A TALMUDISTA "ASZTALA"
"Ez a Tórához vezető út: "Kenyérrel és sóval élj, vizet mértékkel igyál, a földön aludj, nehéz életet élj, és a Tóra tanulásával foglalkozzál. Ha így teszel: boldog vagy és üdv neked. Boldog vagy ezen a világon, és üdv neked a túlvilágon. Ne törd magad magas rang után, ne vágyjál kitüntetésekre, a cselekedetre helyezd a hangsúlyt és ne a tanulmányokra, és ne kívánd a királyok asztalát, mert a tied nagyobb, mint az övék, és a te koronád fenségesebb, mint az övéké. Megbízható a te munkaadód, hogy megadja a munkád bérét..." (Atyák, 6, 4).
A kommentátorok megegyeznek abban, hogy az anonim bölcs nem az aszketikus életmódot dicséri, hiszen a halachának nincsenek ilyen előírásai a Tóra-tanulásra vonatkozóan.
Erre a Misna szolgál útmutatással mind a gazdagok, mind a szegények számára. A gazdagnak, hogy ne hajszolja a jólétet (Abarbanel), "mert ha hozzászokik, akkor kénytelen lesz abbahagyni tanulmányait, hogy megkeresse a jóléthez szükséges, rengeteg pénzt".
Ajánlatos "kevéssel beérni, nem vágyódni a jólét után, és örülni annak, ami van; ha kevés, ha sok" (Joszéf Jáávetz).
A szegény, nélkülöző zsidót pedig arra inti a Misna, hogy "még ha kenyérrel és sóval is élsz, és vizet is mértékkel iszol - ez nem ok arra, hogy elhanyagold a Tóra-tanulást" (Rási).
****
Egyes bölcsek saját életmódjukkal statuáltak példát. Voltak nagyon szegény Talmud-bölcsek, mint pl. Hillél, akinek még arra sem volt pénze, hogy megfizesse a Tanházba való belépődíjat, vagy Akiba, aki sokáig egy pajtában lakott, vagy Hanina ben Dosza, akinek nem volt mit ennie szombaton. Jehuda bár Ilái idejében olyan nagy volt a szegénység, hogy hat bócher egyetlen talesszal fedte be magát, így tanulták a Tórát.
Ezzel szemben voltak rendkívül gazdag bölcsek is, mint pl. Tarfon rabbi, Eliézer ben Harszom, Jehuda, a Fejedelem és mások.(lásd Naftali Kraus: Az Ősi Forrás(3) A Talmud Bölcsei).
A királyok asztala...
- Nem túlozzák el Bölcseink a Tóra-tanulás fontosságát, a Tóra művelőinek dicséretét, olyannyira, hogy azt a királyság fölé helyezik? - teszi fel a kérdést Ábrahám Stáhl, mondván, hogy a tálmid-cháchám asztala nagyobb mint a királyoké, akiknek koronája (eszmeileg) ugyancsak a Tóra koronája alatt marad. A mindennapi életben ennek ellenkezője tapasztalható, hiszen egy uralkodót vagy minisztert sokkal nagyobb tisztelettel fogadnak, mint egy akármilyen nagy bölcset.
De mi marad meg a talmi dicsőségből a későbbi nemzedék számára? - folytatja eszmefuttatását Stáhl. Az említett Hillél, a hasmoneus király, Alexander Jánnáj korában élt (valamivel később - N. K.), aki a maga idején híres és dicső király volt. Ma azonban minden gyerek tudja, ki volt Hillél, míg a királyra csak a történészek emlékeznek. A Hillél által megfogalmazott szabályok ma is alapul szolgálnak a kereskedelemben és pénzvilágban (Pruzbul), míg Jánnáj rendeleteit betemette a sivatagi homok...
****
A magyar nyelvterületen élő zsidók körében a fenti Misnát kérdőjellel tanulták. Így: Ez a Tórához vezető út? Kenyérrel, sóval...? A földön aludj?..
Humorérzékkel bíró emberek a Chátám Szófernek tulajdonították ezt a kérdőjeles magyarázatot, utaiván arra a pozsonyi eredetű felfogásra, mely a maceszgombócban, kövérre hízott libában nem látott kivetnivalót, ha betartották a rituális szabályokat. Mint már szó volt róla, nincs egyetlen üdvözítő módja a Tóra-tanulásnak, mint ahogy arra sincs bizonyíték, hogy Pozsonyban valóban megkérdőjelezték volna a fenti Misnát...
****
Voltak persze olyan rebbék és rabbik is, akik a Misna szegénységre vonatkozó előírásait is túlteljesítették.
A Turé Záháv cimű halachikus könyv szerzőjéről mesélik az alábbi történetet:
Pozsonyban rabbiként működött, ahol rendkívül alacsony fizetést kapott, ennek következtében nagy szegénységben élt. Egy éjszaka tanulás közben erős fogfájás tört rá. Mivel otthon nem volt egy csepp pálinka sem (az idő tájt ezzel "gyógyították" a fogfájást), elment a kocsmába, és vett egy kupica pálinkát. De mivel egy fillér sem volt nála, adósságát a többi adós mellé felvésték a falra.
Másnap az oda betérő hívek látják, hogy rabbijuk két garasnyi tartozása is ott szerepel.
Kitört a botrány, hogy a rabbi ahelyett, hogy a Tórát bújná, kocsmába jár, részeges. Micsoda szégyen és gyalázat!
Összehívták a hitközségi vezetőket, és elhatározták, hogy azonnal felmondanak a rabbinak. Elküldték hozzá a sameszt, de azt nem vitte rá a lélek, hogy átadja neki a felmondó levelet, hanem csak sétált le-fel az ablaka alatt. Egy idő után a rabbi észrevette, és megkérdezte, keres-e valamit.
- A rabbi úr rabbiállását keresem - szólt lesütött szemmel a samesz.
Ebből a rabbi rájött, mi vár rá, ezért szó nélkül összeszedte szegényes holmiját, és távozott...
****
A kocki rebbe egy időben olyan szegény volt, hogy azt írta egyik tanítványának (Chidusé Rim -nek), gyakrabban írna, ha volna pénze bélyegre.
****
Bö1cseink azon mondását, miszerint: "ha a rabbi [tanító] olyan, mint Isten angyala, akkor lehet tanulni tőle - ha nem, akkor nem" (Moéd Kátán, 17) egy humoros interpretáció úgy értelmezi, hogy azért kell egy tanítónak olyannak lennie, mint az angyalnak, mert az nem eszik, és nem iszik...
Így aztán a tanító ki tud jönni a fizetéséből...
****
Reb Náchum, a csernobili rebbe igen nagy szegénységben élt. Lakása mindössze egyetlen szobából állt, vagyona egy használt báránybőr ködmön, amit reggelente a felesége vett fel, amíkor a piacra ment dolgozni, délután a rebbe, amikor a Tanházba indult.
Gazdag hívei felajánlották, hogy vesznek neki lakást, bútort, ruhát, mindent, mert hát mégsem élhet így egy rabbi. A rebbe mindezt elutasította, mondván, ő nem fog letérni a haszidizmus útjáról.
- Miért lenne a nélkülözés a "haszidizmus útja"? - kérdezték a hívek.
- Milyen kapcsolat van a kettő között?
- Természetes, hogy van a kettő között kapcsolat - mondta a rebbe -, hiszen a Talmud szerint, aki haszid akar lenni, az tartsa be azt, ami az Atyák fejezeteiben írva van. (Bává Kámmá, 30) Ott pedig az van, hogy:
"Ez a Tórához vezető út; kenyérrel és sóval élj..." Ez a "Tóra útja" egyes számban van, vagyis ez az egyetlen út, ami a Tórához és a haszid életformához vezet.
****
A volozsini rebecen (a rabbi felesége) ezzel szemben így vigasztalta a nélkülöző bócherokat: "Nem tart szenvedéstek örökké, gyerekek. A Bölcsek nem írták elő, hogy a tálmid-cháchámnak egész életében nélkülöznie kell. Ez mindössze a Tórához vezető út, vagyis az élet egy rövid szakasza.
Meddig? Addig, míg megházasodtok, benősültök egy jó családba, kereskedők vagy rabbik lesztek, és jó jövedelmetek lesz. Ne féljetek semmit..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése