NŐK A BIBLIÁBAN (14)

MICHÁL, SAUL LÁNYA, DÁVID FELESÉGE A Biblia nem bővelkedik szerelmi történetekben. Maga az ige is ritkán jelenik meg, a maga földi, férfi-női relációjában. Izsákról olvastuk, hogy megszerette feleségét, Rivkát (lásd ott) - esküvőjük után. Jákobról tanúsítja a Tóra, hogy szerette Ráchelt. Előttünk itt az első eset, hogy nő szerelmét regisztrálja a Biblia: Michálét. Saul lánya szerette Dávidot, apja szépreményű hadsegédét (1Sám 18,20). Michál csak egyike volt Dávid feleségeinek. Először idősebb lányát akarta hozzáadni Saul, majd meggondolta magát, és Méráv máshoz ment férjhez. Ekkor már a skizofréniás Saul tartott Dávidtól, akiben vetélytársát látta. Ennélfogva örült, amikor a Dávid-Michál románcról hallott, és közvetítők útján felajánlotta Dávidnak a királyi rokonságot. Dávid szabadkozott, ki vagyok én, hogy a király veje legyek. Azt is mondta, hogy szegény család sarja, nincs lehetősége a mátkapénzt kifizetni. Saul visszaüzente, hogy nem kell neki mátkapénz, csak legyen Dávid hős vitéz, harcolja "Isten küzdelmeit" a filiszteusok ellen, és a mátkapénz helyett hozzon neki száz filiszteus halottat, illetve azok "előbőreit". Dávidnak ez nem jelentett problémát: egyhamar "szállította az árut", nem százat, hanem a dupláját. Így Michál Dávid felesége lett. * * * Az előzmények, amelyek nélkül nem lehet a történetet megérteni, röviden: Saul, az ifjú király, eleinte nehezen tölti be feladatát. A nép nincs hozzászokva a királysághoz, amely a Tóra alkotmánya szerint sok előjogot biztosít a királynak. Vannak, akik becsmérlik, vannak, akik lenézik, "fütyülnek rá". Sámuel, a próféta, aki felkente, miután a nép királyt követelt- kiáll mellette. A filiszteusok állandóan szorongatják a fiatal zsidó királyságot, amely most alakul át a laza törzsi formációból, az akkoriban modernnek számító királysággá. Ekkor lép színre egy betlehemi pásztorgyerek, bizonyos Dávid, Jisáj fia, aki önként jelentkezik, és parittyájával legyőzi és megöli Góliátot, a filiszteusok behemót, nagy hősét. A hálás Saul udvartartásához hívja Dávidot, de ezt egyhamar megbánja: Dávid minden cselekedete sikeres, a filiszteusok ellen vezetett hadműveletekben győzelmet győzelemre halmoz, úgy, hogy a nép ajkán ő a dicső hadfi és nem Saul, aki hadseregparancsnokává nevezte ki a betlehemi Dávidot. Amikor egy sikeres hadjáratról visszatértek, a nők tánccal, dobbal és cintányérokkal fogadták őket, és azt a dalocskát énekelték, hogy "Ha Saul megölt ezer embert - Dávid megölt tízezret!" (1Sám 18,7). Ez, érthetően, nagyon nem tetszett Saulnak, aki féltékeny lett és ellenségesen viseltetett Dáviddal szemben. Nemegyszer, amikor megszállta "Isten rossz szelleme", meg is akarta ölni, amikor Dávid, kérésére, hárfájával muzsikált előtte, ami enyhítette skizofréniás rohamait. Saul azt is tudta, hogy fia, Jonatán, a trónörökös, nagyon szimpatizál Dáviddal és szövetséget is kötöttek, miután Dávid megjelent a királynál Góliát levágott fejével. Az is tudomására jutott, hogy kisebbik lánya, Michál, szerelmes Dávidba. * * * Saul beteges féltékenységében el akarja tetetni Dávidot láb alól. Ez azonban, az utóbbi nagy népszerűsége folytán, úgyszólván lehetetlen. Ekkor találja ki Saul, hogy hozzáadja idősebb lányát, Mérávot, majd az utolsó pillanatban visszatáncol, és máshoz adja. Ez a pszichológiai hadviselés azonban nem töri meg Dávidot, akit a nép szeret, és aki már itt kialakítja azt a hűséges kis csapatot, amely a továbbiakban majd kíséri őt, amikor Saul elől menekül. Amikor kiderül - hogyan, azt nem tudjuk -, hogy Michál szereti Dávidot, Saul vele akarja magához láncolni a népszerűsége zenitjén álló fiatal hadfit, azzal, hogy veje lesz. Azt gondolta Saul: Essen a filiszteusok kezébe, legyen ez a csapda neki. Ezért kérte tőle a száz filiszteus előbőrt, mátkapénz gyanánt. A beteges Saul ettől kezdve üldözi Dávidot, aki menekül előle. Ebben Michálnak nagy szerepe van, aki jobban szereti férjét, mint apját, és megmenti őt a kopók kezeitől. Egyszer - olvassuk Sámuel könyvében (1,19. fejezet) - Saul egyik rohamában közli Jonatánnal és udvari embereivel, hogy meg akarja öletni Dávidot. Jonatán dicséri Dávidot, aki csak jót cselekszik, és nagy vétek lenne egy ártatlan embert megölni. Saul megnyugszik - legalábbis látszatra - és megesküszik, hogy nem bántja Dávidot. Ezt közölte Jonatán Dáviddal így minden maradt a régiben. Nem sokáig. A harc tovább folyt a filiszteusok ellen, Dávid megverte őket és azok megfutamodtak. Másnap a győztes hadfi Saulnál hárfázik és az, dárdájával a falhoz próbálja szegezni. Dávid elmenekül. * * * Itt lép színre Michál, aki megtudja, hogy apja figyelteti házát és éjjel kopókat fog küldeni, akik majd elfogják Dávidot. A hű feleség azt ajánlja Dávidnak, hogy meneküljön, majd leereszti őt kötélen, a hátsó ablakon, miközben Saul fogdmegjei a kaput őrzik. Dávid elmenekül, Sámuelhez megy Rámába, és elmondja neki, mi történt. Közben Saul elküldi embereit, hogy letartóztassák Dávidot. Michál azt mondja, hogy beteg, de Saul utasítása egyértelmű: hozzák el hozzá ágyastól. Michál erre betette az ágyba a teráfimot (Abarbanel szerint bőrből készült emberszobor, amit a szerető feleségek csináltattak férjük képmásával, hogy mindig előttük legyen. Michál ezt azért csináltatta, mert nagyon szerette Dávidot.) A nem zsidó fordítások házibálványról beszélnek, mások szerint egy nagyméretű falióráról van szó, ugyanis elképzelhetetlen, hogy Dávid házában házibálványok voltak. Michál betakarta a szobrot egy kecskeszőrből készült takaróval, amelynek a feje emberi hajhoz hasonlított. Dáát Mikrá szerint ezt azért csinálta, hogy Dávid egérutat nyerjen. Ugyanis a házba bejövő kopók látták az ágyon a terafimot, és azt hitték, hogy Dávid alszik. Főként azért, mert felesége azt állította, hogy beteg! Csak amikor Saul parancsot ad, hogy hozzák el ágyastól (nem akarta felesége szeme láttára megöletni - Dáát Mikrá), derült ki a turpisság. Ekkor Saul kérdőre vonta Michált: "Miért csaptál így be és segítettél ellenségemnek elmenekülni!?" (uo. 19,17) Michál azzal mentegetőzött, hogy Dávid megfenyegette, megöli, ha nincs segítségére. A Midrás szerint Michál azt mondta apjának: Hozzáadtál egy erőszakos emberhez, aki kardjával fenyegetett... (Midrás Smuél 22,4). Dáát Mikrá megjegyzi, hogy itt nevezi Saul először ellenségének Dávidot, bár ennek Dávid ez idáig semmi tanújelét nem adta. Michál élete itt tragikus fordulatot vesz. Hosszú ideig nem látja szeretett férjét, aki földönfutóvá lett, mikor is apja felbontja házasságát ("egy lázadóval, aki halál fia"), és hozzáadja Pálti ben Lájishoz (aki a Midrás szerint egy cádik volt, és nem nyúlt hozzá Michálhoz, mivel férjes asszonynak tartotta). Csak sokkal később, amikor Dávid már de facto király, küld követeket Saul egyik fiához, hogy azonnal küldje el hozzá Michált: "feleségemet, akit száz filiszteus előbőrével jegyeztem el" (2Sám 3,14). Amaz eleget tett Dávid kérésének és hadvezére, Ávnér kísérte el Dávidhoz Michált, kinek névleges férje, Pálti ben Lájis, sírva követte őt. * * * Azonban a kései családegyesítés nem tesz jót a keserű asszonynak. Azóta sok idő telt el, ő már nem első feleség és büszke királynő. Dávidnak már több felesége van, és Micháltól nincsenek gyerekei. Amikor felviszi a frigyládát Jeruzsálembe és Michál nyilvánosan és éles hangon bírálja viselkedését, ahogy "ugrándozott és táncolt a nép és a szolgálók szeme láttára, mint egy mihaszna" - Dávid élesen válaszol, és innentől kezdve Michál a mellőzött feleségek keserű kenyerét eszi. Gyerekei nem lévén, elhunyt nővére, Méráv, öt fiát neveli, de később kivégzik azokat, a giveoniták kívánságára, akik ezzel akarnak bosszút állni Saulon (a teljes történetet lásd 2Sám 21,8, valamint Ricpá bát Ájá cimszavában)). Így Saulnak, lányai által, nem maradtak utódai. A Talmud szerint Michál nagyon vallásos asszony volt, aki naponta tfillint légolt, amitől pedig nők fel vannak mentve. A babilóniai Talmud szerint (Éruvin 96a) a bölcsek nem tiltakoztak Michál túlbuzgósága ellen, míg a jeruzsálemi Talmud szerint tiltakoztak (Bráchot 2,3). A Zsoltárok könyve külön fejezetet is (59.) szentel Dávid élete ezen szomorú epizódjának. Bevezetője: "A karmesternek, a "Ne veszejts el" dallamára, Dávid dala, abból az időből, amikor Saul (kopókat) küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg őt". A fejezet részletes értelmezését lásd Naftali Kraus, Az Ősi Forrás (8) Dávid zsoltárai(1) Budapest, 1999, Göncöl Kiadó, 304-312 oldalak. Ugyanott talál az olvasó egy alfejezetet az itteni Michálról, .