ZSIDÓSÁG – ÁTÓL Z.ig
TÖBB MINT EGY ÉVE JELENT MEG BUDAPESTEN NAFTALI KRAUS LEGUJABB KÖNVYE, AZ ŐSI FORRÁS SOROZAT 19. KÖTETE. EZ A ZSIDÓ FOGALOMTÁR.
MIVEL A PESTI UJ ÉLET "FELSŐ (elnöki) UTASITÁSRA", MEGSZAKITOTTA A KÖNYVBEN FOGLALT INFORMÁCIÓ FOLYTATÁSOS KÖZLÉSÉT – MEGTESSZÜK EZT MI HELYETTE.
U
UNTERLAND – (német) az Oberland (l. o.) ellentéte. Felvidéki, máramarosi zsidó, a pestiek szemében.
URIM VETUMIM – a Tórában említett titokzatos instrumentum (2Móz 28,30). Szó szerinti értelmét nem ismerjük. Az U. V. egyfajta „jövőbelátó” készülék volt, amelyet a főpap (kohén gádol) a melldíszén viselt, benne tizenkét drágakő, Izrael törzseinek neveivel. A Talmud által leírt működése: a főpap kérdést intézett hozzá, és a válasz az egyes betűk felvillanásának segítségével vált érthetővé. Főleg azt kérdezték tőle: indítsanak-e háborút vagy sem. Mózes nem kérdezte az U. T.-t, nem volt szüksége rá, mert vele az Örökkévaló „szemtől szemben” beszélt. Legtöbbször Dávid királyunk használta háborúiban. A második Szentélyben már nem volt U. V. Utoljára Ezra könyvében említik, mint ami valamikor lesz (Rási: a Messiás idejében).
USPIZIN – (arameus) vendégek. A hagyomány szerint a szukkoti ünnepi sátorban jelenik meg naponta egy-egy ilyen „vendég”. U.: a három ősapa, (Ábrahám, Izsák és Jákob), valamint József, Mózes, Áron és Dávid. Szokás, hogy a hasonló nevű emberek Kidust (l. o.) adnak azon a napon, amikor az U. az ő nevüket viseli.
V
VÁJITEN LÖCHÁ – (héber) a szombat kimenetelekor elmondott ima. A kezdő mondatok bibliai eredetűek, Jákob áldását idezik (1Mózes 27,28).
VÉRVÁDAK – (héberül: álilot dám). Az európai népek egyik legaljasabb kitalációja a zsidók ellen. Gyakran, de nem mindig, keresztény papok uszítására azzal vádolták a zsidókat, hogy keresztény gyerekeket ölnek meg és vérüket veszik, hogy azt a peszáchi maceszba belesüssék. A „vád” és annak gyilkos következményei rendszerint vallásos zsidókat érintettek, akiknek a vallás tiltja, hogy akár egy tojásban lévő vércseppet is megegyenek, és akik a húst kisózzák és kiáztatják, hogy egy csepp vér se maradjon benne. Ismeretes a magyarországi tiszaeszlári vérvád, a XIX. század végén, és az oroszországi Beilis V. a XX. század elején.
VÉSET – (héber) nyelőcső. Ez az, amit a levágott szárnyasoknál köteles a sochét, (sakter l. o.) megvizsgálni, nem sérült-e meg, mert ha sérült, az tréflivé (l. o.) teheti a baromfit.
VIDUJ – (héber) bűnvallomás, bűnbánó ima. A haldokló mondja el a V.-t (lásd az imakönyvekben). Jom Kippurkor is mondjuk, többször is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése