A CLOFCHÁD LÁNYOK FELLEBEZÉSE
"(egyszercsak) "Előálltak Clofchád lányai - - - : Máchlá, Nóá, Chogla, Milka és Tirca. Odaálltak Mózes és Elázár pap és a törzsfőnökök elé, a Gyülekezés Sátrának bejáratánál és ezt mondták: Apánk meghalt a pusztában, de ő nem volt azok között, akik összefogtak az Örökkévaló ellen, azaz Korach csoportjában, hanem a maga vétke miatt halt meg, és fiai nem voltak. Miért tünjön el apánk neve nemzetségéből (vagyis családjából) csak azért mert nem volt fia? Adj nekünk birtokot apánk testvérei között!!" (4. Mózes, 27, 1-4).
Clofchád ben Chéfer öt lánya fellebezett az ellen, ami szemükben diszkriminációnak tünt. Most, hogy a honfoglalás előestéjén az ország felosztásának és a birtokok kijelőlésének kérdése került előtérbe – kiderült hogy az öt "árva lány" kisemmizve érzi magát, miután apjuk meghalt. Eddig ugyanis a törvény úgy szólt hogy csak fiuk örökölnek apjuk után (és az elsőszülött kétszeresen). Most, hogy a népszámlálás után megkezdődtek az előkészületek az ország felosztására – felébredtek Clofchád lányai: mi lesz velünk? Ki gondoskodik rólunk?
A Midrás érzékletesen értelmezi-magyarázza az öt lány felbuzdulását: "Amikor közhirré tették, hogy földosztás kezdődik – egyelőre, persze, csak elméletben, mivel még hátra volt egy csekélység – a honfoglalás – összejőtt az öt lánytestvér és megtanácskozták mi a teendő. Azt mondták: a férfiak csak magukra gondolnak és magukról gondoskodnak. Ezzel szemben az Örökkévaló könyörül minden teremtményén, ahogy azt a Zsoltárok könyvében találjuk (145. fejezet). Kérjük tehát az Örökkévaló beavatkozását… (Szifré, Pinchász).
(Ne csodálkozzunk azon, hogy a Szifré a pusztában született lányok szájába ad egy zsoltárverset, amit sok évszázaddal később vetett papirra a Zsoltárköltö. Ez egy bevett gyakorlat: a Talmud és Midrás Bölcsek az egész Bibliát egy egésznek tartották és egy honfoglalás korabeli személy idézhetett akár a Krónikák könyvéből is…)
Az persze kétségtelen, hogy az őt amazon nem volt egyedül; a nép körében voltak még családok, ahol a családfő meghalt anélkül hogy fiu gyereket hagyott volna maga után. A lányok merész tette volt, hogy nem törődtek bele sorsukba, hanem kiálltak Mózes és az egész közösség elé, ami nagy bátorságról tett tanuságot és mint látni fogjuk – precedenst teremtett.
Miért nem döntött Mózes maga és miért "terjesztette az ügyet az Örökkévaló elé"?
Először is azért mert sulyos elvi jelentőségü dologról volt szó. Másrészt – mondják egyes exegéták a Midrás nyomán – mivel a lányok hangsulyozták, hogy apjuk nem volt tagja a Korach csoportnak, vagyis nem lázadt fel Mózes ellen – volt ebben egyfajta "szóbeli megvesztegetés", amivel a lányok, kvázi, Mózesre próbáltak hatni. Ezt elháritani és a szóbeszédnek elejét venni – Mózes nem akart "pászkenolni" (dönteni( és megkonzultálta az Örökkévalót.
Mózes példát akart statuálni. Bármilyen nagy rabbi vagy biró valaki, ajánlatos hogy másokkal is tanácskozzon és ne döntsön egyedül.
Van egy további, nagyon eredeti magyarázat, arra nézve, hogy a lányok miért azt az érvet domboritották ki, hogy apjuk nem tartozott a Korách féle lázadókhoz, hanem saját "privát" vétke következtében halt meg. Ugyanis, a halacha szerint ha valakit lázadásért itélnek halálra, akkor vagyona az államkincstárra száll. Ha viszont rendes biróság itéli el, valamilyen köztörvényes ügyben – akár gyilkosságért is – vagyona az örökösöké, mivel ilyenkor nincs vagyonelkobzás. Nos, mivel az okos lányok az örökséget akarták – szükséges volt ezt hangsulyozni: Nem volt lázadó, nincs vagyonelkobzás, tehát van örökség… (Mesech Chochmá).
***
Aki figyelmesen olvassa ezen rovatot, emlékezhet rá, hogy nem ez volt az első eset, hogy Mózes az Örökkévalóval konzultált, olyan esetekben ahol pedig a Tóra adott törvényei alapján maga is dönthetett volna. Már találkoztunk az istenkáromló esetével, valamint azokkal akik ilyan vagy olyan okok miatt nem voltak képesek a peszáchot idejében megtartani. Bölcseink négy ilyen esetet emlitenek, köztük a harmadik a rőzseszedegető szombaton (4. Mózes, 15, 32-36), akiről a Midrás Bölcsei azt tartják hogy ez Clofchád volt- és ez itt a negyedik eset – Clofchád lányai és az örökség kérdése.
Az Örökkévaló döntése igazat adott az öt leányzónak. Mostantól uj törvény, uj halacha került érvénybe: Ha valaki meghal és nincsenek fiu örökösei – lányai öröklik birtokát. Az egyetlen megkötés – amit később látni fogunk – az, hogy a birtok ne kerüljön ki a törzs kezéből, azáltal hogy a lányörökös "idegen" törzs tagjához megy férjhez. A megoldás: csak a törzsön belül házasodni. Azonban, mivel minden törzs több tizezer tagot számlált (és csak a férfiakat számolták, a nőket és a 20 éven aluli gyerekeket nem) ez nem tünt túl nagy áldozatnak és nem képezett problémát, azon forradalmi ujitás ellenében, hogy a lányok is örökölhetnek.
A Tóra itt, a Clofchád lányok fellebezése nyomán, uj alaptörvényt ad ("Chukát Mispát") amivel eddig nem találkoztunk. Ez szabályozza az örökösödési sorrendet: első fokon a fiugyerekek, ha nincs fia akkor a lányok, ha az sincs akkor az elhalt apa fivérei, vagy ha az sincs, akkor az apai nagybácsik. Ezután következik a legközelebbi vérrokon. Eszerint – mondja Olám Hátánách – a leányörökös tulajdonképpen csak átmenet az elhalt apa és fiu-unokája között. Érdekes hogy a feleségről nem esik szó és azt sem tudjuk ki volt Clofchádné és mi történt vele (kivéve hogy lányai vele érveltek – lásd a továbbiakban).
Jób könyvének végén (42, 12-17) azt találjuk, hogy Jób lányai örököltek "fivéreik birtokán belül" (Jóbról és családjáról lásd Naftali Kraus: Ősi Forrás(11) Jób szenvedései, Budapest 2002, POLGárt kiadás). Itt sem kérnek Clofchád lányai mást, mint hogy kapjanak birtokot (hozományt?) nagybátyjaik b i r t o k á n be lü l .
Eleink, a Tóra alapján, igen nagy jelentőséget tulajdonitottak annak, hogy "az elhunyt neve ne haljon ki a családból". Ez egy családcentrikus, patriarchális társadalomban több mint érthető. Ez az alapja a levirátusnak (sógorházasság) is, amikor a sógor köteles elvenni elhunyt testvérének özvegyét, hogy az elhunyt neve – születendő fiai által - fennmaradjon
* * *
A Clofchád lányokról semmiféle személyes adatot nem tudunk meg a Tórából, neveiken kivül (amit a Tóra háromizben emlit, ugyanazon nevek de más felsorolásban). Később azt is megtudjuk, hogy megfogadták a jótanácsot és törzsükbeli férfiakhoz mentek feleségül (nevük nem ismeretes). Ezzel az Irás végez is velük, mivel ez nem történelemkönyv és nem szépirodalom és az esetleges hősök csak annyiban és addig érdekesek, amig valami releváns dolog, történés, törvény, Halacha fűzödik a nevükhöz.
Ezzel szemben a Talmud és a Midrások sokkal részletesebbek. A Talmud (Bava Batra 119a) nagyon dicséri a Clofchád lányokat, akik "okosak voltak, jól érveltek és jóravaló (cádik) nők voltak". Okosan érveltek, mondván: "ha egyenranguak vagyunk a fiukkal (a világon senki nem mondta nekik hogy egyenranguak!) akkor hadd örököljünk mint a fiuk, ha pedig nem, akkor lépjen anyánk sógorházasságra (vagyis apánk egyik fivére vegye el feleségül).
"Jól érveltek", akárcsak egy fifikus ügyvéd, mivel azt mondták: Ha lenne fiutestvérünk – nem szólnánk egy szót sem (ezzel azt akarhatták érzékeltetni, hogy nem mint a női egyenjoguság bajnokai lépnek fel). Rendes jóravaló (cádik) nők voltak, mivel nem mentek hozzá az első jöttmenthez aki hajlandó lett volna elvenni őket, hanem egy hozzájuk illő, rendes zsidót választottak. Erre úgy látszik sokat kellett várni, ugyanis a Talmud (uo) illusztrációként hangsulyozza, hogy a legkisebb lány sem volt fiatalabb 40 évesnél, amikor férjhez ment. "És csoda történt velük, hogy szültek".
Hol itt a csoda: Mi itt a csoda?
A Talmud megmagyarázza: az akkor érvényben lévő orvosi felfogás szerint, (Ráv Chiszda interpretációjában), "egy nő aki husz éves kora előtt férjhez ment – 60 éves koráig képes szülni. Aki húsz éven felül ment férjhez – az 40 éves koráig szülésképes. Aki viszont 40 éven felül ment férjhez – az már nem képes szülni". (Steinzalz rabbi Talmudjának széljegyzetében megmagyarázza a dolog biológiai hátterét.)
Honnan tudjuk hogy "a legkisebb sem volt fiatalabb 40-nél amikor
férjhez ment"? Ez a feltevés azon a hipotézisen alapul, hogy a Clofchád papa volt az emlékezetes szombati rőzsegyüjtő. Ez ugyanis az egyiptomi kivonulás második évében történt mikoris a papát halálra kövezték) és azóta eltelt majdnem 40 év…
A Toszfot (uo) amely ezt a logikát kifejleszti, hozzáteszi, hogy "Clofchád tudta hogy tilos a rözsegyüjtés szombaton, de viselkedésével példát akart statuálni és feláldozta életét, hogy mindenki tudja: a micvák érvényben vannak, annak dacára hogy a kémsztori következtében most nem mennek be az országba.
Mindössze még kétszer találkozunk az öt leánnyal: Josua könyvében – ahol Jósua a honfoglaló hadvezér és Elázár a főpap, kiadták nekik apai jussukat, az itteni határozat alapján - nem mielőtt ujfent előálltak és követelték az igéret teljesitését (Jósua 17, 3-6); majd a Krónikák könyvében (1, 7, 15), ahol József utódairól van szó és megemlitik azt a *"szégyenletes" vagy sajnálatos) tényt, hogy szegény Clofchádnak csak lányai voltak…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése