Sámson a hős biró
Sámson (héberül Simson) ben Mánoách, volt az egyetlen Izrael birái közül, aki nem ágyban, párnák között halt meg. Tragikus sorsa, hányatott élete és szomoru halála korának jelképei közé tartozik. Ő volt az egyetlen biró akinek nem sikerült felszabaditania Izraelt az idegen uralom alól és időnkénti csapásai csupán mint a bolhacsipés irritálták a a filiszteusokat, országot uraló pogány népet.
Sámson után az anarchia olyan méreteket öltött, hogy megérett az idő a gyökeres változásra, vagyis a zsidó központi hatalom megalapozására. Sámsont már születése predesztinálta az elnyomó hatalom elleni küzdelemre, de, mint azt látni fogjuk, nem sikerült össznemzeti ellenállást szerveznie – talán éppen kontroverzális egyénisége miatt, vagy azért mert ellentétben a Moáb, Ammon, Midján stb korcsnépekkel – a filiszteusok szervezett, fegyelmezett, modern népet alkottak, federációs alapon álló fejedelemségekre tagozódva – akik ellen majd csak Saul illetve Dávid tudják sikeresen felvenni a versenyt.
Sámson születését Isten angyala harangozza be meddő szüleinek és ő nazarénus (fogadalmár) lesz születésétől fogva. Hadd idézzük az irást:
"Izrael fiai a továbbiakban is rossz fát tettek a tűzre, (vagyis rosszat tettek az Örökkévaló szemében). Ezért az Örökkévaló a filiszteusok kezére adta őket negyven esztendőre.
Ekkoriban élt Cor'ában egy Dán nemzetségéből való ember, kinek neve Mánoách volt. Felesége meddő volt, nem szült gyermeket. Egyszer volt, hogy megjelent az Örökkévaló angyala az asszony előtt és azt mondta neki: Lásd, meddő vagy, nem szültél, de teherbe fogsz esni és fiut szülsz. Mostantól fogva vigyázz, hogy bort vagy szeszes italt ne igyál és semmiféle tisztátalant ne egyél. Mert állapotos leszel és fiut szülsz. Ne érje fejét borotva, mert Istennek szentelt lészen az a gyerek már anyja méhében. Ő kezdi majd megszabaditani (vagy: felszabaditani) Izraelt a filiszteusok uralmából.
Az asszony ment és mondta férjének: ,Isten embere jött hozzám; úgy nézett ki mintha Isten angyala lenne, igencsak félelmetes. Nem kérdeztem meg hová való és a nevét nem mondta meg nekem. Azt mondta nekem: teherbe fogsz esni és fiut szülsz - - -'" (Birák, 13, 1-7).
Az asszony elmondta férjének a Lény feltételeit, "Isten emberének" titulálván őt (nem angyalnak). Mánoách kvázi szemrehányást tesz feleségének, miért nem kérdezett rá nevére vagy lakhelyére, mert további részleteket akart megtudni a születendő gyerekre vonatkozóan és igy nem tudja hol keresse azt (R' Joszéf Kárá).
Ennélfogva Mánoách könyörgött Istennek küldje el azt az embert mégegyszer és oktassa ki őket, hogyan viselkedjenek a születendő gyerekkel. Kérése meghallgatásra talált és Isten embere ismét megjelent az asszonynak, amikor az a mezőn volt, de férje, Mánoách, nem volt vele. Ekkor az asszony elfutott, közölni férjével hogy ismét itt van az az ember, aki a minap megjelent nála.
***
"Mánoách fölkelt, követte feleségét. Amikor odaért, megkérdezte: te vagy az a férfi, aki ezzel az asszonnyal beszéltél? Az meg azt felelte: én vagyok - - -", majd kérdésére válaszolva "az Örökkévaló angyala azt mondta Mánoáchnak: Őrizkedjék az asszony mindattól amit mondtam..." (uo. 11-13).
Ennekutána Mánoách szerette volna megvendégelni a vendéget (hasonló motivum amit Gideonnál láttunk), de az angyal szabadkozik, az elkészitett ételáldozatot tűz emészti el és az angyal a tűzben égbe száll. Előzőleg Mánoách még megkérdezi az angyal nevét, de az nem mondja meg neki, mert neve titkos (Pe'li).
Miután az angyal eltünt, a házaspár fél ,hogy "megfogunk halni mert Istent láttuk", de feleség megnyugtatja férjét, mondván "Ha az Örökkévaló szándéka megölni bennünket, nem fogadott volna el tölünk égő és ételáldozatot és nem láthattuk volna mindezt..."(uo. 22-23).
Ennekutána az asszony fiut szült és elnevezte Sámsonnak. A gyerek felcseperedett és megáldotta őt az Örökkévaló, majd az Örökkévaló szelleme kezdett működni benne Dán táborában, Cor'á és Estaol között.
Nehéz nem látni, hogy Sámson még fogantatása előtt az isteni terv – determináció – szerves része. Miután az Örökkévaló megelégelte Izrael szenvedését ("megesett a szive rajtuk"), ime még egy kisérlet felszabaditani őket, ezuttal a filiszteus iga alól. Sámson csak másodsorban volt biró, főszerepében egy egyszemélyes ellenállási mozgalom volt, aki nem volt képes egyesiteni a népet maga mögött (majd látni fogjuk hogy Jehuda törzsének vénei kiadják őt ellenségeinek), de állandó agressziv akcióival izgatta, dühitette a filiszteusokat és előkészitette a talajt az iga lerázására.
***
A filiszteus elnyomás nem volt totális. Az öt mini-fejedelemségbe tömörült tengerentúlról jött törzsek (a hagyomány szerint Kréta szigetéről származtak át ide) a tengerparti sávot (Gáza, Askelon, Asdod, Gát és Ekron) foglalták el és meglehetős autonómiát hagytak a zsidóknak. Nem kényszeritették őket erőszakkal isteneik akceptálására, mivel tudták hogy szép szóval és a filiszteus kultura fitogtatásával többet lehet elérni. Ezzel szemben magas adókat szedtek és megtiltották hogy zsidó vasesztergályos vagy fegyverkovács lehessen, hogy ilymódon a zsidók ne tudjanak felfegyverkezni.
Sámson szerette a nőket. Ezt a tényt bölcseink úgy fogalmazzák hogy "a szeme után ment", ha látott egy szép filiszteus nőt – azonnal belebolondult. Ez azonban nem ilyen egyszerü, mert az Irás tanusitja, hogy "Sámson csak ürügyet keresett a filiszteusok ellen"( Birák, 14, 4), vagyis igy akart beléjük kötni. Ez történt a timnai nő esetében is (nevét nem tudjuk) akit Sámson meglátott és azonnal feleségül akart venni. Szülei, mint jó zsidó szülők, mepróbálták lebeszélni, mondván neki:
"Nem találsz nőt a rokon lányok között, vagy egész népemben, hogy a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz feleséget venni!?" (uo.3)
Azonban Sámson erősködött, hogy ez a nő tetszik neki, ezt akarja. Meg is tartották a lakodalmat, de Sámson közben kitalálta, hogyan bosszantsa a filiszteusokat . Ugyanis
"Elment tehát Sámson, apjával és anyjával, Timnába. Útközben, amikor a timnai szőlökhöz értek, egy orditó oroszlánkölyökkel találta magát (Sámson) szemben. Megszállta őt az Örökkévaló szelleme és széttépte az oroszlánykölyköt, mintha csak egy kecskegidát szakitott volna ketté, pedig semmi nem volt a kezében. Apjának és anyjának nem mondta el, mit csinált - - -
Néhány nap mulva ismét eljött (Sámson), hogy elvegye a nőt. Közben letért az útról, hogy megnézze az oroszlán tetemét és ime az oroszlán hullájában egy méhraj volt és méz! Kiszedte a mézet és mentében ette. Odament apjához és anyjához, nekik is adott mézet és ők is ettek - - -" (5-9).
Rövidre fogva: Sámson feladott 30 filiszteus vőfélyének egy találós kérdést. Ha azok megfejtik a lakodalom hét napja alatt. ad nekik 30 inget és 30 rend ruhát. Ha nem fejtik meg, ők adnak neki ugyanannyit.
A találós kérdés igy szólt: "Étel jön az evőből, édesség az erősből".
Azok törték a fejüket de nem voltak képesek megfejteni. A hetedik napon azt mondták Sámson feleségének, vegye rá férjét, hogy árulja el neki a megfejtést. "különben elégetünk téged és apád háza népét! Hát azért hivtatok ide, hogy kifosszon bennünket?!"
A filiszteus nő felhasznált minden asszonyi praktikát és addig szekálta, amig elárulta neki. Az meg elmondta a vőfélyeknek, akik a hetedik napon, naplemente előtt, azt mondták neki:
"Mi a méznél édesebb és az orszlánnál erősebb" (uo. 18).
Sámson most már átlátott a szitán és igy válaszolt nekik:
"Ha nem az üszőmmel szántotok / találós kérdésem ki nem találjátok!"(uo).
Ekkor elérkezettnek látta az időt tervezett akciója véghezvitelére. "Megszállta őt Isten szelleme", elment Askelonba, az egyik filiszteus fő városba, megőlt harminc embert, lehúzta ingüket és ruhájukat, odaadta a vöfélyeknek. Ennekutána nagy haragjában hazament szüleihez és a hoppon maradt menyasszonyt apja hozzáadta az egyik vöfélynek.
***
Ne kérdezze a kedves olvasó, mit vétett a 30 ártatlan askeloni lakós, akiket Sámson megőlt nagy haragjában. Partizánharc volt ez a javából, vagy ha úgy tetszik terrorista akció, amit semmiféle genfi konvenció nem akceptál. A filiszteusok mindenesetre megjegyezték maguknak Sámson nevét.
Ez azonban csak az első felvonás volt.
Sámson egy idő mulva, búzaaratás idején, ujra elment Timnába, meglátogatni feleségét, akinek egy kecskegidát hozott ajándékba. Apja nem engedte be hozzá és magyarázatként hozzátette, hogy "azt hittem meggyülölted őt és ezért a vőfélyedhez adtam feleségül. De itt a huga aki szebb nála, legyen az a tied!"
Sámson vagy megsértődött vagy úgy tett mintha megsértődött volna (hiszen ő hagyta el feleségét!). Mielőtt elment kijelentette hogy "ez egyszer nem én leszek a hibás ha kárt teszek a filiszteusokban".
Mit tett?
Fogott 300 rókát(!) és kettesével csóvát tett a farkaik közé és összejötötte öket. majd meggyujtotta a 150 csóvát és ráeresztette a rókákat a filiszteusok lábon álló gabonájára. Igy felgyujtotta a kévéket, a lábon álló gabonát sőt a szőlőket és az olajfa ligeteket is.
Amikor a filiszteusok nyomozni kezdtek, ki tette ezt, kiderült hogy Sámson, mivel a timnai apósa elvette tőle feleségét és vőfélyéhez adta. Erre odamentek hozzá és megégették az asszonyt és az apját. Sámson erre bosszut esküdött, agyba-főbe verte őket, majd elment és az éjtámi sziklahasadékban lakott.
***
Sámson filiszteusverésének hátteréről azt mondja a a Talmud és a Midrás, hogy ennek alapja az ősidőkből ered. Ekkor ért véget annak az eskünek a foganata, amit Ábrahám esküdött Ávimelech filiszteus királynak, ami egyfajta megnemtámadási szerződés volt, négy nemzedékre szólóan. Itt a filiszteusok megszegték az esküt, mert szorongatták Izraelt és ez jogalapot adott Sámsonnak partizán tevékenységére (Szóta, 9, 2). A Midrás Jákov próféciájáról beszél, amikor fiait megáldotta halála előtt: amikor Dánról beszélt, őt egy kigyóhoz hasonlitotta, amely harapja a a ló sarkát és ezzel az leveti lovasát. Itt Sámson személyesiti meg ezt a kigyót. (Bámidbár rábbá. 10, 5).
A SZAMÁR ÁLLKAPCSA
"A filiszteusok felvonultak és tábort ütöttek Judeában és ellepték Lechit. A J udeaiak megkérdezték, miért vonultatok föl ellenünk és azok azt mondták: azért vonultunk fel hogy megkötözzük Sámsont és úgy bánjunk vele, ahogy ő bánt velünk.
Erre odament háromezer judeai ember az étámi sziklahasadékhoz (ahol Sámson tartózkodott) és azt mondták Sámsonnak: Hát nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Miért tetted ezt velünk?
Ő igy felelt nekik: ahogy ők bántak velem, én is úgy bántam velük. Majd azt mondták neki: azért jöttünk ide, hogy megkötözzünk és a filiszteusok kezére adjunk! Sámson azt mondta nekik: esküdjetek meg hogy ti nem öltök meg engem..." (uo.15, 9-12) .
Azok megesküdtek (3000 ember!), megkötözték és kiadták őt a filiszteusoknak.
Itt álljunk meg egy pillanatra. Kinek volt itt igaza. A Jehuda törzsbeli Judenrátnak, akik jönnek kiadni Izrael nemzeti hősét (igy látjuk mi), akiben ők egy izgága bajkeverőt látnak. Hát nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk ? – teszik a logikus kérdést – amit tettél, nem nekik tetted hanem nekünk. Mit akarsz tőlünk, ki kért fel, hogy háboruzz ellenük?
Mi jut erről eszünkbe? Izrael a brit mandátum idején, amikor a "jisuv" ( a zsidó lakósság törvényes képviselői, tárgyalásos uton szeretnének megszerezni a mandátumhatalom jóindulatát és végső fokon a lehetőséget egy zsidó állam létesitésére, mig az illegális földalatti szervezetek az angolok ellen háboruznak és ütnek rajtuk ahol érik. Kinek volt igaza? Ez a történészek dolga.
Az is érdekes, hogy 3000 Jehuda törzsbeli ember jön Sámson elfogására. Ennyire féltek volna tőle? Vagy ennyire (túl)becsülték erejét? Ő meg csak annyit kér tőlük hogy verjék agyon. Kiadatása ellen nem tiltakozik. Miért?
Jehuda Elicur (Dáát Mikrá) szerint Sámson ereje csak a filiszteusok ellen volt "érvényes", de nem tudott kezet emelni honfitársaira. Igy amikor megigérték neki, hogy nem bántják, csak megkötözik és átadják ellenségeinek – Sámson szó nélkül hagyta magát.
"Azok igy feleltek neki: Nem (ölünk meg), csak jól megkötözünk, és a kezükbe adunk, de semmi esetre nem ölünk meg! Azzal megkötözték, két új kötéllel és elvitték a szikláról. Amikor Lechibe ért, a filiszteusok ujjongva mentek elibe, de ekkor megszállta őt az Örökkévaló szelleme és olyanná lettek karján a kötelek mint a tűz égette lenfonál, úgyhogy a béklyók lemállottak a kezéről.
Talált ott egy még ki sem száradt (szószerint "friss") szamár állcsontot utánanyúlt és kezébe vette és agyonvert vele ezer filiszteust. Mondá Sámson:
"Szamár állcsontjával rakásra vertem őket;
szamár állcsontjával agyonvertem ezret"
(Birák, 15, 13-16) .
***
Már emlitettük hogy az elnyomó filiszteus hatalom nem engedte hogy a zsidók kezében fegyver legyen. Ez Sámsont nem zavarta: neki egy szamár állkapocs is elég volt ezer filiszteus likvidálására, még ha a "kerek" szám kissé túlzottnak is tünik. Ez azonban értésünkre adja, miért nem lehetett kezdeményezni egy össznemzeti ellenállás kialakitását és miért voltak kénytelenek Jehuda vénei a reálpolitiktól kényszeritve, jönni és kiadni Sámsont, aki "nőzései" és agressziv, "zsidótlan" viselkedése mellett, vagy ellenére, 20 esztendeig Izrael birája volt.
Még fejezetünk elején, amikor Sámson dezignált fogadalmár lesz, aki "szent még az anyja hasában" (Kádos mibeten), Kimchi hosszasan foglalkozik a kérdéssel, ami mindenkiben felmerül: Hogyan lehetséges az, hogy egy zsidóból akinek születését egy angyal hozza hirül szüleinek és előirja kötelező életmódját – ilyen izgága nőcsábász váljon?! Szavaival: hogy tehette magát tisztátalanná a körülmetéletlenek lányaival!?
Válaszában Kimchi – azon az alapon, hogy " Apja és anyja nem tudták, hogy Istentől ered a dolog, és Sámson csak ürügyet keresett a filiszteusok ellen" (Bir 14, 4) – azzal érvel hogy Sámson a filiszteus nőket előzőleg betéritette a zsidóságba mielőtt elvette őket. "Hiszen – mondja Rádák - lehetetlen hogy Izrael birája és hőse összeházasodjon a filiszteusokkal és ezzel áthágja a "ne házasodj velük" (a gójokkal) parancsolatát (5. Mózes, 7, 3), amely egy súlyos vétek és az embert istentagadásra készteti, ahogy ez (uo) irva van- - - és nem találjuk hogy az Irás megállapitaná Sámsonról, hogy rosszat tett az Örökkévaló szemében és Isten segitségére volt és sikerrel járt mindenben amit csinált- - - ezzel együtt – mondja Kimchi – Sámson eleinte valóban csak ürügynek használta a filiszteus nőket, de aztán felülkerekedtek vágyai és a végén elvesztette szeme világát, mivel a szemei után ment---".
Kimchi idézi Bölcseink véleményét, (Szótá 9, 2) akik szintén közös nevezőre hozzák Sámson ellentétes viselkedését: Valóban Isteni volt a gondolat, hogy az idegen nők ürügyén Sámson nyugtalanitja az elnyomókat, de amikor ment az idegen nőkhöz, azt vágyaitól hajtva tette, (de) ennek ellenére Isten segitségére volt és a végén bosszut vett szeme világán a filiszteusoktól.
Az általános helyzet megértéséhez is hozzájárul Kimchi elemzése. Szerinte Sámson nemzedéke nem volt "annyira istenfélő", hogy megérdemelték volna a teljes felszabaditást, ahogy a többi biró esetében történt és a felemás helyzethez megfelelt egy olyan felemás egyéniség is mint Sámson. Már emlitettük, hogy Bölcseink a "három kis birát" (Gideon, Jiftách és Sámson) hozzák fel példaként arra, hogy mindig az akkori, létező vezetést kell tisztelni, akik relative olyanok, mint a náluk sokkal nagyobb fajsulyú birák, vezetők, rabbik.
A GÁZAI BORDÉLYBAN
Sámson következő allürje Gázában játszódik le, a filiszteusok egyik fellegvárában. Ezt megelőzően, amikor a szamárcsonttal agyonvert ezer filiszteust, kifáradt és nagyon megszomjazott, úgy hogy kishiján a halálán volt. Ekkor a nagy erejü hős Istenhez fohászkodott és segitségét kérte azzal a logikus érvvel, hogy a nagy csoda után ami vele történt, "most szomjan kel halnom és a körülmetéletlenek kezére kerülnöm?"! Isten erre további csodát művelt: a sziklából viz fakadt, Sámson ivott és életereje visszatért.
Gázában, ahol Sámson látogatása a provokáció csimborasszója, Izrael birája és isten kiválasztott fogadalmára, egy bordélyt látogat meg. A hir azonnal elterjed és nagy izgalmat okoz; a filiszteusok nagy erőfeszitéseket tesznek Sámson elfogására, őrjáratok keresik őt mindenütt és a terv az, hogy hajnalban elfogják, a város kapujánál, amikor el akar menni. Sámson ezt nem várja meg, hanem éjfélkor, mint aki jól végezte dolgát a műintézetben, felkel, a város kapuit a vállára veszi és angolosan távozik: a kapukat felviszi a hegyre és ott leteszi őket.
Itt Sámson, a várt akció ellenére, nem veri-őli a filiszteusokat és igy nem teljesiti a Sámsoni normát, ami az "ürügy"ből áll; abból hogy a nőzés ürügyén véres partizánakciókkal zaklatja-gyengiti a megszálló ellenséget. Itt csak megszégyeniti a körülmetéletleneket (akik Sámson szóhasználatában sokkal alávalóbbak mint az egyszerü bálványimádók), de nem tesz semmi rosszat a szajhának, aki vendégül látja. Olám Hátánách szerint itt kezdődik el Sámson hanyatlása: amig teljesiti a ráruházott feladatot és kihasználja az ürügyeket – sok mindent elnéznek neki.
Ugyanez a helyzet a következő, Delila epizódban is, ami végűlis Sámson elgyengüléséhez, elfogatásához és végeredményben halálához vezetett. Itt találjuk előszőr Sámson és női relációjában a "szerelem" kifejezést. Itt már, nem ürügy hanem szerelmi objektum és ez lett Sámson veszte (Olám Hátánách).
***
" Történt ezekután, hogy (Sámson) beleszeretett egy nőbe Szorek völgyében akit úgy hivtak hogy Delila. A filiszteus városfejedelmek elmentek az asszonyhoz és azt mondták neki: 'Szedd rá és deritsd ki, hogy mitől olyan nagy az ereje és hogyan tudnánk megkötözni és elbánni vele. (ennek ellenében) mi fejenként ezeregyszáz ezüstöt adunk neked!'
"Delila (akinek úgy látszik tetszett az ötlet), azt mondta Sámsonnak: mondd meg nekem, mitől olyan nagy az erőd, mivel lehet megkötözni téged és hogyan lehet elbánni veled!
"Sámson válasza Delilának: ha megkötöznek hét nyers innal, amelyek még nem szárazak, akkor elgyengülök és olyan leszek mint bármely más ember.
Ekkor a filiszteusok városfejedelmei hoztak az asszonynak hét nyers inat, amelyek még nem száradtak ki és az megkötözte Sámsont azokkal. Közben egyesek lesben álltak a belső szobában. Ekkor azt mondta neki az asszony: Jönnek a filiszteusok, Sámson! Erre ő úgy elszakitotta az inakat, ahogy a kócmadzag elszakad ha tüz éri! És nem tudódott ki erejének titka." (uo. 16, 4 -9).
Nem tudjuk ki volt ez a Delila, a Bibliában a csalfa, áruló asszony példaképe, aki pénzért eladja szerelmét. Gersonidés szerint filiszteus volt, akit Sámson betéritett mint a többit, de Olám Hátánách szerint mivel Szorek völgyében lakott és nem a kimondottan filiszteus városokban, lehet hogy izraeli volt, vagy kanaánita.
Akárhogy is legyen, itt már nincs szó ürügyről, az öregedő Sámson beleszeretett Delilába, aki legyengitette, kihasználta és végülis elárulta őt. Hogy Sámson nem értette mi rejlik az asszony faggatása mögött, miért akarja olyan nagyon tudni, miben rejlik nagy ereje – lehet hogy naiv volt, lehet hogy a szerelem elvette az eszét? A szerelem vak – mondja a közmondás és Sámson valóban vak volt, még mielőtt a filiszteusok megvakitották ádáz dühükben.
Egyelőre még ellenáll Delila faggatásainak; tetszik neki hogy sikerül rászednie őt. Nem kérdezi, honnan kerülnek elő az életére törö filiszteusok, tetszik neki a játék, de amikor megunja és elárulja élete nagy titkát – már nincs visszaút.
Miután mégegyszer – harmadszor - becsapta, egy trükkel ami már közeledik az igazsághoz, vagyis nazarénus hajához, amit nem ért borotva – Sámson viselkedése életuntságra utal. Már nem érdekli semmi, csak a hús-vér nő, aki előtte van, és Lyzisztráta nyomdokain haladva kényszeriti titka felfedésére. Az Irás megsúgja nekünk hogy Sámson nem tudta hogy az Örökkévaló távozott
tőle (uo. 16, 20).
***
"Ekkor Delila azt mondta neki: hogy mondhatod hogy szeretsz, ha nem enyém a szived? Már háromszor csaptál be és nem mondtad meg nekem, mitől olyan nagy az erőd! Amikor mindennap zaklatta és gyötörte szavaival, halálosan megunta a dolgot. Feltárta előtte egész szivét és azt mondta neki: 'Borotva nem érte soha a fejemet mert Istennek vagyok szentelve születésemtől fogva. Ha megnyirnak, odalesz az erőm, elgyengülök és olyan leszek mint minden más ember.
"Delila látta hogy feltárta előtte szivét, küldött és hivatta a filiszteusok városfejedelmeit, üzenvén nekik: most jöjjetek, mert teljesen feltárta előttem a szivét. A filiszteus fejedelmek elmentek hozzá és a pénzt is vitték magukkal. Ekkor (Delila) elaltatta Sámsont a térdén, hivott egy embert aki levágta hét hajfonatát. Azután elkezdte szólongatni de őt (Sámsont) már elhagyta az ereje. Ekkor azt mondta Delila: Jönnek a filiszteusok, Sámson! Ő felébredt álmából és azt gondolta: kiszabadulok most is mint máskor, csak megrázom magam (Jonatán forditása: erőt veszek magamon), de nem tudta, hogy az Örökkévaló távozott tőle.
" A filiszteusok megragadták, kiszúrták a szemeit és elvitték Gázába. (Ott) Bilincsbe verték és malmot kellett hajtania a börtönben" (uo. 16, 15-21).
Itt a dolog be is fejeződhetne a filiszteusok legnagyobb megelégedésére. Azonban az isteni Gondviselésnek még tervei voltak Sámsonnal. Lehetetlen hogy a zsidó hős sztorija – aki születésétől fogva Istennek lett szentelve, hogy felszabaditsa Izraelt a filiszteusok ellen – igy fejeződjön be. Ne feledjük, hogy Sámson, partizánharcai és nőügyei ellenére - a nép birája is volt 20 éven keresztül és bár nem állnak rendelkezésünkre részletek, biráskodásának mikéntjét illetően – ő egyike volt Izrael biráinak és a Talmud szerint státusa olyan volt mint a többi biráé.
Sámson úgy halt meg, ahogy élt: a filiszteus ellenség elleni harc jegyében és az Irás azzal a mondattal fejezi be Sámson történetét, több filiszteust ölt meg halálában – ami egyfajta öngyilkosság volt – mint életében.
"Sámson fején nőni kezdett a haj azután hogy levágták. Egyszer a filiszteusok városfejedelmei összegyűltek, hogy nagy áldozatot mutassanak be Dagon istenüknek és hogy örvendezzenek. Jelszavuk az volt hogy "kezünkbe adta istenünk / Sámsont, aki ellenségünk!"
A nép erre igy reagált, istenüket dicsőitve:
"Kezünke adta istenünk / azt aki ellenségünk;
Aki pusztitotta földünk / s oly sokat megölt közülünk!" (uo. 16, 22-24).
Oda hozatták Sámsont, hogy szórakoztassa őket. Hatalmas házban többezer ember fogadta a vak óriást, aki a sötétben tapogatóva, egy fiu által vezetve állt ott. Megkérte Sámson a fiut, aki vezette és az oszlopok közé vezette, engedje el hogy megfogodzkozhasson az oszlopokban.
"A ház tele volt férfiakkal és nőkkel¸ott voltak a városfejedelmek és a tetőn mintegy háromezer férfi és nő, akik Sámson "játékán" szórakoztak. Ekkor Sámson az Örökkévalóhoz fordult és azt mondta:
"Uram Istenem! Emlékezz (vagyis ne feledkezz meg rólam) és erősits meg engem, még most az egyszer, én Istenem, hogy bosszut állhassak a filiszteusokon két szememért!
(Mondván ezt) átfogta Sámson a két középső oszlopot, amelyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével és nekik feszült. majd ezt mondta: haljak meg én is a filiszteusokkal együtt! Azzal megfeszitette erejét, úgyhogy a ház rádőlt a városfejedelmekre és az egész népre amely bent volt. Igy többet ölt meg (Sámson) halálával mint egész életében..." (uo. 16, 27-30).
A fejezet azzal fejeződik be hogy a "humánus" filiszteusok kiadták Sámson tetemét családjának és azok eltemették őt apja, Mánoách sirjában. Itt a szerző ismét megemliti hogy 20 esztendeig volt Izrael birája.
***
Egyes zsidó bölcselők, haszid rebbék akik általában előnyben részesitik as Drást a Psátnál – nem nagyon tudnak mit kezdeni Sámson életmódjával, erőszakos cselekedeteivel, filiszteus nőivel és a végén tudatos öngyilkosságával, ami ellene van az elfogadott halachának. Bár tudják az "ürügy" isteni tervét, amelynek alapján Sámson cselekedett – a részletek elfogadhatatlanok tünnek. Ezért van egy olyan vonulat, amely Sámsonban "cádik"ot lát, aki, kényszerből, Istentől vezérelve, verte a filiszteusokat és szerette lányaikat. Arra a versre, hogy (Delila) "látta(tudta) hogy igazat beszél Sámson..." – azt mondja a Talmud, hogy "tudta (Delila) hogy ez a cádik nem ejti ki Isten nevét hiába" (Szota, 9, b).
Amikor Jákob, halálos ágyán, megáldotta fiait, Dánhoz érve lelki szemeivel látta Sámsont és abban a hitben volt, hogy ő lesz a Messiás aki megváltja a zsidókat. Amikor látta, hogy a végén kinhalállal válik meg a világtól – azt mondta: Ez is meghal?! "Segitségedet kérem, uram Istenem!"(1. Mózes, 49, 19).
(uo. 10,a).
Halála előtt Isten segitségét kérve Sámson azt mondta: "Emlékezz és erősits meg" – "emlékezz arra a húsz évre amikor Izrael birája voltam és nem mondtam senkinek, hogy tedd ezt a botot ide vagy oda" (Szóta, 10, a), vagyis méltóságát nem használta ki a saját személyes céljaira.
Sámson korában Izrael népe olyan helyzetben volt, amely aláhúzta és megerősitette a szükségét egy erős király központi hatalmának megalapozásának. Ezt támasztja alá a következő öt fejezet is, amelyekben nem jelennek meg uj birák, de amelyek – mintegy függelékként csatolva a Birák könyvéhez - meggyőzően illusztrálják azt a - tarthatatlan helyzetet előidéző - szellemi romlást, aminek tanui vagyunk.(Fejezet Naftali Kraus egyik könyvéből. Folyt.köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése