MIÉRT AKART MÓZES
OLYAN NAGYON ALLJÁZNI?
Szakaszunk speciális jellegéről, mint a Vigasztalás Szombatjának (Sábát Náchmu) kötelező olvasmányáról – már szóltunk más alkalommal.. Nem mintha most kevésbé szorulnánk vigasztalásra, de vannak a szakasznak más, nem kevésbé érdekes és tanulságos témái is.
Ime mindjárt a szakasz elején: Mózes imádkozik, söt – könyörög. Ebben nem lenne sok ujdonság, hiszen mióta kivezette a héber törzseket Egyiptomból – megállás nélkül imádkozik és könyörög – érettük. Amikor vétkeztek és aranyborjut csináltak – könyörgött hogy elháritsa a kapitális itéletet. Ugyanigy tett amikor kisértették Istent, panaszkodtak és zúgolódtak, vagy amikor a kémjelentés megkérdőjelezte az isteni jelenlétet és az Örökkévaló állandó segitségét. Mászá és Merivánál, a Pörlekedés Vizénél; a mérges kigyók esetében és a Korach lázadásnál, szintén imádkozik Mózes és imája meghallgatásra találva csökkenti az itélet sulyosságát. Még amikor személyében sérti meg Mirjám nővére, egy csunya pletykával (lásd Böháálotchá szakaszában) akkor is imádkozik érte és sikerül bocsánatot és büntetés enyhitést kieszközölni.
Az emlitett esetekben Mózes imádkozik – másokért, de nem önmagáért. Magának nem kér semmit. Mint egy villámháritó, vagy mint egy önkéntes tűzoltó, állandóan résen van, nehogy szeretett népe valami jóvátehetetlent kövessen el. Imái, nemcsak érzelmileg vannak megalapozva, hanem a logika is alátámasztja őket. Nem teheted ezt – mondja Istennek – mit fognak a népek szólni, ha mérged után mész és megsemmisited a népet, amelyet kiváltottál a rabszolgaságból? Nem látod előre az egyiptomi reakciót, nem hallod a tegnapelőtti rabtartók sunyi nevetését, amikor majd azt mondják, hogy a zsidók istene nem volt képes betartani igéretét és ezért elveszejtette népét a pusztaságban? Nem gondolod milyen chilul hásém lesz ez?
Imái kivétel nélkül sikerrel járnak. Az Örökkévaló hallgat a szavára, megbocsát és nem semmisiti meg a vétkes népet. (Nem volt választása – mondja egy haszid bölcselő – ha megsemmisiti őket, nincs népe, nincs aki az Egyistenhitet tovább viszi, tovább adja. Ez a kvázi egymásrautaltság a cement ami a zsidókat Istenükhöz köti és vica versa).
És nemcsak hallgat kérlelő szavára; nemcsak "megijed" Mózes "fenyegetésétől" ("ha nem bocsátasz meg nekik, törölj engem könyvedből " – az aranyborju kapcsán, lásd 2.Mózes, 32, 32), de be is segit neki egy kicsit. Ugyanis, amikor az aranyborju botrány kirobbant, azt mondja az Örökkévaló Mózesnek:
"Most pedig hagyjál magamra (vagy hagyjál békén), hogy fellobbanhasson haragom és megsemmisitsem őket…" (uo. 32, 10). Ebből Mózes azt értette ki, hogy azonnal imádkozni és kérlelni kell az Örökkévalót és nem "békén hagynia", mert ez az egyetlen lehetőség a nép megmentésére (Midrás Tanchuma, Ki Tisza, 22).
* * *
Egyetlen esetet ismerünk, amikor Mózes imája nem járt sikerrel (ha emberről lenne szó, mint az ima cimzettjéről, az mondanánk, hogy süket fülekre talált) – itt és most, amikor magáért könyörög. Sokan kérdezik, miért kérleli Mózes az Örökkévalót csak itt és most, hiszen már jóval előbb nyilvánvalóvá vált, hogy Jósuá viszi be a népet az országba? Hiszen már a Pörlekedés Vizénél értesült erről Mózes és Áron. Akkor meg mit akar itt? Luzatto szerint itt Mózes kérése minimális volt, ha nem mint vezér – hadd mehessen be az Országba mint magán ember.
A Midrás ezt kiszinezi: "Mózes könyörgésében odáig ment, hogy kérlelte az Őrökkévalót, hadd menjen be, éljen ott mint magánember 2-3 évet és azután nyugodtan meghal, abban a tudatban hogy befejezte küldetését és betetőzte azt. A nemleges válaszra ("de oda nem mész be!" – 5. Mózes,34, 4, ahol a dialógus röviden megismétlődik), Mózes tovább könyörgött és kérte, hadd menjen be mint egy madár, vagy mint egy hal, csakhogy láthassa az Oroszágot – a válasz erre is negativ volt, mivel az Örökkévaló nem akarta esküjét megszegni (Jálkut 821 és Ocár Hámidrásim (Eisenstein).
A Midrás rábbá szerint Mózes kérte, irja ki az Örökkévaló a Tórában, miért a büntetés, miért nem mehet be az Országba (a Pörlekedés Vizénél tanusitott magatartása miatt, hogy ráütött a sziklára, ahelyett hogy szólt volna hozzá), "nehogy a nép azt higyje hogy Mózes meghamisitotta a Tórát" (Vájikrá rábbá, 31, 4).A Midrás azt is tudja hogy Mózes könyörgött, Elázárnak a papnak, majd a népnek – imádkozzanak érte, de azok elzárkóztak.
Ha valaki figyelmesen olvassa a szakaszunk elején található néhány verset, lehetetlen hogy ne tegyen fel két kérdést:
1) Miért akart Mózes olyan nagyon bemenni az Igéret Földjére? "Hát enni akart gyümölcseiből, vagy jóllakni javaiból"? – kérdezi a Talmud (Szótá, 14,a). Miért nem fogadta el beletörődően az isteni határozatot? Miért akart olyan nagyon "allijázni" (ami azóta sem jellemző zsidó vezetőkre)?
2) Miért nem talált meghallgatásra imája. Miért zárkózott el az Örökkévaló leghűségesebb szolgájának egyetlen személyes kérése elől?
***
Az első kérdésre maga a Talmud ad (uo) egy aggádikus jellegü választ, Mózes szájából idézve. Eszerint Mózes azt mondta, hogy sok olyan micva van a Tórában, amelyek csak Izrael országában érvényesek (lásd erről részletesen Naftali Kraus, Az Ősi Forrás (13) A 613 parancsolat). Bemegyek és betartom ezeket a micvákat - mondta Mózes, remélvén hogy az Örökkévaló egyetért vele, hiszen parancsolatai betartásáról van szó. Azonban az Örökkévaló azt mondta neki: A micvák jutalmát akarod? Megkapod, anélkül hogy gyakorlatilag ott lennél, mert olybá veszem mintha megtetted volna…(uo).
Don Jichák Abarbanel is felteszi a kérdést. Válasza többrétü. Először is mint zsidó vezető (pénzügyminiszter Ferdinánd és Izabella kományában ), jól tudja hogy minden vezető álma-vágya betetőzve látni munkáját, Ő, - Mózes - aki vezette a népet és tűrte el idegesitő, szemtelens és arrogáns viselkedését, nyelte le pimasz panaszait és kicsinyes okvetetlenkedéseit – megérdemli hogy ő vigye be őket az Országba. Ezért imádkozott, mert hitte hogy igaza van és ez "jár" neki.
Továbbá – folytatja Abarbanel okfejtését – a kémek megrágalmazták az országot és ellentétben Mózessel azt egy rossz, lakósait elemésztő, nehéz országnak titulálták. A nép hitt nekik és történt ami történt. Itt Mózes bizonyitani akarta, hogy nem a kémeknek volt igazuk, hanem neki: ime milyen jó az ország, tejjel mézzel folyó, ahogy ő ezt, az Örökkévaló nevében – megigérte. Ezt csak akkor és úgy tudja bizonyitani, ha ott van velük.
Ebben az értelemben beszélnek a Midrások is. Szerintük, Mózes attól tartott hogy egy kalap alá veszik őt a kémekkel, illetve az általuk uszitott néppel: ahogy azok nem mennek be az Igéret Földjére, hanem meghalnak a pusztaságban – ugyanez a sorsa neki is. "Világ Ura! Hát mindenki egyforma? Egy a sorsa a jónak és a rossznak? Mind együtt pusztul?!" – adja Tanchumá Mózes szájába.
Azonban a válasz az hogy nem mindenki egyforma. A kémek és az általuk uszitott nép nem is láthatta az
Országot ("azok nem fogják látni az országot - - mindazok akik engem káromoltak" - 4. Mózes, 14, 23) . Ezzel szemben, mint látni fogjuk – Mózesnek megmutatta az országot.
***
"És megharagudott rám az Örökkévaló miattatok és azt mondta nekem az Örökkévaló: Elég! Ne beszélj velem többet erről a dologról…!" (5. Mózes, 3, 26).
Nachmanidés szerint ez a fejezet Mózes panasza Izrael ellen: miattatok van az egész. Miattatok kaptam ezt a büntetést. Amit nem érdemeltem meg. Ha ti nem zúgolódták a Pörlekedés Vizénél, nem lett volna se pörlekedés, se büntetés. Ibn Ezra szerint Mózes szavai arra jók, hogy megszerettessék az országot a néppel. Ha ez a Mózes annyira akart bemenni oda, ez annak a jele, hogy nagyon jó ez ország. Ezt ki kell érdemelni. És amikor ide eljutnak – nem vétkeznek.
És miért nem hallgattatott meg Mózes imája, most – mint mindig?
A sok válasz közül ime kettő. Egyrészt azért mert az ima összütközött az isteni esküvel (hogy Mózes és Áron nem mennek be az országba) és az Örökkévaló nem szegheti meg esküjét. Másrészt – mondja a pozsonyi Chátám Szófér – az ima, legalábbis részben – meghallgatásra talált. Mózes ugyanis két dolgot kért: Hadd menjek be és lássam … Nos bemenni nem mehet be, de az Örökkévaló megmutatta neki az Országot
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése