|
MINT OROSZLÁN A BOZÓTBAN
"Istenem, miért állsz oly távol, miért nézel másfelé (rejtőzködsz) a szükség idején?! A gonoszok gőgjükben üldözik a nyomorultat, (de) saját ármánykodásuk ejti el őket. Dicsekszik kapzsiságával a gonosz, és átkot mond a haszonleső, aki ezzel megcsúfolja Istent. Fennhéjázva mondja a gonosz: nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata. Útjai mindenkor sikeresek, azt hiszi, messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit. Azt mondja magában: nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj. Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz. Ólálkodik a falvak körül, titokban gyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli. Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi hogy elragadhassa a nyomorultat, kiveti hálóját és elragadja a szegényt.. Szétzúzza, elnyomja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak.. " (Zsolt 10,1-10)
Sokan azt tartják, hogy ez a fejezet az előző szerves része, folytatása. Ennélfogva itt nincsenek találgatások, ki írta és milyen alkalomból, hiszen a zsoltárnak címe sincs, és egy felkiáltó mondattal kezdődik: Mért áll oly távol az Isten; miért tűnik úgy, hogy elhagyta népét a baj idején?
Ez egy klasszikus kérdés, a zsidó filozófia alapköve, csak egy kis baj van vele: nagyon egyoldalú. A kérdező magától értetődően feltételezi,hogy Isten "kötelessége" jót tenni, védeni, gyámolítani, mindennel ellátni népét - ám ugyanakkor őt semmi nem kötelezi, rá nem hárulnak a szerzódésból semmiféle kötelezettségek. Ez pedig nem így van.
Kimchi már a fejezet elején kimondja, hogy "ezt a zscltárt Dávid nem egy bizonyos témára írta (vagyis nem egy konkrét eseménnyel kapcsolatban), hanem ez egy ima, amit mindenki imádko zhat, ha veszélyeztetve érzi magát ellenségei által. Általában elmondja hogyan.semmizi ki a gonosz a szegény nincstelen embert, többnyire a háta mögött, nem nyíltan. Így az nem tud védekezni és kényteen bizodalmát Istenbe helyezni".
Kimchi szerint nemcsak privát gonoszról van itt szó, hanem állami szinten, Izrael ellenségei is ugyanezt teszik vele.
Málbim egy lépéssel tovább megy, és a zsidó filozófia örökzöld kér désével szembesíti a zsoltár első verseit. Miért van az, hogy a rosszaknak, gonoszoknak jó ezen a világon, míg a jók szenvednek? Ezáltal arr ra a meggyőződésre juthat valaki, hogy Isten távol tartja ezektől a "földi" dolgoktól, és innen már nincs messze az istentagadás
A gonosz ember dicsekvésével kapcsolatban mondja M:álbim hogy míg az emberek általában nem képesek utolérni vágyaikat amelyek mindig előttük haladnak, addig a gonosz ember ebben is túlteljesiti normát és eldicsekszik "eredményeivel" . A zsidó felfogás szerint emberi természet olyan, hogy aki a világi hívságoknak él, sohasem lehet elégedett, mert "akinek van száz (sekelje vagy dollárja az kétszázat akar" és így tovább. Málbim szerint a rossz ember bebeszéli magának, hogy lelke minden vágyát elérheti, ezért aztán belehajszolja: magát újabb és újabb kalandokba. Aki azonban őt irigyli – mondja - - i'1II111 Málbim _, az olyan, mintha Istent káromolná, és a gonoszokkal együtt nyeri el büntetését.
