. Ez eddig fel sem merült. Amikor megemlitettem a fõsz-fõr.t, csak legyintett.

 

    Két hét mulva kaptam egy telefont, amiben Bakos nevében közli az egyik titkár, hogy a lapon már rajta van "mind a kettõ". Késõbb megtudtam hogy a vezetõsi ülésen a fõsz-fõr váltig ellenállt, azzal érvelt hogy "a fejével játszik", de mindenki kinevette és Bakos felolvasott egy elnöki határozatot (!) miszerint mostantól az Uj Életen rajta lesz a zsidó dátum - "ahogy volt a Rákosi korszakig" - és a két héber betü.

 

     Ez volt az elsõ - ici-pici-kis - gyõzelmem a magyar jevszekció felett, annak érdekében hogy a tetszhalott, elnyomott, megnyomoritott zsidóság megszabaduljon szellemi bilincseitõl és a kommunista sötétség zsidó helytartóitól. Az út hossz és keserves volt és máig sem ért végett...

(*Részlet egy tiz évvel ezelőtt megjelent könyvből, amely elfogyott és nem kapható. Ujabb kiadása jelenleg kétséges. A sok érdeklődő kérésére közöljük itt. A szerző)

 

 

 *********************************************************************************************************

 

JEGYZETEK

 

1) Úr (románul).

 

2) "Ne féljen semmit" (jiddis).

 

3)  Úrhölgy (román).

 

4)  Grósz Károly akit sokan, neve alapján zsidónak hittek. Ezt ellensulyozandó enyhén antiszemita szólamokat használt. Néha megjelent egy pártggyülésen és úgy mutatkozott be hogy "Grósz a nevem de nem vagyok zsidó". Hivatalos amerikai látogatásakor meglátogatta Kanadában idõs zsidó nagynénjét (Gabriel Erem közlése).

 

5)  Ujabban hallottam hogy most szociáldemokrata szinekben pompázik, miután 2ooo-ben megalapitotta a - ki tudja hanyadik - szocdem pártot.

 

6) Magyarország elnevezése a nyugati ujságirók szájában - a nyolcvanas években.

 

7) Magán szektor. Kellér Dezsõ a néhai kiváló zsidó humorista találmánya.

 

 8) Azelõtt Erzsébet körüt. Ottlétunkkor kezdték az utcaneveket rohammunkában visszaváltoztani, ami igencsak megnehezitette a  taxizást. Az öreg soffõrök még csak kiismerték magukat a régi nevekben, de a fiatalok alaposan megutaztatták a gyanutlan túristát.

 

9)  Egy ember aki kiegésziti a Minjent (a Tizeket) a zsinagógában (jiddis).

 

1o) "Ne itéld el felebarátodat, amig helyébe nem kerültél" (talmudi közmondás).

 

11)  A megélhetés a legnagyobb csábitó, keritõ, "rossz ösztön", ami az embert a vallástól - itt konkréten a szombattartástól - eltériti.

 

12) Ujságiró, iró és rádiós intellektüel, fõleg Jeruzsálem cimü monográfiája keltett feltünést és ismert Izraelben is. A Kossuth rádió vallásszerkesztõségének vezetõje - immár nyugdijas korában is. Egyszer azt irtam róla valahol, hogy ö a "legrendesebb gój Magyarországon". Zsidóság ismerete vetekszik sok rabbiéval.

 

13) Az angol közmondás - some of my best friens are jewish - parafrázisa.

 

14)  Gerõ (Singer) Ernõ, Farkas (Wolf) Mihály, Révai József és Vas (Weinberger) Zoltán.

 

15) Szabad demokraták Szövetsége, szabadelvü liberális párt, melynek összezsugorodása - ha nem eltünése - csupán idõ kérdése volt. A demokratikus hagyományokkal nem rendelkezõ Magyarországon - egy ilyen párt hosszu távon nem tud létezni.

 

16) Raj Tamás, aki azóta már nem képviselõ és nem is funkcionál mint rabbi.

 

17)  A zsidók számát akkor 1oo ezerre tették, beleértve a csecsemõket is...

 

18) Miép (Magyar Igazság és Élet pártja) hangzato de semmitmondó néven.

 

19) A Kádár rendszer kulturdiktátora, aki - Révai József örökében de nála árnyaltabban - élet és halál felett uralkodott az általa kitalált három T segitségével: Támogatott, Tűrt és Tiltott. A rendszer bukásával meghasonlott, Izraelbe látogatott, ahol baráti körben megbánta hogy elhagyta a zsidóságot (a Horthy rendszerben mint vándorszinész az Omike zsidó szinésztársulat keretében lépett fel). Unokája aktiv zsidó lett és Izraelben él.

 

2o) A Miép egyik alvezére otthagyta Csurkáékat és átült máshová, miután a pártvezéert mindennek elmondotta.

 

21) Fiatal Demokraták Szövetsége, a jelenlegi kományzópárt a kisgazdapárt segitségével. Az elõzõ választásokon a jobboldal Zsidesznek becézte; ma a jobboldal gyüjtõpártja és Csurkáékkal kacérkodik.

 

22) L.I. a lap vezetõ publicistája volt, zsigeri gyülölettel irt minden ellen ami zsidó és izraeli. Egy szép napon kiderült hogy anyja zsidó és erre hivatkozva kért és kapott allija engedélyt a Szochnuttól 1996-ban.

 

23) A budapesi házmester fogalom volt a vészkorszakban. Tisztelet a kivételnek, a többség antiszemita, nyilas besúgó volt, az életéért rettegõ és bujkáló zsidók réme.

 

24) Az egyik ortodox vezetõrõl mondták a rendszerváltozás elsõ éveiben, hogy ha valami nem ment úgy ahogy kellett volna (szerinte), odavágta, hogy "akkor megyek a hatóságokhoz".

 

25) "Otijot ktánot" (héber) - eufémizmus a talmudisztikus tanulmányokra, ahol a kommentárok rendszerint apró betükkel vannak irva, illetve nyomtatva.

 

26) Az óvatos duhaj, aki okosan hallgatott - ma a lap fõszerkesztõje. Bár az U.É. sokban megváltozott, ugyanaz a galuti, fal mellett surranó szemlélet jellemzi és  tartalmában majdnem annyira zsidótlan, mint a Rákosi korszakban volt.

 

27) Amelynek akkor sem zsidó szinészei sem zsidó közönsége nem volt.

 

28) Ez örökzöld téma volt, akár háboru volt, akár béke, az izraeli imperializmusról mindig lehetett cikkezni veszély nélkül, egy olyan korban amikor  a Népszabadság, pártosságban jeleskedve, még bélyegrovatában is Izraellenes volt (uj bélyegek rovatában 67' óta nem jelent meg izraeli bélyeg!).

 

29) Amint azt a CIA hirszerzõi hiteltérdemlõen kideritették, az  ötlet Jom Kipurkor támadni meg izraelt, amelya szent napot böjtölve a zsinagógákban tölti - az egyik "tanácsadó" szovjet zsidó tábornoktól származott, aki a sziriai hadsereget készitette fel a gyõzelemre... (lasd a 18.fejezetben).

 

3o) Bemutattam az álmélkodó hallgatóságnak egy Casablankai (Marokkó) arabnyelvü napilapot, melynek  fejlécén ott volt mind a három dátum: a moszlim, a keresztény és a zsidó. Bakos elkérte a lap fotokópiáját, amit én készséggel odaadtam neki.