ÉJJEL A VENDÉGFOGADÓBAN
A Midrást főleg a zsoltár első mondata foglalkoztatja. Hogy lehet azzal "vádolni" Istent, hogy "távol áll", elrejtőzik (elrejti arcát) és nem segíti népét a bajban? Ez egy nagyon merész vád - főleg, ha alaptalan. A Midrás interpretációja szerint ez nem azzal kezdődött, hogy Isten "távol maradt", hanem azzal, hogy jelzéseit, nyilt vagy burkolt utalásait, felhívásait a zsidók megtérésére, a nép arcátlanul elutasította, úgy tett, mintha nem is hallaná. "Nem halIgattak rá, amikor szólt, ezért így szól a Seregek Ura: Én sem hallgatom meg őket ha hozzám kiáltanak" - mondja Zakariás próféta (7,13).
A Midrás~ égy folytatja: Mondta volt rabbi Jonatán: 3 és fél éven keresztül hirdette a Schiná (Isten egyik elnevezése héberül) és kérlelte őket: "Keressétek az Örökkévalót, amíg megtalálható, hívjátok segítségül, hiszen közel van" (Jesája 55,6), ám senki oda sem figyelt.
Mondá rabbi Chanina: Mire hasonlít ez? Egy karavánra, amely az úton volt. Estefelé elhaladtak egy vendégfogadó mellett. A fogadó emberei azt mondták a karaván vezetőinek: Gyertek be, töltsétek nálunk az éjszakát, mivel az út veszélyes, vadállatok, rablók garázdálkodnak!
A karaván vezetői azonban nem hallgattak a jó szóra és nem voltak hajlandók útjukat megszakítani, hogy a fogadóba térjenek. Mikor továbbmentek, leszállt az éj, félelmetes sötét, viharos éjszaka volt, és a karaván visszatért a fogadóba, bebocsáttatást kért. Addig-addig kiabáltak, amíg kijött valaki és közölte, hogy a fogadó éjszaka nem fogad vendégeket. "Amikor felajánlottuk nektek az éjjeli menedéket, nem akartátok - most már zárva vagyunk ... "
Így mondta az Örökkévaló Izraelnek: "Térjetek meg, elpártolt fiaim" (Jer 3,14) és "Keressétek az Örökkévalót, amíg megtalálható" (Jes 55,6), ám senki a füle botját sem mozgatta. Mondá az Örökkévaló: .Visszavonulok eredeti helyemre (a mennyekbe), amíg meg nem búnhődnek és hozzám nem folyamodnak. .. " (Hós 5,15). Majd amikor a népek és királyságok kezére adja őket, akkor kiabálnak: Isten, miért állsz távol?! ... (Sochér Tov)
AZ "ÁRMÁNYKODÓ" TÖRZSEK VÉTKE
Kik azok, akiket a "saját ármánykodásuk" ejt el, illetve sodor veszélyes helyzetbe? A Midrás azonosítási hajlandósága itt Lótra mutat, aki Szodomába ment lakni, s ezáltal saját maga okozta vesztét. Ő maga ugyan megmenekült, de felesége odaveszett, és helyzete a szodomai földindulás után nem volt irigylésre méltó.
A továbbiakban a Midrás a törzseket említi, Jákob fiait, kiknek viselkedése Józseffel kapcsolatban nem volt példás, és ez nekik nem lett elfelejtve. "Mondá az Örökkévaló a törzseknek: Ti eladtátok testvéreteket, miközben lakomáztatok, ettetek-ittatok. Büntetéstek - sok száz évvel később - az lesz, hogy Hámán is lakomázás és italozás közepette terjeszti be Ahasvérosnak a zsidók kiirtás ának tervét ... "
A midrási tanmese, melynek nevelő szándéka nyilvánvaló, egy lépéssel továbbmenve, Purimtól elérkezik Peszáchig: "Mondá az Örökkévaló a törzseknek: Ti eladtátok Józsefet rabszolgának. .. Büntetéstek az lesz, hogy minden évben elmondjátok - a Széder estén -, a fáraó rabszolgái voltunk Egyiptomban".
A leselkedő oroszlán példázata érdekes módon arra mutat, hogy akárcsak az Énekek Énekében, úgy itt is, a költői hasonlatok mögött az ereci valóság mutatkozik meg. A bibliai korban, az akkori Izraelben, sokféle vadállat élt - tigrisek, oroszlánok, sakálok és medvék -, és ez kifejezésre jut a zsoltárokban is. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy Dávid - aki a zsoltárok egyik fő szerzője - ifjúkorában pásztor volt, és maga meséli el (Sámuel könyvében), hogyan küzdött meg oroszlánnal és medvével, amikor azok juhot próbáltak elragadni a nyájból. |
|
Romulus és Rémusz a Midrásban
"Azt mondja magában (a gonosz), elfelejtette az Isten (a szegényt), eltakarta arcát, mintha sosem látta volna. Kelj fel, Istenem, emeld fel karodat, ne feledkezz meg a nyomorultakróll Miért vetheti meg Istent a vétkes, miért mondhatja magában, hogy nem lesz számonkérés?l Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz és kezedben tartod. Rád bízhat ja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője. Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon! Az Örökkévaló uralkodik mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából. Az alázatosak kívánságát meghallgatod, Istenem. Megerősíted a szívüket, feléjük fordítod füledet; véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé halandó a földön." (Zsolt 10,11-18)
Ámosz Cháchám (Dáát Mikrá) azt érzi ki a fenti versekből, hogy a vita itt nem filozofálgató epikureusokkal folyik, akik elvi okokból tagadják Isten létezését és ebből következik negatív hozzáállásuk, hanem kegyetlen zsarnokokkal, akik kizsákmányolják és elnyomják embertársaikat; ebben teljesen gátlástalanok, nem félik Istent, mivel |
| biztosak abban, hogy az Örökkévaló "nem figyel oda" és nem kéri tőlük számon tevékenységüket. Lehetséges - teszi hozzá Ámosz Cháchám -, hogy itt konkrétan azokról van szó, akik Izraelt szorongatják és gyalázzák Izrael Istenét, aki "nem segíti népét". Ezek a népek, a zsoltár szavaiba illesztve szövegüket, azzal kérkednek, hogy uralmuk örökké tart. Ezzel azt veti szembe a költő, hogy az Isten fog örökké uralkodni és ennélfogva "a pogányok kivesznek országából". A kettőt a Midrás-bölcsek összekötik: mikor fog az Örökkévaló örökkön uralkodni? Amikor a pogányok kivesznek országából (Sochér Tov).
,,Az árvának te vagy a segítője." A Midrás itt egy képzelt vitát hoz Izrael és a "negyedik hatalom", vagyis a római hatóságok között. Amikor a római megszállók fejadót követelnek Erec Jiszráél lakosaitól, azok azzal érvelnek, hogy árvákat nevelnek (és nincs pénzük). A hatóság azt válaszolja, hogy egyrészt ő gondoskodik az árvákról, másrészt pedig - gúnyosan - Jákob istenéhez küldi a zsidókat, akit "az árvák atyjának és az özvegyek mentorának" nevez (Zsolt 68). Menjetek hozzá, ő majd segít nektek - mondja a római szoldateszka.
A Midrás itt hozzáteszi az említett vitához, hogy a nem zsidók árváit is Izrael Istene istápolja. Ezzel kapcsolatban elmondja az ismert mitológiai történetet a két árváról, Romulusról és Remusról, akik elárvultak anyjuktól és egy nőstényfarkas szoptatta őket, amíg fel nem cseperedtek. Amikor felnőttek, ők voltak azok, akik lerakták Róma alapjait, s így azt Romulusról nevezték el... (Sochér Tov és Jálkut). A Midrás ezen szavaiból- meg abból amit, Nebukodnecárral kapcsolatban mond - enyhe szemrehányás érezhető ki: Izrael istene volt az, aki könyörületből, hogy az árvákat istápolja, nem hagyta a két árvát meghalni, illetve uralomra segítette Nebukodnecárt, akik aztán Isten ostorává lettek a zsidók ellen ... (Folyt.köv), |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése